Egyiptom, Kairó

Home » Egyiptom, Kairó

 1,129 ember olvasta mar el ezt az írást

Egyiptom, Kairó. A Fáraók városa

2013.02.11.

Az egyik nap, miközben a Sharm-el-Sheik-i szálloda „all inclusive” ellátásának örömeitől elpilledve, a medencében a koktélomat szürcsölgettem, és a szálloda kínálatában szereplő programokat nézegettem, találtam egy nagyon jónak és izgalmasnak tűnő programot. Ez egy egész napos városlátogatás Kairóba. Az ára kissé meredek volt, (120 euró), de több dolog miatt mégis befizettem. 

1: Ha már itt vagyok Egyiptom történelmiországában, alig pár száz kilométerre a piramisoktól, akkor igazán kár lenne kihagyni.

2: A program részletes leírásában, az ár részletezésében, nagyon sok minden volt, beleértve a Sharm es-Sheik – Kairó repülőjegyet is.

3: Amikor kirándulni megyek, mindig viszek magammal egy “X” összeget, ami arra az útra van szánva, mint költőpénz, és jellemzően addig szórom, amíg van, és ekkor még nagyon az egyiptomi út elején voltam, tehát még simán belefért.

Másnap hajnali 3 órakor indultunk a szállodától a reptérre. A portán előre elkészített uzsonnás zacsikat vettünk át, ami egy igen kedves gesztus volt a szálloda részéről. Volt benne víz, felvágott, péksütemény, gyümölcs, üdítő-ital. Pár szállodánál vettünk még fel utasokat, és így érkeztünk a reptérre, ahol az idegenvezetőnk várt már a repjegyekkel. (persze ez csak az érvényes egyiptomi vízummal együtt volt érvényes).

Amikor átvettük a jegyeket, rövid eligazítást tartott, és közölte, hogy mivel rengeteg a turista, és az idegenvezető, ezért Ő azt fogja mondani, hogy : mushamash (مشمش). Tehát, ha ezt halljuk, akkor keressük a hangot. Többen kérdeztük, hogy ez mégis mit jelent, de erre azt válaszolta, hogy egy kedves szó, majd a nap végén elmondja a jelentését.

Utunk első megállója a Kairó Egyiptom Múzeum. Amit tudni kell a múzeumról, hogy minden fényképezőgépet le kellett adni, amit a kilépéskor kaptál vissza, így itt nem kellett képeket készíteni. Viszont maga a múzeum egy tökéletes időutazás. Egy pillanat alatt abban a képben találod magad, amit már felépítettél magadban, és mindig azok a díszletek jelennek meg, ha az ókori Egyiptom kerül szóba, vagy ilyen tematikájú filmet, vagy képeket nézel. A belső térben kellemes félhomály van, és csak a kiállítási tárgyak vannak picit erősebben megvilágítva. Igazán sejtelmes, és magával ragadó. A kiállítás fő eleme, a több-ezer egyéb kincs mellett, természetesen Tutanhamon Fáraó aranymaszkja, ami több ezer év távlatából is fenséges és szinte tiszteletet parancsoló. Valahogy árad belőle a történelem. 

P1120146

A múzeumból kilépve a meleg kairói napsütésbe, furcsa módon egy pillanat alatt a “most-ban” találod magad. 

Innen egy Nílusi hajó-túrára mentünk, amit természetesen szintén az izgalmas kategóriába sorolnám. Bár mi nem találkoztunk krokodilokkal, de valahogy a tudat és az ismeretek, az, amik azt mondják benned, hogy a Nílus=Krokodil. Miután kikötöttünk, egy Nílus parti étteremben ebédeltünk, valami helyi finomságot. Én csirkének tippeltem, de ez kétszer sem biztos.

P1120168

Az utazás alatt hamar feltűnt, hogy amíg mi pólóban és rövidnadrágban is izzadva küzdünk a 30 fokkal, addig a helyiek vastag tollkabátokban és mellényekben vannak. Kérdésünkre az idegenvezető azt mondta, hogy mégiscsak tél van alig 30 fokkal. Itt a helyiek 40-50 fokra vannak “kalibrálva”. 

P1120249

A következő megálló egy mai napig működő papirusz műhely, ahol a papirusz gyártás folyamatát lehetett megnézni, és kipróbálni, illetve előre elkészített vagy személyre szóló ajándékokat vásárolni, akár az általad készített papiruszra írt egyiptomi szöveggel is.

Ezután következett a buszos túránk leginkább várt állomása, a piramisok. Amikor én a piramisokra gondolok, akkor mindig a következő kép jelenik meg előttem:

Hosszú és fárasztó bolyongás Egyiptom végtelen homokos sivatagban egy teveháton, szomjasan, a kiszáradása szélén, miközben a távolban feltűnő piramisok délibábban hullámzó kontúrját a szellőben táncoló homok fátyol töri meg olykor.

Ehhez képest a nyers valóság: a katonai konvoj által kísért, klímás buszokkal utazva Kairó egyik főutcáján, már a buszból lehet látni ezeket a fenséges építményeket. És ami a legkiábrándítóbb, hogy közvetlen a piramisok mellett nemzetközi gyorséttermek, hamburgerezők és vendéglők vannak. Egy misztikummal kevesebb.

P1120193

Ám amikor kiszállsz a buszból, és ott állsz az ókori világ 7 csodája közül az egyik mellett, mégiscsak visszatér a misztikum. Hiszen tudjuk, és olvastuk, hogy jó nagy kövekből áll, és hogy rabszolgák húzták-vonták keresztül a sivatagon a faragott köveket, de valahogy nem jön ki. Ott állsz a “téglák” mellett, melyek némelyike akkora, mint egy falusi magánház, és ezek vannak egymás tetejére pakolva, 137 méter magasra pakolva (egy átlag panel 10 emeletes ház 33 méter magas). Tehát nem érted. Különösen, amikor van egy olyan lehetőség, hogy extra pár euróért bemehetsz a Nagy Piramis egyik folyosójára. Itt tolatva tudsz lefelé menni a meredek, de tökéletesen sima falú, szűk folyosón egy nagy teremig. A terem maga a tökéletesség. A teljesen sima falak, és az egész misztikus hangulat valahogy magával ragad, és elvarázsol. Benne vagy a történelemben. Látod az évezredeket.

P1120224

Én, ezután, az út után kezdtem el nézegetni a különböző piramis témájú filmeket, és könyveket, és valahogy minél több ismeretet próbálok gyűjteni, annál inkább homályos az egész. Hogyan építették ezeket az épületeket? Miért? Kik? Meddig? Persze rengeteg “válasz” van, mint ahogy azt nekünk is tanították az általános iskola történelem óráján, de valahogy nem kerek. Ez persze nem az én feladatom kideríteni, de az biztos, hogy különös és misztikus élmény.

Ezután a kaland után, levezetésnek még betértünk egy illóolaj gyártó kis műhelybe, ahol a különböző világmárka parfümökkel – szinte – azonos illatú, olajokat gyártották és forgalmazták. Az elmélet szerint a nagy nevek is ezeket az alapanyagokat használják, mint amiből az olajakat nyerik, csak a nagy cégek alkohollal “hígítják”, ezért azok illékonyabbak, míg a tömény olajok tartósabbak. Természetesen itt is volt vásárlási lehetőséggel egybekötött bemutató, amit a felszolgált ízletes helyi tea fogyasztása közben hallgathattál végig.

P1120253

Ezután irány a Kairó repülőtér, ahol már majdnem elköszöntünk az idegenvezetőnktől, amikor is eszébe jutott valakinek, hogy mivel valóban egész nap úgy szólítgatta és terelte össze a csoportot, a helyieket mosolyra es olykor hangos nevetésre késztetve, hogy “mushamash”, ezért jó lenne, ha elárulná, hogy ez mit is jelent. Főleg, hogy reggel ezt megígérte.

Főhősünk kicsit mosolygott, majd azt mondta: ez arab nyelven a sárgabarack.

Ezzel a vidám mondattal engedett el minket, és indultunk vissza a közel 40 perces repülőúttal, a festői Sharm-el-Sheik-be.