Skandináv kerékpártúra, 141. nap. Németország, Großräschen. 2011. szeptember 26.
Szeptember 26. hétfő, a 141. nap
Ma is sikerült a határaimat jócskán feszegetve, nem túlzás, de a rosszullét előtt öt perccel megállni. Annyira fáradt voltam délután négykor, a mai nyolcvan km után, hogy beestem egy fenyvesbe, gyorsan felállítottam a sátrat, és bezuhantam, aludtam rögtön egy félórát. Hiába, megint hetedik napja jövök egyfolytában, minden nap elég komoly km-eket letudva.
Este jókedvűen aludtam el. Olvasom Merlének a Francia Históriáit, és abban bukkantam egy gyöngyszemre. III. Henrikkel kapcsolatban, az akkori kor szellemében (1599) íródott az alábbi definíció: „Nem férfi az, ki pomádé szagot áraszt! Az igazi férfi úgy ismerszik, hogy hónalja szaga csípősebb a friss ecetnél, a lába pedig bűzhödt, mint a trágyának leve! Henrikünk ilyen férfi!” És akkor felujjongva, egy másik idézet jutott eszembe szabadon: Férfinak érzem, ó Éva magamat! És ezen úgy el kezdtem magamban nevetni, hogy gyakorlatilag álomba röhögtem magamat.
Háromnegyed hétkor egy jóakaratú autós, aki valószínű aggódott, hogy el ne aludjak, kemény dudaszóval ébresztett, bár nem haragudtam, időben el tudtam indulni. A napfelkelte mindig a leghidegebb, így volt ez most is, utána egész nap kellemes, langyos őszi idő volt. Az indulással volt egy kis kalamajka, rögtön felkanyarodtam az ott még autóútként funkcionáló 96-ra, szegény szembejövő fegyelmezett német autósok legnagyobb döbbenetére és villogására, de 3-4 km után lefokozódott az út sima főúttá, úgyhogy nem volt miért aggódni.
Nem beszélve arról, hogy példamutató módon szinte egész mai utamat jó minőségű kerékpárúton sikerült megtenni. Még reggel útba esett a Südring Center nevű hatalmas bevásárló központ, ahol megtisztálkodtam, megborotválkoztam, és bevásároltam a mai útra.
Az útról különösebbet nem tudok írni, azon kívül, hogy jöttem. Öt kilométerenként egyforma kis falvak, szerény forgalom, a kísérő legtöbbnyire szántóföld volt, egy-két szakaszon volt csak fenyőerdő. Két órakor egy kis pihenőt tartottam, volt még csoki krémem, de szomorúan fedeztem fel magamon, hogy már igazából a hátam közepe sem kívánja az édességet. Vagy legalább is ezt a fajtát. Beteltem vele! Azért hogy a kalória meglegyen egy fél üveggel leerőltettem, de nem esett jól.
Aztán a kezdetben írt körülmények közt végül megálltam, most kb.140 km-re vagyok a Cseh határtól Drezdával egy magasságban. Jó lenne egy napot pihenni, de haladni is. Az akkumulátor a rövidülő napokon, és a sok árnyéktól nem igazán tud feltöltődni, film az már nincs, a naplót is kicentizve, rövidre kell fognom. Kempingek természetesen a mellékutak mellett nincsenek, pedig tényleg szívesen rászánnám már azt a kis pénzt, hogy újra rendbe tegyem, feltöltsem magamat. Hát, reggel tovább!
141. éjszaka Németországban, egy fenyőerdőben. Großräschen 51°35’06.27” 13°59’38.44”
