Dél-Korea, Busan (Pusan)

 467 ember olvasta mar el ezt az írást

Dél-Korea, Busan. Ázsia-túra 7. rész

2019.01.02.

Mielőtt belekezdek a Dél-Korea leírásába, tegyünk tisztába valamit. Ugye, mindenkinek vannak amolyan pre-koncepciói, avagy sztereotipiai, amikor egy adott országra gondolunk. Például, ha azt mondom: 

Franciaország, akkor csukott szemmel, mindenki a párizsi Eiffel-torony aljában lévő parkban borozgató szerelmes párokra gondol.

Olaszország, akkor a Velencei hajósok jelennek meg, a csíkos pólójukba és már halljuk is az Ohhhhh…Sole mio-t, miközben egy óriási szelet pizzát majszolgatunk.

Mexico esetében a színes ponchoba takarózott, nagydarab, sombreros, borostás amigok, amint éppen tequilát isznak.

Magyarország esetén a Balaton parti naplementében bogrács-gulyást készítő pásztor.

Nekem Dél-Korea esetében a következő kép volt előttem:

A dzsungelekben, itt-ott kisebb tisztásokon félig összedőlt bambuszházak, és pár, a rizsföldeken dolgozó ember, akik riksával hurcibálják körbe a tehetősebb népeket, akik attól számítanak tehetősnek, hogy akár két pár cipőjük is van. Természetesen azt is “tudtam”, hogy brutál szigor van az országban, vad átnevelő táborokkal, és az egyéb rideg dolgokkal, amiket nagyon “jól ismeretem” a vietnámi háborús filmekből, és a szibériai táborokat bemutató dokumentum filmekből.

Nos, én ezen magabiztos “tudásommal” és “ismeretekkel” felfegyverkezve érkeztem az országba.

26b337393a5976907d61f2e78757adfa

Hogy szemléltessem azt, a szaknyelv által: pofára-esésnek nevezett jelenséget? Mint amikor egy gyerekkori jó barátom tréfából egy botot dugott a biciklim első kerekének küllői közé, amikor épp nagyon siettem.

A kikötőből ingyenes buszokkal lehetett bejutni a városközpontba, ahol már előre kinéztük, hogy a klasszikus “hip-hop” buszok valamelyikével fogunk kalandozni, amelyek több útvonalon járnak a városban. Ennek egyszerű oka volt, hiszen ezzel a járművel tudtuk a legjobban feltérképezni és a leggyorsabban is a várost , mivel sajnos sok időt nem kaptunk a csavargásra. Ahogy beértünk a városba, máris olyan üvegpaloták látványa fogadott, amikre ha nem tudom, hogy hol vagyok, azt mondom, hogy egy random amerikai nagyváros. A felüljárók, hidak szintúgy egy fejlett és forgalmas nagyvárost idéznek. És nem véletlenül.  Íme:

20190102_120031

A város Dél-Korea második legnépesebb városa a több, mint 3,5 millió lakosával, az ország legforgalmasabb, és a világ ötödik legforgalmasabb teher hajó kikötőjével persze, hogy forgalmas, és fejlett nagyváros. Na de ezt nem tudtam.

20190102_130306

Emellett olyan szép, rendezett, homokos tengerpart, amit sosem gondoltam volna, és szintén bármelyik város “korona-ékszere” lehetne. És persze ezt meg végképp nem tudtam. Még csak nem is sejtettem.

20190102_114430

Így tehát, miközben a januári hidegben, dideregtem a hip-hop busz nyitott tetején, mert a hideg ellenére sem akartam lemaradni semmiről, csak ittam a szemeimmel a látvány ízét. Hideg volt, hiszen ekkor részben már a következő év januárja volt, és az út alatt nemcsak az országok határait léptük át, hanem az új éghajlati öveknek köszönhetően az évszakokat is váltogattuk, télből a nyárba, majd onnan ismét a télbe, illetve új év is lett időközben. Az időjárástól függetlenül, szájtátás volt magas fokon!!! Jövedelmező volt a hop on hop off buszt választani, mert ha nem is közelről, de valamyennyire megismerhetük Busan városát.

Azt azért gyorsan kitaláltuk a buszozás közben, hogy a piacozas tutira nem maradhat ki, ha olyan érdekes, izgalmas, és az európaiak által kevésbé ismert helyen járunk, mint Dél-Korea. Ám mivel nem tudtuk, hogy hogyan mondják dél-koreai nyelven az az délkoreaiul a piac szót, ezért mi a “MARKET” szóval próbáltunk zsonglőrködni, mint ahogy eddig is, és volt már úgy, hogy bejött ez a technika így sokak egyértelmű utasításait követve a belváros üvegpalotái közé értünk. Kissé bizonytalanok voltunk, na de láttunk már ilyet, hogy a belvárosban, a házak között van a piac. Na de nem itt!

img-20180717-182456-1

Ahova küldtek MARKET-et keresni, az egy olyan luxus bevásárló plaza, hogy pl a “Vujcsi Lujcsi” tatyó szinte alapnak számitott, ezért a bejárattal szemben egy amolyan kis állványról árulták, mondván, hogy tulajdonképpen ilyen is van.

Egy igazi táska-boltban, ahol viszont nem voltak árak, Csabival viccből kitaláltuk, hogy majd itt veszünk a Moncsinak valami batyut, ezért tréfából megkérdeztük egy táska árat. Átszámítva 3200!!!!euro!!!! Na ez a durva, nem a nokedli szaggató!!!

Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy Moncsi NEM kapott új táskát, így továbbra is hű társunk jött velünk, mint eddig mindenhova, ami egy 500 forintos, vászon strandszatyor. Egy ideig még bóklásztunk a “piacon”, de miután nem találtunk sem egy normális hűtőmágnes boltot, sem egy hangulatos kis sörözöt, ezért végül is ebben a boltban inkabb nem vásároltunk, hanem mentünk tovább a hip-hop busszal, és tovább tátottuk a szánkat az indulásig, például a közel 8 azaz NYOLC kilométer hosszú kanyargós, több feljáros, és lehajtós hídon, a Gwangan Bridge-en, ami a tenger fölött van, és köti össze az öböl két partját, valamilyen szinten tehermentesítve a belváros forgalmát.

gwangan-bridge-evening-lights
Sajna nekünk nem sikerült így egyben lefényképezni, azért ez nem saját, de íme itt az a bizonyos 🙂

A hid egyébként igen szürreális látvány, hiszen egyrészt kimondottan jól néz ki a kecses ivével a tenger fölött, am ugyanakkor a már említett pompás, homokos tengerparti stranddal szemben van, ami a Gwangalli Beach, és elég  érdekessé teszi a látképet. Hogy szokták mondani? Olyan, mint egy zsiráf…. Szép-szép, de azért otthonra nem kellene. Viszont a hídon haladva remekül tudtam csodálkozni, az egymás mellett álló üvegpaloták sokaságán és úgy általában azon a döbbeneten, amit ez az ország okozott, a számomra hihetetlen fejlettségével és gazdagságával. 

20190102_112222

Mielőtt a kikötőbe értünk volna, azért csak találtunk amolyan hagyományos piacot is. Mármint ha hagyományosnak mondható, hogy sok-sok kilométer hosszan, a föld alatt van a piac, ahol viszont mindent is lehet kapni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a metróállomások vannak összekötve kiszélesített járatokkal, és ott vannak az árusok, ahol végül csak sikerült a “kötelező” pénzköltés, ajándékok vásárlása.

20190102_101817

Kivételesen, és tőlem szokatlan módon sikerült egy tanúságot levonni: SOHA semmit és senkit NE kategorizálj semmilyen csoportba, anélkül, hogy legalább egy picit is utána járnál vagy  megismernél.

IMG_0357

Folytatás következő állomása: Nagasaki, Japán.