OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Skót-Felföld 2016. 30. rész, Ullapool.

Home » Skót-Felföld 2016. 30. rész, Ullapool.

 237 ember olvasta mar el ezt az írást

Skót-Felföld 2016. Egy 700 km-es gyalogtúra naplója. 30. rész, Ullapool.

Az előző részben visszatértem a szárazföldre.

 2016. 07. 14-17. Harmincadik-harmincharmadik nap. 02.13

   A harmincadik reggelemen tehát Ullapoolban ébredtem. Az éjszaka csendben telt, a folyamatosan csapkodó eső vízcseppjeinek monoton kopogása a sátor vásznán zsongító altatónak bizonyult. Ébredés után szembesültem vele, hogy ez a rész bizony a helyiek, és az idelátogató turisták kedvenc kutyasétáltató helye. Ennek megfelelően kellőképp el is volt „aknásítva”. Egy szerény reggeli után felfedező körútra indultam.

0859
0836

Városkának neveztem a települést, persze ez Skót-Felföldi fogalmak szerint értendő, és ezt az 1500 fős lakosságra alapoztam, amennyivel ma ez a halász falucska rendelkezik. 1788-ra datálják a megalapulását, amikor is a heringhalászok letelepedtek itt. Ma, a Külső-Hebridák egyik, legnagyobb kapuja, Tarbert, a másik összeköttetés ugyanis messzebb van, és csak kerülővel elérhető Stornoway-től. Napi két kompjárat köti össze a szigetekkel, és így napi két, másfél órás buszjárat Stornoway-el. Művészeti rendezvények színesítik a városka életét, ezekről én lemaradtam. Kétségtelen, hogy élénk turisztikai élet zajlik, hisz a kompok érkezésekor turisták, és buszok özönlik el a várost. Szállodák, panziók, sőt egy nyilvános uszoda is emeli a város fényét. Az Észak-Atlanti áramlás miatt, ami érinti a lochot, és így a települést is, és ennek köszönhetően, bár a szigetország legészakibb részén járunk, a telek meglehetősen egyhék, nagyon ritkán esik a hőmérséklet nulla fok alá. Igaz, ugyancsak ennek köszönhetően rengeteg csapadék is esik, úgy az enyhe teleken, mint a hűvös nyarakon is.

0864
0854
0046

   A parton végig sétálva, eljutottam a városka magját északról határoló (mily meglepetés!) Ullapool River-nek, a település folyócskájának zölden burjánzó partjára is. A vadregényes, ódon kőhíddal még romantikusabb hangulatú vízparttól pár méterre egy nagy, eldugott tisztás kínálta magát új táborhelynek. Majdnem el is csábultam, viszont józan mérlegelés után úgy döntöttem, hogy praktikusabb a mostani, igaz, kevésbé romantikus hely. Na meg, semmi kedvem nem volt a vizes sátrat lebontani, összecsomagolni, és tíz perc múlva újra tábort verni. Másik, komoly érv volt a költözködés ellen, hogy 300 méterre volt tőlem a minden igényt kielégítő kínálattal rendelkező Tesco áruház.  Így, a napi étkezés könnyedén meg volt oldva. És ezzel kapcsolatban közbevetőleg egy „maradandó élmény”. Mikor először szétnéztem, (órákig) a supermarketben, felfedeztem két dolgot. Egyszer egy hamburger csomagot, mélyhűtve, másodszor egy grill tálcát, alu tepsiben, benne tartozékként sütőráccsal. Visszautasíthatatlanul kínálta magát ez a kombináció egy már régóta nélkülözött kis ínyenckedésre. Igaz, még gyufát is kellett hozzá venni, hisz tűzrakásra végképp nem voltam felkészülve, de ezt is megoldottam. Bevásároltam tehát a második napon, és a sátorkám, a „koporsóm” előtt nekiláttam egy esőmentes pillanatban a fenséges ebéd elkészítéséhez. Nagy nehezen begyújtottam a faszenet, fújtam, legyezgettem, élesztgettem a lángot és, mit ad Isten, a begyújtást követő második percben, elkezdett szakadni az eső, fújni a szél. Én rádobtam a rácsra a 3 hambit, de az eredményről lehetnek fogalmaink. Vizes, félig sült, stb. Szerencsére vettem még Dijon-i csípős mustárt, úgyhogy elviselhető volt. (természetesen csak az ottani, a bő egy hónap alatt már meglehetősen leredukálódott igényemnek megfelelő mértékben.)

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
0839

   Aztán megtaláltam a séták alatt a falucska uszodáját is. Igaz, az utolsó napon. Mindenesetre megörültem neki, rámfért volna egy melegvizes fürdőzés, de egy forró zuhany mindenképp életmentő lett volna. A feltételes módból már kitalálható, hogy végül sajnos nem jött össze. Az uszoda ugyanis az iskola része volt, azzal épült össze, és a nyilvános használata csak nagyon korlátozott időszakonként volt engedélyezve, akkor, az utolsó ott töltött napomon már nem volt lehetőség a pancsikálásra. Aztán volt még múzeum is. Igaz, meglehetősen szerény, „méltó” a helység méretéhez, és történelméhez, de mégis csak múzeum volt! Egy régi, funkciója alól felmentett templom épületében rendezték be. A rusztikus, nyerskőből épült ház udvarában, a moha-lepte kövekből készült kerítés mögött még a régi temető párszáz éves sírkövei is őrizték a régmúlt idő hangulatát.

0838
0851
0853

     A parton, a kikötő melletti sávban tömörültek a turisztika igényeit kiszolgáló létesítmények. Ajándékboltok, pár szálloda, éttermek, pub-ok. Ezeknek a kompok indulásához és érkezéshez igazodva meglehetősen hullámzó forgalma volt. Az ezeket megelőző és követő egy-két órában zsúfolásig benépesültek, de ahogy eljött a beszállás ideje, vagy a buszok elindultak Inverness felé, ezek a létesítmények ismét üresen kongtak. A városban számottevő gépkocsiforgalom is csak ebben az időszakokban volt. Az árak, az én lehetőségeimhez képest meglehetősen magasak voltak, bár amikor az éttermek előtt elsétálva megcsapta az orromat a friss fish&chips illata, illetve láttam az ezt jóízűen falatozó vendégeket, gyakran tört rám a könnyelmű költekezés kísértete, de sikerült erősnek maradnom!

Lenovo_A1000_IMG_20160715_164007
Lenovo_A1000_IMG_20160715_163456
Lenovo_A1000_IMG_20160715_163532
Lenovo_A1000_IMG_20160715_163602

     Aztán még egy nagy előnye is volt Ullapoolnak, a szuper kompterminál. Konnektor, fotelek, wifi, internet, WC, melegvíz, szóval… Sokat voltam ott. Töltöttem az akkumulátoraimat, tartottam az interneten a kapcsolatot a szeretteimmel, ismerősökkel, az út további tervezéséhez a tudnivalókat megszereztem, az aktuális és várható időjárásban szinte órára kész tudtam lenni, szóval, nagyon hasznos hely volt. Persze, figyelni kellett, hiszen nap közben, a kompforgalom-mentes időszakokban többször bezárt az épület. Egy érdekes élményem is volt itt és ezzel kapcsolatban. Utolsó előtti nap. Szakad az eső, netezek, bejön egy pár, és a hölgy fennhangon megjegyzi: „Nézd milyen jót netezik az öreg.” Tanulság: gondold meg mielőtt a saját nyelveden bárhol, bármilyen eldugott helyen megszólalsz! És, ezt tényleg érdemes meggondolni, sok sértő, sőt trágár megnyilvánulást hallottam már az utaimon magyarul. Érdemes? Egy másik alkalommal a köves, kavicsos parton sétálgatva, egy szembejövő pár férfitagja mutatott ki a parti pub-ra, „Este be kellene ide ugrani.”megjegyzés kíséretében. Itt, messze északon, egy kocsma előtt, (hisz majdnem a világ végén voltam) magyar szót hallani, meglepő volt.

Lenovo_A1000_IMG_20160715_162646
Lenovo_A1000_IMG_20160715_113355

    Az utolsó itt töltött napon, a sikertelen uszodai kísérlet után, csak úgy éreztem, hogy fürdeni kellene. Hisz még 10-12 nap kemény túra hátra volt, és a hideg patakokon kívül más lehetőség nem nagyon ígérkezett. Jött az ötlet, ha már az uszodában nem sikerült, próbáljuk meg a kempinget! Nagy volt, elegáns volt, drága volt, csak van fürdője, és meleg vize! De be volt kerítve, a bejárat közelében pedig ott volt a recepció. Nem volt más választás, vendégre kellett venni a figurát. Szakadt az eső. A sátorban nekivetkőztem, és egy rövidnadrágban, és pólóban indultam, vállamon törülközővel, lazán fütyörészve, mint egy kempingvendég. Bennfentesen sétáltam el a recepció előtt, mosolyogva beintegettem, közben lázasan kerestem a tájékoztató nyilakat, hogy merre lehet az zuhany, de végül minden rendben volt. Korlátlan forró víz, (tehát nem pénzbedobós) és egy hatalmasat ejtőztem a zuhany alatt. A sátorhoz visszafelé sétálva a hideg esőben egy cseppet nem fáztam.

0855
0856
0857

    Utolsó estémen még a ritka esőszünetet kihasználva, sétáltam egy nagyot a parton. A mólóról már korábban észrevettem, hogy a vízben hihetetlen sok medúza úszik. Ezek a zselésen átlátszó, nyálkás, és bizony néha nem veszélytelen érintésű furcsa lények nagy számban jutottak ki a part szürke kavicssávjába is, érdekes látnivalót biztosítva az ide vetődött, szárazföld közepi faunához szokott vándornak, na meg meglepődve figyeltem meg, hogy talán táplálékot a sirályoknak. Mindenesetre oda-oda csaptak a csőrükkel.

0847
0848
0849
0845

      Így telt el ez négy éjszakával körül ölelt három nap, nedvesen, naponta sokszor elázva, a Napot a három nap alatt még mutatóban sem megpillantva, de azért a hely méretétől függetlenül mégis tartalmasan. Megint kipihentem magam, (rám is fért, így az út végéhez közeledve) és sok új látnivalóval, élménnyel gazdagodtam ebben a számomra azért idegen és szokatlan világban.

0841

Harminc-harmincharmadik éjszaka, 14-17.-ig (4 éj): 57°53’53.58″É   5°10’4.13″Ny

30-33. éjszaka