Thaiföld, Bangkok Ázsia túra 3.rész
2018.12.24.
A festői Koh Samui után a következő állomás Thaiföld fővárosa: Bangkok.
Tip-top karácsonyi célállomás, ha nem akarod a szokásos “száncsengős”, “hull a pelyhes” zenéket, és a lehető legkevésbé autentikus környezetben szeretnéd tölteni az év végi nagy bulit. Se karácsonyfa, se hó, se hideg, se jegesmedvés dekoráció, se csillogó – villogó – lambadázó fenyőfa, csak meleg, és szikrázó napsütés, rövidnadrág, póló és napszemüveg. Összesen egy feldíszített fát találtunk egy bevásárlóközpont előtt, egy Tuk-tuk motorral az aljában.
Ahogy már az előző állomásnál is említettem, a hajó által kínált programok nagyon drágák és érdemes inkább saját szervezésben nyakatokba venni a várost vagy a szigetet ahol kiköt a hajó. Ez többségében igaz is, azonban Bangkok esetében sajnos nem volt alkalmazható. Egyrészt mert a kikötő nagyon messze volt Bankoktól – erről bővebben tudtok olvasni az Ázsiai összefoglalóban – másrészt viszont hosszas keresgélés után sem találtunk olyan idegenvezetőt, vagy túrát, ami időben visszavitt volna minket a kikötőbe. Tudjátok saját szervezésnél a hajó nem vár minket. Mindenhonnan sajnos azt az infót kaptuk, hogy nem érdemes elindulni, illetve hogy nagyon korán vissza kellene indulnunk, félve a csúcsforgalomtól. Ezért két lehetőségünk maradt. Első, maradunk a hajón és élvezzük a koktélokat és az embertömegtől felszabadult medencéket, vagy drága pénzért – de mégis a legolcsóbb verzióban – befizetünk a hajó által kínált fakultatív kirándulásra.
Ha már ott voltunk, természetesen a második opciót választottuk. A várost a kikötőből röpke másfél órai buszos utazás után, hipp-hopp, el is értük. Első utunk a méltán híres Fekvő Buddha szentélyben vezetett. Ez egy hatalmas terület, gazdagon ám ugyanakkor ízlésesen díszített kis épületekkel, melyek egyike a Nagy “Fekvő Buddha”-nak ad otthont. A szoborról csak annyit, hogy 46 méter hosszú!
Wat Po, Bangkok legnagyobb és egyben a legrégebbi temploma. Természetesen illő felkészülni pár dologgal, ha látogatásunk ide tervezzük. Ezt mi is megtettük. Moncsi egy kellően nyitott nyári ruhában indult el a város felfedezésére – nem is csodálkozok rajta, hiszen hihetetlen meleg volt. De okos volt, hiszen tudta, hogy így biztos nem fogják beengedni, ezért ötletesen kitalálta, hogy hoz magával egy sálat. Kicsit furcsálltam reggel, mikor indultunk, de mivel nagy részben neki köszönhetjük az egész út tervezését, gondoltam Ő biztos tud valamit, amit én nem. Tudom, ilyenkor felmerül bennetek a kérdés, vajon ki visz magával sálat Thaiföldre? Ennek teljesen egyszerű magyarázata volt, hiszen a télből mentünk a nyárba, majd a télben végződött az Ázsiai túrán, így gondolom már érthető.
Na de vissza az illemre. A kapunál magára öltötte a sálat, hogy tiszteletben tartsa a szokásokat, hogy a felső része teljesen takarásban legyen. Így már értelmet is nyert a reggeli csomagolása. A másik ilyen érdekesség, hogy a templomokba nem lehet cipőbe belépni, tehát ha nem szeretnél, vagy nem érzed higiénikusnak a dolgot, hogy mezítláb sétálgass, készülj zoknival is. 🙂
Azért aki ismer, tudja, hogy mindig „felkészülten” érkezek mindenhova. Karácsonyra való tekintettel Európaiként, nem hiányozhatott a télapó sapka a fejünkről. Azért kibírtam röhögés nélkül egész nap a plusz 30 fokban viselni, 🙂 de jó volt mosolyt csalni az emberek arcára, és szinte senki nem bírta ki szó nélkül. Könnyen tudtunk a helybéliekkel beszélgetésbe elegyedni, így elég sok hasznos és érdekes információkkal lettünk gazdagabbak. Hatalmas élmény volt más kultúrába egy kicsit betekintést nyerni.
A program zárásánál, miközben vártuk az idegenvezetőt, még sikerült valamilyen kék és vörös színű pontyokat is simogatni, amit a különböző csobogók, szökőkutak egyikében találtam.
Ezután belvárosi csatangolás kezdődött. A város egy lüktető nagyváros, a közel 8 milliós lakosságával. Igen mókás volt, amikor megemlítettem az idegenvezetőnek, hogy nálunk a faluban a lakosság kb. 150-200 fő. Erre Ő: ohh, kétszázezer, az valóban nem sok, és elég kicsi falu lehet. Mondom: nem-nem – kettőszáz! – ekkor jókedvű kacagásba kezdett, majd miután levegőhöz jutott a nevetéstől, azt mondta, hogy csúcsidőben itt annyian vannak egy tömött buszon.
Egyébként a közlekedés egy kicsit olyan, mintha a motorosok az autósokat próbálnák letúrni az utakról. Egy piros lámpás indulást muszáj volt megvárnunk. Hihetetlen volt, ahogy a motorosok lehagyták az autósokat. Meg is állapítottam, hogy mint tapasztalt sofőr, tuti nem vezetnék itt.
Utunk során sikerült találnunk egy plázát, ami előtt piac szerűség is volt, így azt gondoltam, hogy a nagy álmom is valóra válhat. Aki ismer, az már tudja, aki meg még nem az gyorsan fezárkozhat, miszerint imádom a színes nadrágokat. Úgy gondoltam Ázsiai túrám során legalább hármat sikerül majd beszereznem, de én titkom reménykedtem az ötben is. Gyorsan rá is csaptam az első árusra, az ár már nem is volt érdekes. Azonban hamar rá kellett ébrednem, hogy az ázsiai méret nem egyezik meg az európaival, így kullogó orral mentem tovább, mert mindegyik rövid volt.
Azonban kipróbáltuk a híres/hírhedt gyümölcsöt, a Durian-t. Ez a gyümölcs külsőre egy szúrós rögbi labdára hasonlít, aminek a belsejében kis “zsákok”ban van maga a gyümölcs, mint a fokhagyma, de olyan állapotú “zsákokban”, mint a narancs. A gyümölcs izét valaki vagy szereti, vagy nem. Köztes átmenet nincs. Engem leginkább a körte pürés bébiételre emlékeztet, ami dinsztelt káposztával, vöröshagymával és banánnal van összekeverve. Izgalmas íz világ. Amit viszont tudni kell, hogy igen erős illata van. Olyannyira, hogy sok helyen, így például metrón, szállodában, zsúfoltabb helyeken a gyümölcs fogyasztását komoly pénzbírsággal jutalmazzák, mert olyan hatóanyag van az illatában, ami sokaknak durva fejfájást okoz.
A városban rengeteg aranybolt van, sőt, olyan utcák, ahol csak aranybolt van.
Az emberek nagyon segítőkészek és ez mi sem mutatta jobban, hogy mikor megálltunk egy „frissítőre”, Moncsi idejét érezte, hogy a felszolgálóval lekokettáljon és összegyűjtse az összes forgalomba lévő pénzérméket. Öröm az ürömben hogy két sorozat is érvényben van. Némi beszélgetés után sikerül pár darabot beszereznie, úgy hogy a felszolgálók minden létező helyet átnéztek, beleértve a borravalós tartójukat is, hogy tudjanak Moncsinak segíteni, és az egyik sorozatot sikerült is teljesen összeválogatni. Teljes boldogság volt. Pár perccel később a pincér kisasszony mosolygós arccal jött oda hozzánk, hogy talált még pár darabot, és így a másik sorozat is teljes. Hozzá teszem, hogy Moncsi addigra már összes nálunk lévő maradék pénzüket odaadta nekik, így ezt már meg sem tudtuk hálálni, mondjuk nem is várták el, az nálunk szívből jött.
Bangkok nem Bangkok a híres motorjai nélkül, így természetesen kipróbáltuk a Tuk-Tukot is, a jellegzetes 3 kerekű motort. Tréfás, amint a nagy forgalomban cikázik az autók között, ami viszont gyengébb idegzetű utasoknak nem ajánlott.
A nap végi találkozási pontunk egy hotelben volt, ahova a buszok nehézkesen, de be tudtak kanyarodni a hely szűke miatt, valamint a csúcsforgalom sem segített utána kikanyarodni. Egyből eszünkbe is jutott az idegenvezetők rémálma, hogy nem tudják garantálni az időben való visszaérkezést. A buszunk is majd fél órás késéssel érkezett meg, de mivel a hajó által kínált programon vettünk részt, nem kellett aggódnunk.
Ezután irány vissza a kikötő, ami egy hatalmas kereskedelmi lerakat, innen (is) indítva a többek között Európába indítandó autó flottákat és konténerek tömeget, tehát, ha az online megrendelt, de még nem érkezett, akciós “occo” de ugyanakkor nélkülözhetetlen cuccaidat keresed, például az usb-s, világító és zenélő rózsaszín unikornis alakú fogpiszkálót, azt akár itt is megtalálhatod a több tízezer konténer valamelyikében.
Ez is egy elég rövidke városlátogatás volt, a barátság jegyében. Ez értendő a turistákkal barátságos helyi lakosokra, és a pénztárcáddal barátságos árakra is. Természetesen az ilyen egy napos túrák alatt, nem lehet, megismeri egy országot, de egy kis betekintést kaphatunk, hogy tetszik-e egyáltalán Neked a hely, az emberek és a kultúra, így később, akár hosszabb időre is visszatérhetsz. Ez olyan remekül működik, hogy Csabi, azóta már 3 hetes pihenésen van túl Thaiföldön.
Következő állomás: Ho Chi Minh City (Saigon), Vietnám