Bemutatkozik: Bringás Levi

Bringás Levi Cork

Sziasztok,

Bringás Levi vagyok, Cork városából és Jani barátom arra kért, hogy számoljak én is be arról, hogy merre fordultam már elő a világban.

Nos, én a leggyakrabban a tükörben látom magam, de mások találkozhattak már velem Európa különböző részein és talán nem okozott ez számukra maradandó traumát.

Utazásaimmal kapcsolatban két nagyobb fejezete van a jelentéktelen életemnek.

Úgy 15-20kg-mal ezelőtt szégyenletesnek tartottam a fotel turizmust. Azt hívom fotelturizmusnak, mikor az ember egy fotelben ülve kitalálja, hogy hová utazzon, majd átül egy másik fotelbe (az autójában, a vonaton, a repülőn, stb.) hogy eljusson a harmadik fotelbe (a hotelben, a strandi nyugágyra (nekem az is fotel, mert csak) vagy étterem székébe, mely ugyancsak fotel kategória számomra.)

Ez időtájt olyan helyzetben éltem, hogy szinte korlátlan szabadidőm volt utazgatni, de erősen korlátozott pénzem volt bármire is.

Bringás Levi bicikli Cork
Megboldogúlt ifjúkoromban
Egyszer „pénz állt a házhoz” amit minden értelmes ember befektetett volna valami hasznos dologba. Pl. önrésznek használja egy lakás/ház vásárláshoz, vagy autóhoz, esetleg leköti bankban, hogy ott gyarapodjon, stb. ennek megfelelően építettem ebből a pénzből egy pokoli drágának számító kerékpárt. Ugyanis ez idáig a Bizományi Áruházban más értéktelen dolgoktól a helyet elfoglaló és ilyen módon „Tied, csak vidd innen” alku után hozzám kerülő ezer problémával küzdő Szovjet gyártású, de szebb napokat is megélő „kerékpárt” birtokoltam. Miután minimálisan használhatóvá tettem és a rikító narancssárgává festés után a tört angolságommal, az állapotának megfelelően „LIFE DANGEROUS”-ra kereszteltem, sokat jártam vele Érd és a Balaton, vagy Érd és Bükk, esetleg Érd és a Mecsek közötti utakon.

De az említett beruházás új távlatokat nyitott meg előttem és elkezdtem azt a fajta életmódot, ami miatt meg lettem hívva, hogy ide is firkantsak valamit. Az új kerékpárom, mely úgy lett elkészítve, hogy a biciklitolvaj biztosan a mellette lévőt válassza, de engem megbízhatóan szolgáljon a leg szélsőségesebb körülmények között is, hosszú ideig volt útitársam szerte Europában. Velem tartott még a havas latyakos utakon is, hogy eljussak a munkahelyemre, részt vettünk együtt 100km-es amatőr mountain bike versenyen és vitte a nem ritkán 50+kg-os csomagomat a csavargásaim során. Volt, hogy úgy kellett cibálnom, mert nem látszott ki a sárból a tengelye, de olyan is előfordul, hogy az Alpok egyik lejtőjén 93km/h sebességgel előztem az autókat. Akart megbüntetni vele rendőr gyorshajtásért és akar lelőni rendőr, mert nem úgy néztem ki, mint egy turista, mikor rossz bankba igyekeztem. Segített sok barátot szerezni és sokkal alaposabban kiismerni az embereket, mintha csak átsuhantam volna a tájon. Nem volnék teljesen őszinte, ha nem vallanám most gyorsan be, hogy a téli hónapokban, mikor 30-50km-es gyalogos teljesítmény túrákon töltöttem a szabadidőmet, akkor az odajutáshoz igénybe vettem a MÁV legendás komfortját, tehát nem voltam én olyan aszkéta, mint amilyennek ez eddig tűnhetett. Összességében sok csodás és még több maradandó élményt sikerült így összegyűjtenem, de az életem lassan megváltozott. Az anyagi helyzetem sokat nem javult, de az utazásra fordítható időm jelentősen szűkülni kezdett.

Egy munkahelyváltás után az is lehetetlen lett számomra, hogy a munkahelyre a napi 2x25km-es utat kerékpárral tegyem meg. Ez a fittségemre nagyobb hatással volt, mint az étvágyamra. Újra nőni kezdtem, mint gyerekkoromban, de ezúttal keresztbe. Ám ennél sokkal meghatározóbb változás a gátlástalanságom és a szégyentelenségem lett. Ráadásul megtudtam, hogy a fapados repülő másként fapados, mint 20+éve a budapesti fapados villamos volt az, tehát nem lesz szálkás a feneke annak, aki ilyennel utazik.

Ez a változás oda vetett, hogy nem törődve a szégyennek -sőt, immár nem tartottam szégyenletesnek a fotel turizmust. Egyenesen igyekszem hódolni az e fajta világjárásnak, mely megint csak új távlatokat nyitott számomra és immár az öreg kontinensen kívülre is elkerültem. Ebbe a változásba az a tény is sokat játszott közre, hogy szülővárosomat, Érdet, magam mögött hagyva, az Írországi Cork városába költöztem és ezt használom bázispontnak. Nem mintha Cork repülőteréről több helyre el lehetne jutni, mint Ferihegyről, de egyrészt pont ezért meg tudom néha győzni a feleségem, hogy autóval utazzunk, másrészt meg a Cork melletti repülőtér még mindig sokkal forgalmasabb, mint az Érdhez legközelebbi, Budaörsi.

Bringás Levi Dubai Cork
Jóllakottan
De az is új irányba terelt, hogy beláttam a repülő, még ha unalmasabb is, valamivel gyorsabb, mint a bicikli, akár Cork repülőteréről indulva, akár máshonnan….

Nagyjából e két egymástól markánsan eltérő életszakaszomból származó élményeket fogom itt megosztani, az időbeli sorrendiséget gondosan mellőzve. Amiben mégis egyezni fognak, hogy számomra mindkét módszer mögött magában az utazásban rejlik az élmény és a legtöbb utazó embertől eltekintve, nem a megérkezés örömét hajszolom. De ahová az unalmas repülő úttal jutunk el, ott is igyekszünk annyit járkálni, hogy mire visszaindulunk, semmiképpen se nézzünk ki jobban, mint az útlevél képünk.

Egy jó író úgy tud írni, hogy az olvasó szórakozik, miközben azt olvassa. Egy jó író, de nem én. Így én kívánni tudok jó szórakozást, mert az írói vénám ennél többet nem tud tenni érte, de nem bánom meg, ha esetleg elolvasod.

Jó szórakozást kívánok: Bringás Levi Cork