India, Coorg

Home » India, Coorg

Loading

India Skóciája: Coorg

Amit igazán szeretek, az a régi épitészet – elsősorban a romok-, és a természet. A környéken tán a legérdekesebb természeti látványosság Coorg régiója. Hegyek-völgyek, gyümölcs- és fűszerültetvények, vizesések. Elég gáz szállást sikerült találnunk, viszont jó drága is volt. Első nap a szálloda éttermében ebédeltünk. Khmmm… csak reméltem, hogy a szakács nem olyan igénytelen, mint a pincér, aki szerintem napok óta dolgozott ugyanabban a ruhában. Délután sétáltunk egyet a városban. Első alkalommal tapasztaltam meg a fejrázás zavarosságát. Legalábbis számomra ugye. Történt ugyanis, hogy bementünk egy picike fűszerüzletbe, ahol kismillió különböző, és számomra totál ismeretlen fűszer volt. Volt 2 csomagolt összeállitás egész fűszerekből, mindegyikben volt néhány számomra is ismert fűszer, mint például fahéj, szegfűszeg, ilyesmi, meg jónéhány ismeretlen. Gondoltam minek vegyek valamit, amit nálunk is kapni (persze akkor még nem tudtam, hogy a Magyarországon kapható fűszerek meg sem közelitik az itteniek intenzitását és izét.). Természetesen az eladó csak a helyi kannada nyelvet beszélte, ezért ismerősömhöz fordultam segitségért. Elmondtam neki, hogy ha lehet, csináljunk egy keveréket nekem, az egyikből vegyük ki ezt meg azt, ahelyett rakjuk a másikból a másik fűszereket. Ok, elmondta az eladónak, mit szeretnék. Én közben nézelődtem, a barátom nagyon magyaráz, az eladó meg rázza a fejét. Percekig ment a beszéd egyik oldalról, fejrázás másik oldalról. Már épp azon voltam, hogy szólok neki hogy hagyja a francba ha nem lehet, akkor viszem mindkettőt, amikoris az eladó kiboritotta a pultra a fűszereket, és átcsoportositotta a kérésemnek megfelelően. Kissé meglepődtem, és csak évekkel később esett le, hogy az a fejrázás nem azt jelentette, hogy “nem”, hanem valami olyasmit, hogy “ok, rendben, értem”.
Ha valaki nem tudja milyen is az indiaiak különleges fejrázása, itt egy kis videó róla (ha tudod, akkor is érdemes lehet megnézni, vicces formában mutatják be). https://www.youtube.com/watch?v=Uj56IPJOqWE

India, Land of Diversity, azaz a Sokszinűség Földje. Egy egész könyvsorozatot lehetne irni a különböző régiók különböző szokásairól. Általánosságban államonként szoktak külünbséget tenni, de még az is nagy általánositás, hiszen bármely kis államról is legyen szó, az egyes régióknak sajátos szokásaik vannak, sokszor még más nyelvet is beszélnek, mint az állam más részein – ez lehet csak egy dialektusa az állam hivatalos nyelvének, de lehet akár egy teljesen más nyelv is. A különbözőségek megfigyelhetők többek közt az esküvői hagyományoknál, gyerekekkel kapcsolatos tradiciók esetében, az ételek fő összetevőiben illetve elkészitési módjában, és az öltözködésben is. A nőknél országszerte gyakori viselet a szári, ami alapvetően nagyon különboző Észak és Dél-Indiában, s természetesen még ezen belül is vannak különbözőségek. Coorg egyik érdekessége, hogy ebben a régióban egyedi módon tekerik magukra a nők a szárit, sehol máshol az országban nem hordják igy.

DP SATISH on Twitter: "The beautiful district of Kodagu or Coorg ...
Coorgi nők tradicionális szári viseletben.

Egy újabb vallás templomához látogattunk el következő nap, mégpedig a Namdroling Nyingmapa Tibeti Buddhista Kolostorhoz, Bylekuppe városban. Itt található a világon a legnagyobb Buddhista oktatási központ. A területet az indiai kormány adományozta tibeti menekülteknek, akik felépitették a maguk kis városát. Jelenleg több, mint 5000 szerzetes él itt. A komplexumban két templom található egymás mellett, az első már kicsinek bizonyult ahogy gyarapodtak, ezért egy jóval nagyobbat is épitettek. A templom mögött található az iskola, ahol ottjártunkkor éppen ezt a hosszú fúvós hangszert fújták a gyerekek. A komplexumban virágos kertek is voltak, valamint természetesen megtalálhatóak a buddhista imádkozó zászlók is.

Kávé- és banánültetvényeken át vezettett az út egy vizeséshez. Mivel nyár volt, igy nem volt túl bővizű, de igy is szép volt. Ezután egy nemzeti parkhoz mentünk. Első megpróbáltatásként át kellett menni egy függőhidon. Nem mondom, hogy nem paráztam közben. Ez egy újabb hid volt, pár méterrel arrébb lehetett látni a régi hidat. Szép volt, de azon szerintem meg sem próbáltam volna végigmenni. Itt láttam először elefántot igazán közelről. Adtam neki egy uborkát. Féltem, hogy leharapja a kezem – a képen látni is az aggodalmat az arcomon, de nagyon óvatosan vette el, kis aranyos volt 🙂 Egy pataknál elég sok időt töltöttünk, kellemes volt a fák közt, a patak közepén a köveken ülni. Egy fiatal fiúkból álló csoport fotózkodni akart velem, akkor még nem tudtam, hogy ez az indiaiaknál alap, szeretnek túristákkal fotózkodni. Persze én nem akartam, aminek nem nagyon örültek. Később még elmentünk egy kilátó helyre egy kisebb hegy tetejére, ahonnan nagyon szép kilátás nyilt a tájra.

Alapvetően ennyi volt a Coorg régiójában a főbb élményeim. Másnap vissza Mysore-ba, és végre megnéztük a város legnagyobb nevezetességét, a Mysore Palotát, mely a Wadiyar dinasztia rezidenciája, a hajdani Mysore-i Királyság székhelye. A palota egy része le van zárva a túristák elől, ahol ma is a királyi család lakik.