Bemutatkozik: Tekergő Laca

Nem vagyok igazán egy mai darab. Viszont az elmúlt 67 évemmel tökéletesen meg vagyok elégedve. A csavargási vágyat valószínűleg az anyatejjel szívtam magamba, és (általában nagyon szűkös lehetőségeimhez igazítva) űztem is egész eddigi életemben. A világ inkább a mai nemzedéknek nyílik meg igazán, de azért én is igyekeztem kicsiholni belőle az én időmben, amit lehetett. 16 évesen egy egy hónapos stoppos csavargás „lengyelben”, ez alapozta meg a jövőt. 74’-ben már Nyugat-Európát jártam be, ami nem volt kis dolog akkoriban. Főleg Európa volt a célpont, de azért már 4 kontinensbe belekóstoltam. Volt 9000 km-es kerékpár túra Skandináviában, egy éve volt egy hónapos Perui csavargás, esőerdővel, éltem majd 3 évig sátorban egy csodálatos görög szigeten, körbetekertem Izlandot. Minden Európai fővárosban otthon vagyok, na meg, párszáz kisvárosban sem tévedek el. Szóval, szerintem szép apránként tudok majd miről mesélni.

Skandináv kerékpártúra, 148. nap. Ausztria, Guntersdorf.

Skandináv kerékpártúra, 148. nap. Ausztria, Guntersdorf. 2011. október 3. Október 3. hétfő, az út 148. napja Nagyon sötét éjszaka volt. Sikerült az avar alatt kifognom úgy a gerincem vonalában egy ágat, hogy az egy párszor, fordulás közben bizony felébresztett. Aztán még olvasás közben hallottam, hogy látogatóm van, körbejárja a sátrat, a nagy reflektorommal hirtelen kivilágítottam, bizony a róka koma igencsak meglepődött. Nagyon nem zavartatta magát, a fény szerintem teljesen elvakította, azt...

Skandináv kerékpártúra, 147. nap. Csehország, Stonařov.

Skandináv kerékpártúra, 147. nap. Csehország, Stonařov. 2011. október 2. Október 2. vasárnap, a 147. nap, Azért ez a Csehország sem piskóta! A mai napom úgy éreztem, nehezebb volt, mint egy norvég nap. Alattomosabb. (Persze lehet, hogy azt csak az idő szépíti meg.) Reggel ugye 500 m körüliről indultam, most tartok 700 magasságában, de egész nap ment a libikóka, rövid távokon, nagyon nagy szintkülönbségeket kellett legyőzni,  legtöbbször gyalogosan tolni. „Eredménye” is van, ma este meg...

Skandináv kerékpártúra, 146. nap. Csehország, Frýdnava.

Skandináv kerékpártúra, 146. nap. Csehország, Frýdnava. 2011. október 1. Október 1. szombat, 146 napja úton Hihetetlen hogy rohan az idő, már októbert írunk! Ahhoz képest az időjárásra nem panaszkodhatom. Ahogy haladok délre, úgy javul az idő. Ma kifejezetten kánikulában tekertem végig a napot. Kemény nap volt. Csehországban is vannak ám hegyek, nem is kevés. A mai vezérfonalam a 38-as út volt, illetve marad is, ezen a számon fut az egész utam az osztrák határig. Hétkor keltem, jó hideg éjszaka...

Skandináv kerékpártúra, 145. nap. Csehország, Luštěnice .

Skandináv kerékpártúra, 145. nap. Csehország, Luštěnice . 2011. szeptember 30. Szeptember 30. péntek, a 145. nap Nem lőttek rám! Viszont tényleg jó hideg volt. Reggel már hét előtt kivetett a sátor, még épp hogy kelt fel a nap, már készülődtem. Amitől tartottam, az a jó kis emelkedő, ott állt előttem. És még utána sok másik. Lehet, hogy hihetetlen lesz, amit leírok, de így volt, és ebből látszik, hogy ismeretlen terepen nagyon nehéz még csak hozzávetőleges haladási tervet is csinálni. Az első...

Skandináv kerékpártúra, 144. nap. Csehország, Rumburk.

Skandináv kerékpártúra, 144. nap. Csehország, Rumburk. 2011. szeptember 29.  Szeptember 29. csütörtök, és már a 144. nap A forró zuhany is meg volt, meg a továbbindulás is. Először 7-kor ébredtem, amit korainak és hidegnek tartottam, így fél kilencig repetáztam. Ma a mókuskák valahová máshova mentek, egyet sem láttam. A reggeli szertartások után elköszöntem a knappensee-i kempingtől, és nekiindultam, még mindig a 96-os utat koptatva. Az első menet nem sikerült túl hosszúra, 300 méter után...

Skandináv kerékpártúra, 143. nap. Németország, Groß Särchen.

Skandináv kerékpártúra, 143. nap. Németország, Groß Särchen. 2011. szeptember 28. Szeptember 28. szerda, 143. nap Elég későn aludtam el, nyolc után néztem ki először. Felemás érzéseket keltő látvány fogadott, az első az a szürkeség, köd, hideg, a másik pedig a sátor körül szaladgáló 5-6 tündéri, zászlósfarkú mókus. Hát nem akarok túlozni, de jó öt percig nem moccantam, úgy néztem őket. Velük kapcsolatos a mai másik meseszerű élményem is, amitől valahogy az ember akárhány éves is, egy pillanat...

Skandináv kerékpártúra, 142. nap. Németország, Groß Särchen.

Skandináv kerékpártúra, 142. nap. Németország, Groß Särchen. 2011. szeptember 27. Szeptember 27. kedd, a 142.nap S lám, csak kívánni kellett, és ott, illetve itt állt az út szélén a mindent megoldó álomkemping. Mert, hogy most itt vagyok. A vadregényes éjszakai szálláshelyemen ébredve meglepetten vettem észre, hogy a kontinensre lépésem óta először esett az eső. Hajnaltájban lehetett, mert a nyoma még friss volt, de a fáradságomat jelzi, hogy nem ébredtem fel rá. Összepakoltam és nekivágtam...

Skandináv kerékpártúra, 141. nap. Németország, Großräschen.

Skandináv kerékpártúra, 141. nap. Németország, Großräschen. 2011. szeptember 26. Szeptember 26. hétfő, a 141. nap Ma is sikerült a határaimat jócskán feszegetve, nem túlzás, de a rosszullét előtt öt perccel megállni. Annyira fáradt voltam délután négykor, a mai nyolcvan km után, hogy beestem egy fenyvesbe, gyorsan felállítottam a sátrat, és bezuhantam, aludtam rögtön egy félórát. Hiába, megint hetedik napja jövök egyfolytában, minden nap elég komoly km-eket letudva. Este jókedvűen aludtam el...

Skandináv kerékpártúra, 140. nap. Németország, Berlin után.

Skandináv kerékpártúra, 140. nap. Németország, Berlin után. 2011. szeptember 25. Szeptember 25. vasárnap, a 140. napom Mielőtt a tegnapelőtti kicsit borúsabb hangulatomért valaki megsajnálna, elmondom, hogy ma egy kifejezetten jó és tartalmas nap van mögöttem. Este még voltak látogatóim is. Már a sátorban olvasgattam, mikor három férfi  közeledő hangja, majd egy keménynek szánt „hallo” szólított ki a sátorból. Két nagydarab kísérő, és a „fűhrer”, a maga 160 centijével. Ő azonnal közölte...

Skandináv kerékpártúra, 139. nap. Németország, Gransee.

Skandináv kerékpártúra, 139. nap. Németország, Gransee. 2011. szeptember 24. Szeptember 24. szombat, a 139.nap Reggel mikor széthúztam a sátor cipzárját, odakint tejfehér köd volt, fél méteres látótávolsággal. Aztán felálltam, és rám sütött a nap. Az érdekes jelenség oka, hogy a szántóföld egy kis lapályban feküdt, amit másfél méteres magasságig megtöltött a köd, fölötte viszont már ragyogó kék ég, és sütött a nap. Így rövid ujjúban vágtam neki az útnak, és tényleg egész nap kellemes 15-18 fok...