Skandináv kerékpártúra 12. nap, Lengyelország Janow Lubelski. 2011. május 20.
Május 20. péntek, az út 12. napja
Nem esett éjszaka. Látszik, hogy a síkságon vagyok, kabát és kesztyű nélkül aludtam, és egyszer sem fáztam. Hogy ne essek ki teljesen a gyakorlatból, rögtön mászással kezdtem a reggeli csomagolási szertartás után a napot. Nyolc órakor már perzselt a nap, szokatlanul forró a május. Falvak következtek, és útépítések. Két dolog, ami szembetűnő a monoton tekerés közben. Egyik, hogy már jó mélyen bent vagyok az országban, de még itt is rendkívül népszerű a rönkből való építkezés. Kassa után szaporodtak meg ezek a számomra rendkívül hangulatos, meseszerű kis házikók, amiről azt hittem, hogy csak „tátrai” specialitás, de még itt is nagyon sok van belőlük.
Van olyan, amelyiken látszik, a meg sem merem saccolni mennyi évtized, és vannak egészen új építésűek is. Különböző színre vannak festve, az uralkodó szín a sötétbarna. (nekem is ez tetszik legjobban) Vannak nádfedéllel, falemezekkel, cseréppel, és néhol zöld fűvel fedettek. Volt olyan 30-40 házas kis falu a domboldalban ahol csak ilyen házikók, gazdasági épületek voltak. Párat lefényképeztem, de mindet úgysem lehet. Meg nem is érdemes.
Persze azért sokan elengedik magukat a masszív, státuszszimbólumnak szánt téglaházak építésében is (mint amire Erdélyben láttam nagyon sok elrettentő példát) és kezdenek bele hatalmas kastélyokba, amit nem mindig sikerül befejezni. Valószínű, elfogy a pénz….
A másik, hogy a legkisebb településnek is aránytalanul nagy, és szép temploma van. 2006-ban Spanyolországban már megfigyeltem ezt a jelenséget, hogy egy láthatóan pár százas lélekszámú falunak akkora székesegyháza van, mint nálunk egy 50 ezres városnak. De ezt akkor betudtam annak, hogy Spanyol hon a „legkatolikusabb nemzet”. Hát, való igaz, ez a lengyelekre is elmondható. Minden templom természetesen gyönyörű (hivalkodó?) ünnepi díszben, hisz nemrég avatták boldoggá első pápájukat, Wojtylát.
Nagyon szépek és hangulatosak viszont az erdőben, a fák között megbújó, különböző korú fatemplomok!
A déli tűző nap elől egy félórára félreálltam egy kisváros árnyas parkjában, kipróbáltam a wifit, (nem volt használható) kaját, vizet vételeztem, majd indultam tovább. Kicsit a szél is feltámadt, de valamiért szerencsém volt, hátszél fújt. „Belefutottam” egy hídjavításba is, a folyón ideiglenes pontonhíd volt építve, keresztben deszkák voltak ráfektetve, a ráhajtó kamionok alatt hullámzott, majd szétesett az egész. Természetesen egy nyomvonalú volt, a forgalom lámpairányítás mellett változó irányba ment rajta. A biciklim után beállt egy szép nagy sor, és követtek. Gondolom áldottak is, de ez van. Nem lehet mindenkinek kamionja! (még szerencse, útálom őket) Bár, le kellene kopognom, volt egy elágazás Sosnowiecz felé, onnéttól kezdve jelentősen csappant a számuk.
Beértem az erdős övezetbe, hatalmas, gyönyörű fenyő és nyírfaerdők kísértek hosszú kilométereken keresztül. És amilyen kellemes árnyat, és jó ízű levegőt adtak… 5-10 km-es nyílegyenes szakaszok is voltak, és rögtön megint 2006 jutott eszembe, mikor a Bordeaux-i nemzeti parkon keresztül vezető egyetlen úton mentem. Majd 200 km-en keresztül nyílegyenes, ahogy vonalzóval kihúzták a kezdet és végpont között, és egyetlen település sincs, csak erdő, és kétméteres páfrány aljnövényzet. Gyönyörű volt!
Egy hosszú egyenes közepén a fák között kis faházban vendéglő, erdei pihenővel, asztalokkal, padokkal. Vendég nem volt, a házat festő férfitól, vélhetően a gazdától engedélyt kértem kézmosásra, és az egyik asztalnál kényelmesen megebédeltem.
Feldobott az a húsz perc hűvös pihenő, tekertem tovább. A nagy egyenesek persze az őrültekből kihozzák a legrosszabbat is, elég gyakran bőgtek el mellettem Mercik, BMW-k 170-180-al. Nagyon szomorú statisztikája lehet az útnak, mert nem túlzás, kb. másfél-két kilométerenként az út mellett síremlékek vannak. De volt olyan, hogy 500 m-en belül négy, különböző időpontokból. Volt köztük nő is, és mind fiatalabb harminc évesnél. Elkeserítően értelmetlen halál! És mind nyíl egyenes útszakaszon, kanyarban talán egy volt.
Elgondolkodva, a nagy csendben tekertem, amikor hirtelen hatalmas csattanás, egy villám egész közelben csapott le a közben beborult égből. Majdnem eldobtam a kormányt! Várható volt, hogy ez a több napos zavartalan kánikula végül valami hasonlóban tör ki. Most még olcsón megúsztuk, a rengeteg villámlásból, dörgésből alig pár csepp eső esett. Az elől pedig behúzódtam pár percre egy pihenőbe. Onnan még egy tízest tekertem, és mivel fél hat volt, szálláshely után néztem. Találtam is egy jó, eldugott kis helyet egy mellékutcában, bár inkább szervizút lehet, mert az elején ott van a „behajtani tilos” tábla. (Kérem, én nem idevalósi vagyok!)
Jól leparkoltam, bár egy-két zavaró momentumra csak később jöttem rá. A kerítésen kívül vagyok, közterületen. Viszont belül van egy tószerű pocsolya. Na, most ez ontja a szúnyogokat, akik nem is túl sokára megérezték, hogy vagyok, aztán az árnyas helyen rengeteg az apró légy, persze mindkét rovarpopuláció azonnal magáénak érezte a sátramat. Közben besötétedett, a békák ezreinél szólt az ébresztőóra, és most több ezer békatorokból harsog a nászba hívó ének. (ami szép, az szép!)
Az már csak hab a tortán, hogy amint elkezdtem kipakolni a vacsorának valót, rögtön megjelent a szomszéd ház nagytestű, és rendkívül barátságos fekete kutyája, és tudatta velem, hogy nagyon szeret. Nem tudom miért, biztos meg érzik ők is, hogy szeretem a kutyákat, de engem is a legtöbb szinte azonnal a szívébe fogad. Ez is lefeküdt mellém fél méterre, (annyira sikerült csak elzavarnom), és együtt főztünk. Kicsit durcás volt mikor a sátorba nem jöhetett velem, de azért mindennek van határa. Szerencsére jött a Mercis gazdi, megállt, jól nevelten bemutatkoztam, engedélyt kértem egy éjszakára. Felsőbbségesen megadta, megdicsért, hogy milyen jól beszélek lengyelül, majd távozott. De legalább vele a kutya is. Bár valamit vakkantott lengyelül mikor elment, ha jól értettem azt, hogy majd még visszaugrik később.
Most írás közben a sátrat próbálom visszaszerezni a rovaroktól, megnézek egy filmet, és alvás. Remélem egyedül…
12. éjszaka, Janow Lubelski mellett. 50°41’55.42” 22°23’40.66”
