Hong Kong

Home » Hong Kong

 828 ember olvasta mar el ezt az írást

Hong Kong, Ázsia túra 5. rész

2018.12.29.

Két nap hajókázás a Dél-kínai tengeren, viharban. Igen izgalmas volt, de legalább volt idő és lehetőség felfedezni a hajót. Az edzőterme a legfelső emeleten nagyon színvonalas, és izgalmas. Különösen, amikor a futópadon próbálod lekocogni a mérhetetlen mennyiségű ételt, amit össze- eszel, és a hajó a vihar miatti hullámzásban megdől előre, Te pedig futsz utána. Olyan érzés, mintha ki akarnál szaladni egy 16. emeleti lakásból a tengerbe. A reggeli – ebéd – vacsora – uzsonna – tízórai, és az ezek közti étkezéseknél felvonultatott gasztró – karneválnak köszönhetően elég gyorsan össze lehet szedni pár extra kilót. Ezt nem csak úgy mondom, hanem személyes tapasztalat 🙂

Talán még nem tűnt fel, de a kedvenc köszönésem az ALOHA. Ennek több oka van, majd írok erről is. Viszont a két tengeri nap alatt egy igen jó dolgot eszeltem ki, amivel remekül elszórakoztattam magam. Azt eddig meg nem is említettem, hogy a szobánk a hajó 12. emeleten volt. Minden emeletnek saját neve volt, es hogy-hogy nem, a miénk az ALOHA emelet volt (köszi Moncsi). A magam szórakoztatására kieszelt móka az volt, hogy mivel a liftezés során minden emeleten a lift bemondta az aktuális emelet nevet, ahol épp megálltunk így elég sokat lifteztem unalmasabb óráimban, hogy egy lifttől hallgathassam, hogy ALOHA 🙂

Végül is csak megérkeztünk, a soron következő állomásra: Ázsia (egyik) gyöngy-szemére ami: Hong-Kong.

20181229_102347

Ez több okból is egy igen különleges ország, többek közt azért mert egyesek szerint nem is ország, hanem csak egy város. Megint mások szerint nem csak egy város, hanem egy városállam. De olyanok is vannak, akik azt mondják, hogy tulajdonképpen ez egy másik országhoz tartozó “különleges közigazgatási terület”, ami viszont a történelem könyvekből jól ismert “gyarmat” szó 21. századi, modern megfelelője. Picivel nagyobb terület, mint a Magyar főváros, de közel 7,5 millió lakosával a Föld egyik legsűrűbben lakott területe (függetlenül, hogy országnak, vagy városnak, vagy másnak nevezzük).

20181229_102049

Ez (is) egy igen érdekes megálló volt. Rövid activity után (szintén mutogatás kategória) sikerült egész napos metró bérletet szerezni. A terv az volt, hogy megnézzük a belvárost, a nagy házakkal. Valahogy úgy alakult, hogy rögtön a jó megállónál szálltunk le, és gyanús utcai árusok kínálták soron kívüli VIP jegyeket a kilátóba, ráadásul olcsóbban, mint a neten talált árak. Izgalmas választásnak tűnt venni rögtön 3 jegyet.

Miután odaértünk a kilátóhoz (The Peak), láttuk, hogy itt alsó hangon 2 óra várakozás lesz. Megkérdeztük egy látszólag túravezető hölgytől, hogy ilyenkor mi van? Van VIP jegyünk, ez meg itt a sor, erre a válasz: vegyünk tőle buszjegyet (?!). Mondjuk azt nem értettük, hogy minek egy kilátóhoz, még egy buszjegy, így inkább nem vettünk.  Így saját önerőmből (hogy én is kivegyem a részem a szervezésben), elindultam “kalandba” kideríteni, hogy mi a helyzet ezzel a várakozós történettel. Kiderült, hogy az a gyanús arc csak egy mezei, avagy a szakirodalom által “csíkos hátú”-nak nevezett busz-jegy nepper volt, semmi köze a kilátóhoz, ellenben a mi jegyünk valóban soron kívüli belépést tett lehetővé. HURRÁ!

A kilátóba egy helyenként 45-60 fokos emelkedésű, villamos kinézetű felvonóval lehet feljutni. Mindenki ül, és erősen  kapaszkodik, kivéve természetesen engem, aki azzal szórakoztatja magát, és az erősen kapaszkodó népeket, hogy 45-60 fokban hátra dőlve IS egyenesen próbál megállni.  🙂

IMG_0307

A kilátás a városra 480 méterrel igen pompás és rengeteg időt lehet eltölteni a fényképezkedéssel. Ilyen szögből, olyan szögből, egyedül a képen vagy ketten, esetleg hárman, vagy másik ketten, szelfi, szelfi más szögből, mindenhogy. Viszont egy laza sört is behörpintettünk, gyönyörű kilátással a háttérben.

IMG_0314

A nagy amatőr fotó program után jöhettek a profik, ugyanis itt volt még egy virtuális fényképezős játszótér is. Persze ki is próbáltuk. Sikerült is egy remek képet készíteniük.

IMG_4042

Ezután – miután lefelé 45-60 fokban előre dőlve utaztam a meredek Budai Siklóra hasonlító járművel – Hong Kong legendás emeletes VILLAMOS-ait próbáltuk ki. Ez vicces, és mókás is volt, de sajna nem az én méretem, mert majdnem hogy törpe járásban kellett használnom.

20181229_142427

Természetesen itt is ki kellett próbálni a helyi csapolt söröket, amihez egy helyi kiskocsmát választottunk. Ami nagyon megmaradt bennem, hogy végre egy hely ahol rendesen működik a wifi és még a facebookra és fel lehet lépni. Egyből küldtünk is haza füstjeleket, hogy még élünk. Mondanom sem kell, hogy ez azzal járt, hogy a telefonjaink kezdtek lemerülni, és tudtuk, hogy a mai nap még szükségünk lesz rá. A pultos nő első kérdésünkre, gondolkodás nélkül odaadta az Ő power bankját és kényelmesen fel tudtuk tölteni a telóinkat. Nagyon kedvesek az emberek, ez nem is vitás.

Ezután hogy-hogy nem éppen ismét egy “kínai” piacon találtuk magunkat, ahol szintén meg lehetett találni a világvezető ruhaipari divatcégeinek teljes repertóája mellett bármilyen táskát, ékszert, cipőt. Néha asztalokról, néha a földről, pokrócról, néha csak úgy, kabát alól árulva, valóban minden volt, sőt: a “mindenből” is több féle 🙂

IMG_7623

Itt sokkal kedvesebbek voltak az eladók, mint Vietnámban. Nyugodtan lehetett nézelődni, a tömeg ellenére sem volt zsúfoltság, és az árak pedig nagyon kedvezőek. Sikerült is beújítani egy pár „hasznos” dolgot.

Helyi elemózsia kipróbálása sem maradhatott el, valamilyen nyers/főtt darált hússal töltött édes zsömle került kiválasztásra, mert az illata pompás volt. Mindenki az utcai árusoknál vásárolt, így semmi akadályát nem éreztük a kóstolásnak. Mondjuk az megnehezítette a dolgot hogy angolul semmi nem volt kiírva, így Moncsi nem merte bevállalni.

IMG_7613

Szinten meglepő, hogy az épülő toronyházakat BAMBUSZ  állványokkal veszik körül!!! Azt mindig is tudtam, hogy a bambusz nem igazán törhető, és masszív, de hogy nyugodtan álljak rajta 15-30 méter magasban? Azért mondjuk illő megjegyezném, hogy majdnem 2 méter magas vagyok, közel 100 kilogrammal. Csak hogy valami személyes infót is adjak. 🙂

A cseresznye a habos tortán, a toronyházak esti fényjátéka volt, amit mi gyalog gondoltuk megközelíteni, hogy minél többet lássunk a hatalmas és nyüzsgő városból. Hong Kong belváros irodaházaiban kezdenek látványos “lámpa-kapcsolgatás”- ba minden este 8 órakor. Tréfából megjegyeztem, hogy ha valóban adnak rá, akkor pont 7:59:50-kor valahogy visszaszámolnak. ÉS MEGTÖRTÉNT !!!! Az egyik épületen indításaképpen megjelent!

20181229_200205

 A show valóban szép volt, fények, lézer, tűzijáték. Színpompás és remekül megeleveníti az épületeket. Mi is élveztük és az a pár tízezer turista is, aki velünk volt a parton 🙂

Még nézelődtünk a közelben, elköltöttük a maradék váltott pénzünket, de az idő lejárt. Csabi ötlete alapján – hogy ez se maradjon ki a szokásos rutinunkból – rendeltünk egy UBER-t és csodák csodájára, vagy szerencsénkre, egy vadonatúj TESLA autóval jutottunk vissza a kikötőbe. Nem is gondoltuk volna, hogy a nap végére még egy extra program is belefér. Nem csak hogy kipróbáltam – na jó, csak ültem benne – egy ilyen járművet, de emberünk nagyon kedves és beszédes volt, így még plusz információk birtokába is jutottunk a városban élő emberekről, szokásaikról.

Ázsiai túra következő megállója: Tajvan, Tapei