Őrült Spanyol fesztivál naptár

Home » Őrült Spanyol fesztivál naptár

Loading

Amikor Spanyolország és a fesztivál kerül szóba, akkor jellemzően a következő kép áll össze elsőre szinte mindenkiben: Földközi tenger végtelen homokos tengerpartjai és sziklás part szakaszainak változatos összevisszasága, miközben a mediterrán életérzés egyik legfontosabb alapját próbálják meg a turisták a kellemes napsütésben elsajátítani. Ez a SZIESZTA, amikor is jéghideg, gyümölcsös Sangriát iszogatva vagy párától gyöngyöző mohito-s pohárból szürcsölgetve a kellemesen lime-os-mentolos koktélt élvezik a nyarat, a jó időt, a pihenést.

Na de Spanyolország másról is ismert ám nem csak a sziesztáról. Az országban számos érdekes hagyomány köré valóságos fesztivál, azaz FIESZTA is jár.

Ezek az ünnepek jellemzően vagy vallási, vagy a történelemmel kapcsolatos legendákon alapulnak, némelyeknek pedig az eredete már a múlt jótékony homályába veszik, de a hangulat miatt mégiscsak megtartják…

Lássunk pár ilyen ünnepet, amik közül lehet, hogy egy pár “kiveri a biztosítékot” sokaknál, na de ne feledkezzünk meg arról, hogy a világ rengeteg népcsoportból áll, számtalan hagyománnyal, és amit esetleg mi megbotránkoztatónak tartunk, az máshol teljesen természetes, vagy például a mi hétköznapi dolgaink is lehetnek felháborítóak a világ más tájain.

JARRAMPLAS Fesztivál (Piornal)

Ördögűzés karórépával

Minden évben január 19-én és 20-án Piornal lakói, az extremadurai Cáceres régióban ünneplik a Jarramplas fesztivált ezen a két napon. Jarramplas egy ördögszerű karakter neve, egy srác, aki színes ruhákba öltözik, és két szarvú, nagy orrú kúpos maszkot visel. Körbejárja a várost, és az emberek megpróbálják répával eltalálni. Ez a fesztivál egy régi hagyomány, amelynek története még mindig kétséges. Három különböző magyarázat létezik eredetéről, amelyet a falu lakói elmondtak és elhittek. Az első azt mondja, hogy a Jarramplák keresztény harcosok voltak, akiket az emberek megvetettek a muszlim uralom alatt. A második mítosz szerint a srác mártír volt, akit a zsidó megölt, mert nem tagadta a kereszténységet. A harmadik és a leggyakrabban hitt legenda egy ördögszerű karakter történetét meséli el, aki ellopta és megölte a lakosok jószágait, és ezért megbüntették. A mulatságosan öltözött Jarramplas minden évben január 19. és 20. között készül a kihívására. Reggel felveszi jelmezét, színes páncélt a testén és egy maszkot, amely a sisakot ábrázolja. Ez a jelmez alatt a személy védő ruhát vesz fel. A választott minden évben valaki más, és mindig a környéken élő személy. A küldetése, hogy végigmenjen Piornal utcáin, miközben tamburáját játszik. Körútja során a szomszédok, a lakosok és a turisták azzal büntetik, hogy zöldségeket dobnak rá. Jarramplas megpróbál ellenállni ezeknek a találatoknak, és célja az, hogy a lehető leghosszabb ideig el tudja viselni a büntetést. A figura szereplői számára kiemelt fontosságú és olyan megtiszteltetés a srácok számára, hogy Jarramplasok lehetnek, ezért a szülők már bejelentik csecsemőiket, hogy a jövőben bármelyik nap ez a figura lehet. Körülbelül 20 év a várólista, hogy képes legyen szereplőként szerepelni. A becslések szerint évente mintegy 22 tonna fehérrépát dobálnak szét az ünnepen. A hagyomány, az izgalom és az öröm minden januárban elárasztja a Piornalt, felkérve a látogatókat, hogy elmélyüljenek az ősi és kíváncsi fesztivál szertartásaiban, történeteiben és legendáiban, amelyekből most nemzeti turisztikai érdekű fesztivál lett.

A következő egy kissé meredek, így ezt az érzékenyebbek ki is hagyhatják, mert a neve bizony azt takarja, amit jelent. Ez a

Lanzamiento de cabra desde campanario (Manganeses de la Polvorosa)

Kecske dobáló fesztivál

Erre Manganeses de la Polvorosa faluban kerül sor Saint Vincent, a város védőszentjének tiszteletére tartanak Január negyedik vasárnapján. Ezen a napon az a hagyomány, hogy az élő kecskét fel kell vinni egy 50 méteres templomtorony tetejére, hogy a lent várakozó tömegbe lehessen dobni. A résztvevők a földön vászon lappal kapják el a leeső állatot. Ezután a kecskét felvonultatják az utcákon.Senki sem tudja igazán, hogyan kezdődött a kecske dobás hagyománya. A helyi legenda szerint egy pap volt Manganeses de la Polvorosa-ban, akinek egy egészen különleges kecske volt, amely tejével minden szegényt meg tudott etetni. Egy nap a kecske felkapaszkodott a templom harang lábába, és annyira megijedt a harangoktól a vasárnapi mise miatt, hogy leesett az alábbi utcára. Csodával határos módon a kecskét takaróba fogták és életben maradt. Ez a kecske dobó fesztivál állítólag újjáépíti ezt a híres eseményt. Az utóbbi években azonban ez a hagyományos ünnep sok kritikát váltott ki az állatvédőkből. A kecskék egy része túléli az esést, míg mások nem – de minden kétséget kizáróan traumatizált és megsérül, ha kidobják a toronyból. Az állatvédők ezt kegyetlennek és embertelennek ítélték meg, és összefogtak ennek a spanyol hagyománynak a felszámolása érdekében. A tiltakozások változást hoztak. Az évek során számos módosítás történt, köztük a kecske lassú leeresztése kötéllel. A falusiak nem értékelték régi hagyományaik megváltoztatását, azt állították, hogy a kecskéket nem bántotta az élmény, és csupán „felrázták”. A város polgármestere elmondta, hogy a fiesta kecske dobása nélküli megrendezése olyan, mintha karácsony lenne karácsonyfa nélkül. ” De végül az állati aktivisták győztek – az ünnepségeket hosszú évekre szüneteltették, és a 2014-es kecskedobó fesztivált azzal ünnepelték, hogy egy igazi plüss kecskét dobtak ki a toronyból. A Manganeses de la Polvorosa kecskéi nyugodtan pihenhetnek, már nem attól tartva, hogy disznót kötnek és kidobják a templom harang tornyából. Lehet, hogy a toronyból kidobott kecske már nem élő, de az ünnepek továbbra is olyan élénkek, mint valaha. Az ünnepségek közé tartozik az ivás, a tánc, a zene, az előadások és még sok más. Ha Manganeses de la Polvorosa-ban tartózkodik ezen az izgalmas kecskedobó fesztiválon, lenyűgöző pillantást vethet a hagyományos spanyol kultúrára, és olyan utazási emlék lesz, amelyet soha nem fog elfelejteni.

campanario-590x467

Batalla de la Rata Muerta (El Puig)

Patkány dobáló fesztivál

Január utolsó vasárnapja sem telik unalmasan. Úgy tűnik, hogy Spanyolország hajlandó dolgokat dobálni az ünneplésre, legyen paradicsom, liszt, tojás, karórépa vagy bor…. Akkor miért ne legyen mondjuk patkány? Igen, ezt helyesen olvastad. A Holt Patkány csatája El Puigban zajlik a San Pedro Nolasco fiesta alatt, és az emberek továbbra is úgy ünneplik ezt a különleges alkalmat, hogy az elhunyt rágcsálókat egymásra dobálják. A hagyomány a 20. század fordulóján kezdődött, a helyi Sant Pere fesztivál idején, amikor a piñata-jellegű cucañákat gyümölcsökkel és diófélékkel töltötték meg, és ezek olyan patkányokat vonzottak magukhoz, akiknek sikerült belopózniuk. Magának a fesztiválnak a napján, amikor a helyiek botokkal ütötték meg a cucañákat, hogy megpróbálják elérni a bent lévő csemegéket, megjelennek a patkányok, a tömeg nagy csalódására. A fesztiválozók ezután botjaikkal lesújtottak a patkányokra, és holttestüket feldobták a levegőbe. Ez a hagyomány évente előfordul, amelyet a helyiek és a turisták egyaránt ünnepelnek, és a cucañákat szándékosan tele vannak édességekkel és elhullott patkányokkal, készen állva a tömegbe dobásra. Ha elég szerencsés, akkor egy döglött patkány van a cucanában, akkor ezt lövedékként használva, mindenki számára szórakozás kezdődhet a szórakozás és a patkány dobálása.

puig2

El Colacho (Castrillo de Murcia)

Csecsemő átugró fesztivál

Ennek az időpontja elég izgalmas, mert a Corpus Christi azaz a Krisztus teste napja, ami eredetileg a Szentháromság vasárnapja utáni csütörtök volt és sok helyen ma is akkor ünneplik, a húsvét utáni 60. napon. Egyszerűbben a pünkösd nyolcadát követő csütörtök utáni vasárnap.  Jellemzően  valamikor június-július. Ez az ünnep katolikus és pogány szertartások keveréke, melyek a jó diadalának győzelmét jeleníti meg a gonosz felett, Az El Colacho fesztivál az 1620-as évekre nyúlik vissza de az eredete nem világos, de egyes történészek úgy vélik, hogy termékenységi rituáléként indult. A fesztivál ideje alatt vörös és sárga álarcú „ördögök” szaladgálnak az utcákon, sértegetést szórva a falusiakra, és botra erősített zsurlóval ostorozzák őket. Amikor a dob bejelenti a feketébe öltözött atabalero érkezését, megkezdődik a jámbor férfiak, akik azért jöttek, hogy kiűzzék a gonoszt. Az előző évben született csecsemőket matracokra fektetik az utcán, miközben a jelmezes férfiak átugranak rajtuk. Úgy gondolják, hogy az ördög elnyeli a csecsemők bűneit, és védelmet nyújt számukra a betegségekkel és a szerencsétlenségekkel szemben. Az utcákat szegélyező nézők a Colacho-t is elárasztják annak érdekében, hogy elhárítsák saját balszerencséjüket a következő évre. Ezután a csecsemőket rózsaszirommal hintik meg, és szüleik azonnal visszaszerzik. Hagyományosan a fesztiválon csak a helyi faluból érkező csecsemők vettek részt, de az elmúlt években a világ minden tájáról érkeztek emberek Észak-Spanyolországba, hogy részt vegyenek benne. A mai napig nem számoltak be sérülésekről, azonban a gyakorlat továbbra is vita tárgya a katolikus egyházban. Az elmúlt években Benedek pápa arra kérte a spanyol papokat, hogy határolódjanak el El Colachótól, mivel az egyház még mindig azt tanítja, hogy az eredeti bűn csak az érvényes keresztség szentségével tisztítható meg.

La Batalla del Vino, Haro, La Rioja

BorCsata” Fesztivál”

A  borfesztivál kezdete június 28-án este van ami egy utcabállal kezdődik, de a fő esemény azonban a bor dobása vagyis a “csata” június 29-én, San Pedro védőszentjének napján. A nap korán kezdődik, nagy körmenettel. Haro polgárai fehér ingbe és vörös sálba öltözve vödröket, kancsókat vagy bármilyen típusú edényt hordoznak, vörösborral megtöltve. A város polgármestere lovon vezeti a menetet. A menet a városon át a Bilibio sziklákig tart, ahol a résztvevők misét tartanak. És ezután kezdődik igazán a móka! A mise után az emberek addig borral locsólják egymást (bort dobálnak), amíg mindenki el nem ázik, és ez addig tart, amíg találnak fehér inget, vagy sálat. Végül mindenki visszatér a városba, és a Plaza de la Paz-n folytatja az ünneplést. Bár más spanyol városokban is tartanak éves borfesztiválokat, a harói Batalla del Vino az egyik legfontosabb Spanyolországban. 1965-ben turisztikai és nemzeti érdekű fesztiválnak nyilvánították.

Spanyolország szintén híres a sokak által ismert de sokak által nem kedvelt bikaviadalokról. Itt általában a bikák nem járnak jól a viadal végén, de ennek egy pici ellensúlyozása lehet a 

Running of the bulls (Pamplona)

A leghíresebb bikafuttatás az a encierro, amelyet Pamplonában rendeznek a San Fermin kilencnapos fesztiválján, Szent Fermin tiszteletére, minden évben július 6-14 között. Ennek az eseménynek az az oka, hogy a bikákat a városon kívüli mezőkről, ahol tenyésztették, el kell szállítani a bikaviadalra. A “futás” során a fiatalok közéjük ugrottak, hogy megmutassák bátorságukat.. Pamplonában és más helyeken az esemény hat bikája továbbra is ugyanazon a napon délutáni bikaviadalon szerepel. A spanyol hagyomány szerint a bikafuttatás Spanyolország északkeleti részén kezdődött a 14. század elején. Szarvasmarhák szállítása közben a piacon történő értékesítés érdekében a férfiak megpróbálták felgyorsítani a folyamatot azzal, hogy szarvasmarhájukat siettették félelem és izgalom taktikájával. Ez egy elég veszélyes sport/fesztivál/esemény, mert elő-elő fordulnak vadabb sérülések, amikor egy megvadult, közel 800-1000 kilós bika elkap valakit. Márpedig a hagyomány szerint akkor csinálod jól a futást, ha menet közben ütögeted a bika fejét. Izgi ugye?

La Tomatina (Buñol)

“Paradicsom-Fesztivál

A paradicsom fesztivál, ami a legenda szerint 1945 augusztusának utolsó szerdáján kezdődött, és azóta is hagyományosan ekkor tartják, amikor néhány fiatal a város főterén töltötte az időt, hogy részt vegyen az “Óriások és Nagyfejűek” felvonuláson. A vidámság lendülete miatt az egyik résztvevő nagy dísz feje leesett. A résztvevő dührohamot kapott és, elkezdett mindent eldobáli…. És hát ott volt egy zöldséges-bódé is sok paradicsommal. A következő évben néhány fiatal előre megtervezett veszekedésbe keveredett, és saját paradicsomot hozott otthonról. Bár a helyi erők feloszlatták, ezzel kezdődött az éves hagyomány. A következő években a fiatal fiúk példája önkéntelenül is történelmet írt ezer ember számára. A La Tomatinát az 50-es évek elején betiltották, azonban ez nem akadályozta meg a letartóztatott résztvevőket. De az emberek tiltakoztak a tilalom ellen, és az ünnepet ismét több résztvevővel és fokozott szenvedélyekkel rendezték meg. Az ünnepséget 1957-ig ismét törölték, amikor a tiltakozás jeleként megtartották a paradicsom temetést. Ez egy demonstráció volt, amelyen a lakók koporsót vittek, benne egy hatalmas paradicsommal. A felvonulást zenekar kísérte, amely temetési meneteket játszott. A tiltakozás sikeres volt. A La Tomatina Fesztivált végül engedélyezték, és hivatalos fesztivál lett. Azóta évről évre nőtt a résztvevők száma, valamint a La Tomatina Fesztivál iránti izgalom. 2002-ben a buñoli La Tomatinát a turisztikai titkárság sikere miatt nemzetközi turisztikai érdekű ünnepnek nyilvánította. 2013 óta a rendezvényen való részvétel a fizetős. Becslések szerint 2015-ben csaknem 145.000 kg paradicsomot dobált szét több, mint 10 ezer résztvevő

 Cascamorras (Guadix-Baza)

“Zsír-Fesztivál” 

Egy különleges nyárvégi fesztivál, melyet két spanyol városka, Baza és Guadix lakói rendeznek meg egy középkori vitájukra emlékezve szeptember 6-án rendeznek meg . Cascamorras egy Guadix-ban élő munkás volt, aki  Bazaban dolgozva rátalált az Irgalmas Szűz szobrára, mit el akart vinni falujába. Ez azonban nem sikerült neki, így hatalmas csalódást okozva saját falujának, üres kézzel tért haza, ezzel magára haragítva a helyiek nagy részét. Minden évben felelevenedik a több száz éves hagyomány, amikor egy színes ruhába öltözött „Cascamorras” útnak indul, vállalva hogy színes festékekkel megszórva kényszerítsék menekvésre, majd visszatérve saját városába a földijeitől is hasonló bánásmódban részesüljön. A játékot zsírral festékkel, és gyakorlatilag bármivel lehet játszani, ami foltot hagy, és nehéz lemosni.2006-ban a Cascamorrasat „Spanyolország nemzeti turisztikai érdekű Fiestájának” és 2019-ben „Nemzetközi turisztikai érdekű fiestának” nyilvánították.

Concurs de Castells (Tarragona)

“Ember-torony építés”

Több, mint 200 éves múltra tekint vissza az a katalóniai hagyományőrző viadal, melyet először Tarragona tartományban rendeztek meg egy egyházi ünnep alkalmából a 18- század végén. A szokást idővel Katalónia más vidékein és a Baleári-szigeteken is átvették, és beleépült a helyi kultúrába. Manapság pedig már szinte minden fontosabb ünnep alkalmat nyújt a csapatoknak arra, hogy bemutassák tudásukat a bámészkodóknak. Az évente megrendezett nagy versenyek célja,ami jellemzően október első hétvégéje, hogy a castellerseknek nevezett csapat tagok minél magasabb emberből épült kastélyokat ún. tornyokat hozzanak létre. Érdekesség, hogy egy-egy csapat akár több száz tagból is állhat.A katalán kultúra és sport ezen ikonjai szerepeltek az 1992. évi barcelonai nyári olimpia megnyitó ünnepségén.

Els Enfarinats (Ibi, Alicante)

“Lisztfesztivál”

Ezt a fesztivált minden december 28-án rendezik, (a Szent Ártatlanok ünnepe) ünneplik Ibi-ben (Alicante, Valencia közösség). Ez egy népszerű fesztivál, amelynek központi cselekedete egy sajátos és robbanásszerű, tojásokkal, petárdákkal és liszttel vívott csata két szatirikus csoport között, amelyek a város politikai hatalmának szimbolikus megragadásáért küzdenek. Helyi szakértők szerint a fesztivál az ókori Róma Saturnalia-jából származik, amelyben a társadalmi szerepek megfordultak, és amelyben a rabszolgák egy napra parancsot adtak gazdáiknak. Történelmi utalás van az 1636-os Ibi téli fesztiválokra, bár nem ismert, hogy az Els Enfarinats-t ekkor már ünnepelték-e, mivel erről alig vannak dokumentumok.  Az 50-es évek végén abbahagyták az ünneplését, és a fesztivál 1981-ben helyreállt.  A fesztivál lényege egyfajta megemlékezés amikor is a résztvevő vicces “puccsal” játsszák el hogy miképp veszik át a város irányítást,  és a jó ügy érdekében lisztes-tojásos petárdákat dobálnak egymáshoz… 

Kimaradt volna valami? Más országokban másmilyen érdekes hagyományokról tudsz? Írd meg nekünk. Akárhogy is: utazni, világot látni, más országokat, embereket, népeket, kultúrákat megismerni mindig izgalmas és érdekes dolog.

Ha Te is sokat utazol, és szeretnéd másokkal is megosztani az utazás alatt szerzett élményeidet, akkor keress minket.

Ha tetszenek a cikkek, és nem szeretnél ezekről lemaradni, akkor iratkozz fel a Hírlevelünkre itt: https://vilagcsavargo.eu/kapcsolat/, és értesítést kaphatsz minden megjelenő írásról.

Ha hallgatni szeretnél érdekes történeteket, útleírásokat, egyfajta Hangos-lapot kapni vagy küldeni, akkor katt ide: https://vilagcsavargo.eu/hangos-lap/ és válassz helyszint, és már hallgathatod is az általad kedvelt fórumról.

Ha van kedved akkor “dobj egy like”-ot a facebook oldalunkra is 😀

Jó utat mindenkinek 😀