Egyesült Arab Emirátusok, Abu Dhabi – A végletek és szélsőségek sokkoló és pazar élménye (1.rész, az érkezés napja)
Születésnapomra kaptam a feleségemtől a Novemberi nyaralást. Korábban sosem jártám Europán kívül. Nem is kicsit féltem, hogy meg fog ölni az unalom a repülőn, ezért az indulás előtt próbáltam keveset pihenni, hogy tudjak majd a gépen aludni. Nem tudtam és nem is unatkoztam. Sőt, már a repülőút is élmény volt.
Elég fáradt voltam, mire odaértünk a repülőtérre. A fapadosokon edződött utazási tapasztalataimmal vágtam neki a világ egyik legjobbnak tartott légitársaságával való utazásnak. Sose ültem még szélestörzsű repülőn, ami minden üléshez teljes szórakoztató rendszert ad, de párnát és takarót is azoknak, akik mégis aludni akarnak a jegy árában pedig olyan ételek felszolgálása is benne van, ami önmagában is élmény. Kulináris élmény, de élmény. Szépen el is helyezkedtem, hogy átalszom az utazást, de vesztemre megtaláltam a szórakoztató rendszerben a repülő fedélzeti kamerájának a képét. Aki kicsit nagyobb korában is akart pilóta lenni és nem sikerült neki, az pont úgy nem tud ettől aludni, mint én. Persze az út során meghallgattam néhány arab slágert is, belenéztem az Emirátusok úti filmjeibe, de mégiscsak azt néztem a sötét éjben, amit a pilóta lát. Az alvás, az viszont teljesen kimaradt.
Helyi idő szerint koradélelőtt szálltunk le Dubai-ban és én 20órája nem aludtam. Kezdett hiányozni. Ez nyilván segített a marcona határőrnek, hogy felismerjen az útlevél képem alapján. Innen egy gazdagon díszített, de mégis ízléses csarnokba érkeztünk, aminek a méretei miatt elveszettnek éreztem magam, de mielőtt kimegyünk a reptérről, akartunk egy kevés pénzt váltani. Biztos voltam benne, hogy a helyi közértben nem adnak kefirt Euroért, de ezen kívül semmit nem tudtam az országról. Ennél fogva azt sem tudtam, hogy mi az a minimális összeg, amit a nyilván legdrágább helyen kell beváltani. Mert mi más lenne a reptér, mint a turisták lehúzására specializálódott legdrágább pénzváltó hely?
Oda ballagtam az egyikhez, ahol egy nagyon kedves hölgy szolgált ki. Tőle tudtam meg, hogy a váltási árfolyam az összes Emirátusban egységes, de minden váltásnak van egy egyszeri díja, így érdemes egyszer beváltani annyi pénzt, amennyit akarok és nem elaprózni. Azt is elárulta, hogyha megtartom a váltási bizonylatot, akkor ugyan ezen az árfolyamon vissza is válthatom a megmaradt Dirhamot a nyaralás végén és ugyancsak bárhol, ráadásul ebben az esetben váltási díjat sem kell ismét fizetni. Túl sok információ volt ez nekem 20+órás ébrenlétre. Beváltottam egy kicsit nagyobb összeget, mint akartam, de messze nem annyit, mint amennyit kellett volna.
Kilépve a repülőtérből, nagyon könnyen megtaláltuk a lefoglalt ingyenes buszt, ami átvitt minket a Abu Dhabi városba. Ezzel kedveskedik a légitársaság a repülő utasainak. Abu Dhabiban foglaltunk szállást az első 2éjszakára. Feltűnő volt már itt is a kettősség. A reptéri csarnok, a zárt folyosó a buszhoz, de maga a busz is, kifogástalanul tiszta, Már-már steril. De minden mást finom pór lepett be vastagon. Mondjuk sejtetettem, hogy van a közelben egy sivatag, de nem tudtam, hogy ez ezzel jár. Eddig melegem sem volt. Fel sem tűnt, hogy 17-18°C van mindenütt. Pár perccel később elindult a kb 40személyes busz, úgy 15utassal. Neki vágtunk a két város közötti sivatag átszelésének. De amíg Dubai-on buszoztunk át, a sivatagból csak az üde zöld parkokat, szökőkutakat láttam, majd elnyomott az álom.
Arra keltem, hogy a busz olyan kanyarokat tesz, amilyeneket autópályán nem szokás. Lassan feleszméltem, hogy hol is vagyunk. Egy irodaházakkal szegélyezett kicsi parkolóban állt meg a busz. Mindenki a leszálláshoz készülődött, de sofőr azért bemondta, hogy ez Abu Dhabi. Megkaptuk a csomagot, amit azonnal egy taxisofőr ki akart venni a kezemből. Bár inkább volt segítőkész, mint tolakodó, de én meg inkább voltam álmos, mint gyorsfelfogású. Azért megegyeztünk, hogy egy valóban barátinak tűnő összegért elvisz minket a szállodába. Igazából fogalmam sem volt, hogy a szálloda előtt ülünk-e a taxiba, vagy messzire kell, vigyen, de az összeg amit előre vetített, kimondottan kevésnek hangzott. Itt azonban már biztosan éreztem, hogy ez nem Írország. 35°C volt a parkolóban. A behűtött taxiban már nézelődtem és próbáltam keresni és memorizálni a látnivalókat. Nem volt könnyű dolgom, mert szinte végig autópálya szerű úton mentünk a patyolat tiszta, de agyonhajszolt Toyotával, végig 120 és 140km/h közötti tempóval. Így is hosszú percekbe tellett, mire megálltunk és a sofőr kipattanva az autóból a csomagokért szaladt hátra. Kicsit többet mutatott a taxióra, mint amit megbeszéltünk, de így is nagyon olcsónak tűnt az út. Kifizettük és már ment is másik utasra vadászni.
A szálloda nagyon meglepett minket. Hasonló turisztikai jelentőségű európai városban ennyiért esetleg egy olcsó hátsóudvaron lévő lepukkant Hotel-t találtunk volna, de ez egy impozáns 4csillagos szálloda. Már megint ki akarták kapni kezemből a csomagomat. Kezdtem megszokni, hogy mindenki a mi bőröndjeikre pályázik. Ezúttal a szálloda hordárja vetett rá szemet és valahogy megéreztem, hogy ciki lenne tiltakoznom a segítsége ellen. A kollégája pedig üdvözölt minket és ajtót nyitva a recepcióhoz kísért. A recepciós amint megtudta a nevünket, úgy kezelt, mintha régi barátok lennénk. Kitöltött pár dolgot a számítógépén, telefonált egyet, majd egy kedves hölgy jelent meg mögöttünk, aki felkisért a szobánkhoz, körbe mutatta azt és kellemes kikapcsolódást kívánva magunkra hagyott.
Ha érdekel, hogy teljesítettük-e a kívánságát és kellemesen kapcsolódtunk-e ki Abu Dhabi mesebeli helyén, akkor olvasd el a következő részt is, hátha kiderül!