Skandináv kerékpártúra 9. nap, Lengyelország, Barwinek. 2011.május 17.
Május 17. kedd, az utam 9. napja
Reggel az utca, a munkába menők zajára ébredtem. Arra emlékszem, hogy éjjel több kísérletet tettem arra, hogy minél mélyebben merüljek el a hálózsákban. Nagyon hideg volt! A szokásos ceremónia után, háromnegyed kilenckor indultam. Az út zsákbamacska volt előttem, de azt tudtam, hogy most fog találkozni a Kárpátok a Tátrával. Tehát nem egy alföldi menet lesz!
Látatlanban kiegyeztem volna a tegnapi 43 km-el, és nem sok esélyét láttam Lengyelországnak. Nem akarom részletezni hányszor, hány km-en keresztül toltam, és hányszor ereszkedtem le őrült tempóban a lejtő túloldalán, de sokszor. Meg lehet szokni. Mikor először mentem a rakott utánfutóval, húsz métert alig bírtam tolni a hídra, majd kiköptem a tüdőm.
Akkor már gondoltam a kinti, főleg a szlovák hegyekre, (bár még Norvégia sem lesz piskóta) de elhessegettem magamtól, mint egy rémálmot, még gondolni sem akartam rá, majd lesz valahogy! Most meg, meglátom a táblát, hogy szerpentin, és 12%-os emelkedő 2 km-en keresztül, megállapítom, hogy most akkor egy órán keresztül, 30-40 lépésenként tolni fogom a csomagomat, és nekiindulok.
És minden emelkedő végén, a csúcson mérgelődök, hogy mi a fenének kellett ennyit kapaszkodni, ha most 5 perc száguldás után visszatérek arra a szintre, ahonnan elindultam. Vagy még mélyebbre. Hogy lehessen újra kapaszkodni. A mi Alföldünket kicsit unalmasnak találtam, de most már visszasírom.
Persze, nem panaszkodom, hisz tudtam, mikor elindultam, ilyenkor csak a fáradtság beszél belőlem… És mivel látni jöttem, inkább itt is azokra az apró csodákra koncentrálok, amikkel útközben találkoztam. Főleg, hogy az emelkedőkön felfelé kaptatva bőven volt időm nézelődni. Megjelentek a szinte semmi közepén álló, szinte a gyönyörű táj tartozékának tűnő kis templomok.
Az út másik, dombra szaladó oldalán, a sűrű erdő felől fűszeres illatot hozott a szél,hatalmas mezőkben virágzott a medvehagyma.
A határ felé közeledve több helyütt is találkoztam második világháborús katonai temetővel. Nem néztem utána, de valószínű heves harcok lehettek itt a régmúltban, legalábbis erre utal a temetők, sírok, emlékművek nagy száma.
És erre a kicsit odébb, egy terméskő talpazaton nyugvó világháborús vadászgép.
Lassan fogytak a kilométerek, itt már tényleg csak a dac, vagy a virtus hajtott, hogy még ma átlépjem a határt. Nagyon fáradt voltam, de szerencsére a környék szépsége, a látnivalók részint elvonták a fáradtságról a figyelmemet, és minden felfedezett, az úton még nem látott kis csoda egy-egy adrenalin löket volt a tovább menetelhez. Megjelentek a faépítésű templomok, körbevéve kedvenceimmel, a kis falusi temetőkkel.
De, minden jó, ha a vége jó, du. ötkor egy embert próbáló kapaszkodóval elbúcsúzott Szlovákia, és beléptem Lengyelországba. Ill. egy hatalmas lejtővel beestem. (miért van minden határ hegycsúcson?) Váltottam egy kis zlotyit, megpróbáltam kirimánkodni a pénzváltó remekül fogható wifi-jének a kulcsát, de persze nem mondták meg. Nagyon bánt, hogy az otthoniakat nem érem el, nem tudom értesíteni Őket, hogy minden rendben, de ez a vidék nagyon gyöngén van eleresztve internettel. Na, talán holnap!
Elcsorogtam az első faluig, ami Barwinek, és hat óra után egy legelőn sátrat vertem. 200 méterre van egy ház, átmentem vizet kérni, meg főleg kipuhatolni milyenek ma a lengyelek az idegennel. Adtak vizet, de nem voltak olyan kedvesek, mint 35-40 éves emlékemben. Megfőztem, megvacsoráztam, próbáltam még itt is wifit vadászni, semmi.
Közben hangok, hát csak átjött a lengyel férfi, aki a vizet adta, meglátogatott, megnézett, és közölte, hogy éjjel nagyon hideg lesz. Hát igen, ezt gondoltam, mert ahogy a nap lement, 12 fokra zuhant az addigi 25. (most már a sátorban csak 11.) Megvigasztalt még, hogy éjjel jönnek legelni valamiféle szarvas állatok, (ezt mutatta), de azt is, hogy nem nagyok, olyan méter magasat mutatott. Most ez lehet szarvas, kecske, zerge, nem tudom. Nem kisborjú, mert az erdő felöl leste, és mondta, hogy még nem látszanak, majd sötétben. Hát jó, ha legelnek, és nem vadásznak, akkor nagy baj nem lehet, mindenesetre most levizsgáztatom a német ultrahangos vadriasztómat, beélesítettem.
Hát kb. ennyi, még talán az keserített el egy kicsit, hogy milyen nagy ez az ország. Megnéztem a térképen, szerencsém lesz, ha két hét alatt átérek rajta. De egyelőre ráérek! Most egy film, aztán alvás. Remélem nem fog fagyni!
9 éjszaka, Lengyelországban, Barwinek mellett egy legelőn. 49°26’00.11” 21°41’37.89
