Wat Saket, Aranyhegy. Maga a templom építése még az Ayutthaya-korszakra nyúlik vissza.
Miután Bangkok lett Thaiföld fővárosa, I. Rama király felújította a templomot, a kolostor körül új csatornákat ásatott, sőt az új nevét is ő adta, (előző neve Wat Sakae volt). Ez a templom volt ugyanis egyes királyi szertartások végrehajtásának a helyszíne, az egyik királyi fürdő. A szóbeszéd szerint, miután a király megérkezett a csatából, itt mosakodott meg, hiszen az építmény kívül volt a város falain, így, mielőtt átlépte volna a város kapuját, megtisztálkodott.
Golden Mountain, ( Arany Hegy ) egy meredek mesterséges domb a Wat Saket területének belsejében. A helyiek phu khao thong-nak (ภูเขาทอง) hívják, mintha természeti adottsága lenne.
A hegy 77 méter magas és egy csillogó arany chedi koronázza meg. A chedi belsejében elhelyezett Buddha ereklyét Srí Lankából hozták, de elhelyeztek a környező területen 163 Buddha-szobrot is. A chedi fő Buddha ábrázolása egy koronás Buddha-kép. A templom területeken érett fák és tipikus buddhista struktúrák találhatók, mint például a kápolna, a ordinációs terem és a könyvtár.
III. Ráma király (ur: 1824–1851) elhatározta, hogy egy nagy chedit épít a Wat Saket területére. Az építkezést faváz felhasználásával kezdték, rönköket terítettek le és ezt kiegyenlítették, majd téglával folytatták. Mivel az épület közel volt a csatornához és súlyát a puha talaj nem bírta el, végül összeomlott. Az építkezést ugyan újra kezdték, de az újabb összeomlás után félbe hagyták.
IV. Rama király (ur: 1851-1868) uralkodása idején 1865-ben folytatták az építkezést és a király Borommananphot-ra változtatta a épület nevét. Nagyszámú rönkkel megerősítette és magasabbra emelte a dombot, hogy megakadályozzák a talaj további süllyedését, és egy chedit épített fel a tetején.
Mielőtt az építkezés befejeződött volna a király elhunyt, így fia, V. Rama király ( ur: 1868–1910) fejezte be. Megerősítette a környező csatornák falait, hidakat emelt föléjük, 1899. május 23-án pedig avató ünnepséget tartottak.
A környező beton falakat VIII. Rama király (ur: 1935-1946 )uralkodásának éveiben adták hozzá, hogy megakadályozzák a hegy leomlását. A modern Wat Saket az 1960-as években épült carrarai márványból.
A domb tetejéhez közeledve harangok sora és Bangkok panorámája vár. A Phu Khao Thong ma Bangkok egyik legnépszerűbb turisztikai látványossága és a város szimbólumává vált.
Az 1960-as évekig ez volt Bangkok legmagasabb pontja.
A Wat Saketben minden év novemberében fesztivált rendeznek, amelyen gyertyafényes felvonulás zajlik a Phu Khao Thong lába felől fel, a chedi felé.https://vilagcsavargo.eu/ayutthaya-rovid-tortenelme-thaifold/
A tetejére való feljutáshoz 344 lépcsőt kell megmászni, amely körülveszi a chedit, mint egy Naga-kígyó. A lépcsők mentén számos harang található.
A mászás megkezdése előtt szokatlan temetőt találunk az Arany-hegy alapjában. Szőlővel és fákkal borítva, meglehetősen kísérteties. 1820-ban, II. Ráma király uralkodásának ideje alatt kolera járvány támadt a mai Malajzia területén és terjedt át Bangkokba. Mivel e szörnyű kórra nem volt gyógymód, ezért a király különféle szertartások elvégzését rendelte el a betegség elűzésére, ez volt az un. “megsemmisítési eljárás“, amit a Dusit Maha Prasat trónteremben végeztek. Beletartozott a legfőbb vallási pátriárka általi Buddha mantrák szórása, éjszakai tüzérségi tűz, ereklyék felvonultatása, még a thaiok legszentebb Buddha ábrázolását, a Smaragd Buddhát is körbehordozták a városban.
Mivel a hamvasztás a sziámi hagyományok szerint mindig a városfalon kívül történt és csak egyetlen, erre a célra engedélyezett városkapun vihették ki az elhunytakat, ez történetesen a Wat Sakethez volt a legközelebb. Ezért Wat Saket a főváros krematóriumává vált, különös tekintettel arra, hogy az elszegényedett emberek nem tudták elhamvasztatni a halottaikat. Az évek folyamán 30 000 elhunyt maradványát hozták ide hamvasztásra. A járvány hat évtizede alatt 1849-ben volt a legsúlyosabb. Abban az időben minden tizedik ember a járvány következtében halt meg. Mivel az elhunytakat nem tudták időben elhamvasztani, így a templom szabad területén találtak helyet számukra. Volt olyan nap, amikor közel 700 elhunytat kellett volna elhamvasztani, de mivel erre nem volt elég kapacitás, így az éjszaka folyamán a halottakat a folyóba dobták. A fertőző betegség minden száraz évszakban jobban terjedt Bangkokban, egészen V. Rama király uralkodásának idejéig.
A keselyűk fő élelemszerzési területe volt a Wat Saket hosszú éveken keresztül. Az őrök botokkal jártak, hogy elriasszák a falánk állatokat, de ez sem riasztotta vissza őket az elhunytak testének megdézsmálásától. A betegség utolsó terjedése 1881-ben volt, ekkor naponta több százan haltak meg.
A Wat Suthat templom mellett lévő város kapun keresztül vitték ki a halottakat, mivel ez volt a legközelebbi hely a két kilométerre lévő Wat Saket területétől. A városkapunak a “szellemkapu“, vagy “fantom kapu” nevet adták. Ez volt a Pratu Pi.
Leslie Grand, valamint a Bussadee Thai szorgos kis csapata mind programok szervezésében, mind ingyenes tanácsadásban áll az érdeklődők rendelkezésére. Bővebb információ a Thaiföldi programok szervezése nevű Facebook csoportban.
Email: bussadeethai@gmail.com
Kedvcsinálónak ajánljuk az Evisa L. Dosa YouTube csatornát.