Tajvan, Taipei, Ázsia túra 6. rész
2018.12.31.
Meg is érkeztünk az Ázsia-túra 6.részéhez ami 2018.12.31 azaz pont szilveszter napja. Az ázsiai turné következő állomása Tajvan fővárosa: Taipei.
Aki figyelmesen olvasta az előző részeket, az tudja, hogy pár nappal ezelőtt még a Thai Földhöz tartozó pici szigeten, Koh Samui-n mártoztam a tengerbe, és azóta csak egy pár nap telt el, de az akkori nyárból máris egy ősz végi időjárásba csöppentünk, és ez a későbbi állomásokon is meglátszott.
De ezt tudtuk is, de azért érdekes az Írországi decemberi közepei hidegből a Szingapúri nyári melegbe utazni, onnan a Thaiföldi tenger nyaralós csoda szigeteire, majd onnan alig 5 nap alatt ismét egy ősz végi időjárásba csöppenni. Így igazából nem ért váratlanul, de azért rosszul esett, hogy esett, mármint az eső, amikor megérkeztünk Tajvanba.
Bizonyára mindenkit érdekel, hogy a megállóknál hogyan tudtunk vásárolni, szuvenírt venni, egyéb programokat csinálni és persze a leglényegesebb, megkostólni a helyi söröket 🙂 Ennek egyszerű magyarázata van. Felkészültünk az internet segítségével, na meg persze volt egy profi szervezőnk Moncsi személyében. Ám a hajótársaság is gondolt ezekre az akadályokra, így többnyire a hajó kiszállása után szinte minden állomáson biztosítottak pénzváltó helyeket.
Már csak az volt a kérdés hogy vajon mennyi pénzre van szükségünk egy napra? Itt jött a képbe az internet és Moncsi is. Gondosan utánanézett a körülbeli költségekről. Imádta ezt a feladatot, mert ha eddig nem is említettem volna, gyűjti a világ összes országából származó papírpénzeit és az általa meglátogatott helyeken begyűjti az akkor forgalomban lévő aprópénzeket is. Szóval neki ez az ázsiai túra maga volt a kánaán. 🙂
Na de vissza a helyszínünkre. Az előző buszozás, taxizások, hajózós, elefántozás, repülés, metrózás es UBERezés után, itt a változatosság kedvéért most vonatra szálltunk és úgy közelítettük meg a fővárost.
A terv jelen esetben csak annyi volt, hogy jól felmegyünk és megcsodáljuk a méltán híres Taipei 101 épületéből a kilátást. Minden a tervek szerint alakult, annyi apró kivétellel, hogy a rossz időre való tekintettel nem kellett felmenni a kilátóba, hiszen akkora köd volt fent, hogy az orrunkig sem láttunk volna.
Na sebaj, helyette beiktatuk a helyi sör elfogyasztását, hogy új tervet fabrikáljunk, így irány a szintén híres és impozáns épület a Chiang Kai-shek Memorial Hall.
Mondjuk érdekes volt az is, hogy a kanadai cimbit egy pillanatra hagytam magára, amíg fényképeztem, és mire visszafordultam addigra már le is paktált egy helyi arccal, aki a nővérének keresett épp kanadai férjet 🙂 De hogy erre 2 perc alatt, hogy volt képes ez a mai napig rejtély??? 🙂
Kis csavargás és metrózás után elértünk a célunkhoz. Hamar megállapítottuk, hogy most nem nyúltunk mellé, hiszen tip-top épületet találtunk. Mondjuk eleinte megkavart, hogy a hangversenyterem és a színház is ott van, amik szintén szép ( és főleg hasonló) épületek, így azokat kezdtuk el csodálni ELSŐ körben.
Azonban az utunkat folytatva jött a következő meglepetés. Mar maga a park kapujai is valami mesések voltak. Ugyanaz a szín és pompa jelemezte őket, mint a főépületet. Moncsi már itt érezte hogy ez amit kerestünk. Imádta a látványt.
Miután megtaláltuk az amit kerestünk, jöhetett a szájtátás. Szép épületek, csodás park, rendezett környezet és mókusok!!! Mindez 25 hektáron. Valami elképesztő volt.
A taipei épületek nagyon hasonlítanak a kínai házakhoz, de a hangulata mégis más. A tető olyan nyolcszögletű forma, amely Kínában a hagyományok szerint bőséggel és jó szerencsével jár. Mintegy 89 lépcsővel kellett megküzdenünk hogy a bejárathoz érjünk. Az emlékmű földszintjén könyvtár és múzeum található, amelyek dokumentálják Csang Kaj-sek életét és karrierjét, Tajvan történetét és fejlődését bemutató kiállításokkal. A felső szint tartalmazza a nagytermet, amelyben egy nagy Csiang Kaj-sek szobor található, és ahol rendszeres időközönként őrök szerelési szertartása zajlik. Az alagsorban pedig szuvenírt tudtunk vásárolni. Érdekes volt hogy csak lifttel tudtunk közlekedni és elgondolkodtunk rajta, hogy mi van ha tűz van??? A lépcső helyét nem találtuk meg.
Még az őrségváltás szerettük volna látni, ami állítólag fél óránként kellett megejteni, de az ott töltött időnk alatt ezt nem tapasztaltuk, na de sebaj a látvány kiengesztelt minket, amit még az időjárás ellenére is csodálatos volt, pont úgy ahogy elképzeltük.
Még volt egy kis idő a hajó indulásáig, így jöhetett egy kis móka és vásárlás: például a dobozos ASPARAGUS juice tesztelése, ami egy igen érdekes ízvilág megismerését hozta magával. Én győzködtem magam, hogy finoman pikáns, kissé savanykás íze van, és ettől érdekes, de nem kizárt, hogy már romlott volt.
Betértünk egy helyi pékségbe is, ahol egy nagyon kedves eladó hölgy valahogy gyorsan kiderítette, hogy mi nem a környéken lakunk, és egy zacskó helyi cukorkát ajándékozott nekünk, lévén mégiscsak szilveszter van, és ezzel szeretne nekünk Boldog Új évet kívánni.
Innen irány az állomás. A vonatozásról csak annyit, hogy az ajtók jele fel van festve az állomáson, és a vonat úgy áll meg, hogy az ajtók a pontosan a jelnél vannak!!!! Hoppácska…..
Ezen eleinte nagyon csodálkoztunk, mert például én, aki sok-sok éve még Szegeden villamosozgattam, akkoriban annak is örültem, ha megállt a villamos abban a megállóban, ahol voltam.
Na és a metró? Külön hely a felszálló utasoknak és külön a leszállóknak. Mindenki kultúráltan, civilizáltan sorba áll, még a mozgólépcsőnél is. Hihetetlen látvány volt.
Ezután iszkiri vissza a metróra, azzal a vonathoz, azzal a hajóhoz, azzal a következő állomásra. A nap végére kicsit már megfáradtam 🙂
Taipei városában csak egy rövid kaland volt, de azért amennyit sikerült belesni a város hangulatába, az egy kedves és barátságos ázsiai város képét mutatta, európai szemmel és ismeretekkel is kezelhető és elfogadható méretekkel, és lüktetéssel.
De a következő kikötő előtt még előttünk állt a szilveszter éjjel-újév. Erről egy külön poszt lesz, ami összefoglalja majd a hajón töltött időszakot, programokat, és úgy általaban a hajós túrán kívüli részet.
Folyt kov. Dél-Korea (Busan)