Vietnám, Ho Chi Minh főtér

Vietnám, Ho Chi Minh

Home » Vietnám, Ho Chi Minh

 978 ember olvasta mar el ezt az írást

Vietnám, Ho Chi Minh City avagy Saigon Ázsia-túra  4.rész.

2018.12.26.

20181226_111234-scaled-e1589113276207-1024x970

Túránk következő állomása az újkori történelem egyik legzajosabb múltú ázsiai városa Ho Chi Minh, avagy a mai nevén Saigon. Hogy-hogy nem itt is egy laza másfél órás autózással kezdődött a túra. Mivel itt is saját szervezésben intéztünk idegenvezetőt és autót, így ezt a túrát is a hajó által kínált program árának töredékéért sikerült intézni. A privát idegenvezetőnk jóvoltából sok mindent megtudtunk az ország hétköznapjairól.

Na de hogy is találkoztunk vele? A hajó kikötött egy kereskedelmi kikötőbe és mi egy több tízezer konténerből álló laborritmusban találtunk magunkat, ahonnan kikeveredni akár egy külön fakultatív programnak is megfelelne. Beláthatatlan távolságra sehol semmi, nem hogy várakozó taxisok vagy idegenvezetők,csak a konténerek ezrei. Egy kicsit elbizonytalanodtunk, majd buszokat pillantottunk meg, gondoltuk ez már fél siker, vagyis az lett volna, ha mi is hajós túrán vennénk részt. Azonban nem voltunk restek, leszólítottuk az első embert, akin látszott, hogy helybéli. Olyan jól sikerült, hogy miután megfordult láttuk, hogy valami katonai sokcsillagos főhajakend, akitől szerintem minden Vietnámi fél. 🙂  – lehet nem ez volt az évszázad ötlete, de szerencsére beszélt angolul, így egyből odanyomtuk az általunk kinyomtatott papirkánkat, hátha tud segíteni. Mondanom sem kell, hogy fingja nem volt miről beszélünk, nem ismerte se az utazási céget se a megoldást, hogy vajon hol lehet a találkozási pont. Agresszíven és hangosan beszélt és még egy mosoly sem volt az arcán, azonban az esze a helyén volt, elővette a telefonját és lázasan elkezdett telefonálgatni. Miután befejezte a telefont, odahívta egy emberét, majd közölte kövessük Őt, megmutatja, melyik buszra kell felszállni, ami kivisz minket a kikötő ajtajához, ahol várni fog minket az idegenvezetőnk a szokásos „névtáblával”, majd elmosolyodott és kézfogással üdvözölt minket Vietnámban. Kellemes csalódás volt, kétségbeesésünk is elmúlt és kellemes általános csacsogás közepette megköszöntük a segítségét és követük emberünket a buszhoz.

20181226_145110

Miután a városba érünk, a legmeglepőbb (számomra) az volt, hogy alig-alig volt autó az utakon, ellenben ezer számra motorosok/robogósok. Ennek talán az az oka, hogy a már említett vezetőnk szerint 100 %-os vámot kell fizetni a behozott autókra (saját gyártású meg nincs).

20181226_101134

Természetesen itt is egy helyi templom – Jade Emperor Pagoda – meglátogatásával kezdődött a városi nevezetességek megtekintése. Fő jellemzője a füstölők igen gazdag használata, ami a rossz szellemeket tartja távol, és Moncsit, aki nem szereti a füstölő illatát J Persze mint minden utazásnál, ahogy megérkezel az úti célhoz, az első dolgod megkeresni az illemhelyiséget. Itt sem történt másként Csabi és Moncsi egyből élt a lehetőséggel, de milyen kár is volt. Már látszatra sem bizalomgerjesztő, féltem is hogy mi lesz a reakció. Ahogy visszaértek a kérdésemre: Milyen volt? Csak annyi volt a válasz, hogy nem akarnak róla beszélni. Elmondásuk alapján a kerti pottyantós WC luxus kategóriának számít. Erre azonban fel voltunk készülve, hiszen Ázsia az nem Európa. Itt jegyezném meg, hogy tényleg nem hülyeség törlőkendőkkel és kézfertőtlenítőkkel készülni, Ázsiai látogatásunk során. Nagyon hasznos tud lenni, erősen ajánlott!

20181226_103347

Következő megállónk, a Ho Chi Minh Independence Palace, amit jól megnéztünk kívülről, majd a helyi posta (Post Office), ami az ország egyik legrégebbi postája és ráadásul úgy néz ki, mint a nyugati pályaudvar, valamint a vele szembe levő katedrális (Notre Dame Church), ami a szegedi Dóm majdnem pontos mása. Ezt meg is említettük az idegenvezetőnknek, és persze mint minden jó nőnél, Moncsi telefonjában volt is egy tuti kép róla, így meg is tudtuk neki mutatni. Ledöbbentette a látvány, és megállapítottuk, hogy kicsi a világ 🙂

20181226_104714

Postán elidőztünk egy kicsit és még vásárlási lehetőségre is lett volna időnk. A feltételes mód nem hiába, hiszen ez volt az első állomás, ahol semmi lehetőség nem volt helyi valutát váltani, így pénz nélkül elég nehéz vásárolgatni, azonban az idegenvezetőnk sem tétlenkedett, míg mi nézelődtünk Ő addig szerzett nekünk valutát különböző címletekben, amit sajna csak később tudtunk meg. Itt Moncsi álma nem vált valóra, hogy vegyen magának egy kisméretű Vietnámi bambuszkalapot (non-la), de mivel piacozás is be volt iktatva, nem volt elkenődve.

20181226_105242

És most álljunk meg egy pillanatra a virtuális kalandozásban, és ugorjunk a 80as, 90es évek videotékáihoz. Oké, ez valóban egy elég nagy ugrás, de azonnal megértitek a lényeget. Tehát: Videó kölcsönző? Megvan?  A fiatalabbaknak: ez egy olyan hely volt, mint a könyvtár, annyi különbséggel, hogy nem könyvek voltak a polcokon, hanem videó kazetták, amiket ki lehetett kölcsönözni. Az akkori akciófilmek jelentős részét a vietnámi háborús filmek alkották, pl. Szakasz, Rambo, Szarvas vadász, Jó Reggelt Vietnám.  Ezek azok a filmek, ahol bemutatták, hogy a gonosz vietkongok ellen milyen hősiesen harcolnak az amerikai katonák.

20181226_121318

Ezt a gyors kitekintés igen fontos a következő helyszínünk miatt, ugyanis a Ho Chi Minh múzeumba mentünk, ami a Vietnámi háborút és a következményeit mutatja be a vietnámiak szemszögéből. Na, az minden volt csak vidám nem. Valahogy Ők teljesen máshogy emlékeznek az eseményekre. A múzeum után, talán érthetően kissé leült a hangulat.

Az ebédet egy erősen eldugott helyen fogyasztottuk, ami egy eldugott kávézó/mobiltelefon szerviz emeleten bújt meg, amit egy keskeny, és nem túl tutinak tűnő falépcsőn lehetett megközelíteni es rajtunk kívül csak helyiek voltak pár nagyon hosszú asztal mellett, jó sokan. Miután letelepedtünk, kísérőnkre hagyatkozva, nagyon helyi ételt kértünk. Valamilyen helyi PHO-levest ettünk, tészta, marhahús, nyers zöldségek, és nagyon csípős paprikából állt.

20181226_124350

Érdekes volt, hogy először az üres levest hozták, majd ezután külön tányérokon minden mást. Csabival megosztottunk mindent, és öntöttük a levesbe, amit elénk tettek, de Ő az erős paprikát kihagyta, mert Ő figyelt arra, amit az idegenvezetőnk mondott, hogy az NAGYON erős lesz. Én viszont nem, aminek az eredménye az volt, hogy gyakorlatilag folyékony tüzet ebédeltem. A leves valamilyen érdekes Juice-t is kértem valamilyen random gyümölcsből, amiről azóta sem tudom mi volt. 🙂

Innen levezetésképpen irány a piac, ahol bármit és mindent megpróbáltak eladni. Részemről szeretem a piaci zsongást, de itt egy kissé túltolták. Random jelleggel próbáltak ránk sózni női fejkendőt, színes gyertyát, gyerekcipőt, plüss-állatot, tologatós-csattogós lepkét, és nagyon nehéz lerázni az árusokat, főleg úgy, hogy irattlan piaci szabaly az, hogy ha megfogtad, akkor meg is illik venned. Erre hamar ráuntunk, de legalább ittunk cukornádból készült limonádét, ami első osztályú, profi ital. Mondanom sem kell, hogy itt csalódás is volt, hiszen alig tudtunk felkutatni szuvenír tárgyakat, és a várva várt Vietnámi kalapvásárlás is elmaradt. Esetleg valaki, aki járt arra meg tud minket lepni eggyel?  – Moncsi azóta is emlegeti, hogy többet ilyet nem csinál. Azonnal megveszi, ha valamire vágyik, az első adandó alkalommal, még ha drágábban is kell vagy akár valuta nélkül 🙂

20181226_132127

Ezután már a kikötő irányába menet beugrottunk az ország egyik leggazdagabb emberének a most épülő egyik lakóparkjába, aki amúgy iskolákat is épít, a mobilhálózat is az övé, pár tv állomás, orvosi rendelők. Rengeteget jótékonykodik, es most építi az ország legmagasabb épületet, üzleteknek es lakásoknak. Valószínűleg nem lesz olcsó ott lakást venni, mert ugyan még nincs kész, de az aljában már van egy bolt, egy jégpálya és egy Ferrari üzlet is, ha esetleg épp elfogyna otthon 🙂

20181226_142233

Igen érdekes a városban, hogy az elit lakóparkok a nyomornegyedek közvetlen szomszédságában valahogy – látszatra – megférnek egymás mellett. A kikötőhöz vezető visszaúton még sokáig figyeltem a dús, érintetlen dzsungelek és a rizsföldek kaotikus összevisszaságát.

20181226_143003

Nem csalódtunk a mai napban sem. Idegenvezetőnk segítségével elég sok minden belefért, és leírhatatlan élmény egy helybéli által végigjárni a helyszíneket, beleértve például a számunkra különleges és exkluzív, számára teljesen hétköznapi és természetes helyszínt az ebédhez. Én inkább az ilyen programokat szerettem jobban, mint a tipikus turisztikai csoportokat. Mint olvastátok itt sem maradtak el a turisztikai megállok, de mi dönthettük el hol mennyi időt töltünk, és mit nézzünk meg, ajánlások alapján.

Következő állomás – Hong Kong