Skandináv kerékpártúra 13. nap. Lengyelország, Lublin. 2011. május 21.
Május 21. szombat, az út 13. napja
Csapkodtam, csapkodtam, de azért vagy húsz különböző bogárral volt szerencsém együtt aludni. Bár, azért csak kisebbek, mint egy kutya!
Valószínűleg fel vagyok húzva! Most már napok óta bármikor alszom el, pontosan 7 előtt 10 perccel felébredek. Napsütés, jó levegő, reggeli, kávé, kell ennél szebb napindító? Még talán egy kevésbé tréfáskedvű GPS nem ártott volna. Pakolás után úgy indított el, hogy spórol az időmmel, vagy a távolsággal, nem szeli át velem a várost, hanem rövidít. „Az első sarkon forduljon balra!” Azt tettem. Kicsit gyanús volt, hogy nagyon-nagyon mellékutca volt, de eddig jól vezetett a női hang. Aztán egyre szűkült az aszfalt, majd hirtelen elfogyott. Földút! Illetve ha még csak az lett volna! De homokút! Na most abban megfordulni lehetetlen. Bár haladni is azzal a teherrel. Nem részletezem, kb. 20 percet kínlódtam még a másik végén a városkának kijutottam a főútra. És mikor azt mondta a GPS, hogy „most menjen jobbra 300 métert!”, tehát vissza a központ felé, kevés választott el tőle, hogy eldobjam.
Az aszfalton 3 perc alatt lettem volna ott, így fél óra alatt. De legalább megvolt a reggeli torna. Bementem egy benzinkútra, nem volt már ásványvizem. A GPS nem a főúton vitt volna tovább, hanem egy vele szinte párhuzamos mellékúton. Kérdezem a kutast melyik utat javasolja Lublin felé biciklivel. Nevet, hát persze hogy a főutat! A kisördög szólt: „de akkor a GPS miért a mellékutat javasolja?” Azon indultam el. Ma ilyen határozott napom volt, a kisördög megint szólt: „de a kutas csak jobban tudja”. Visszafordultam, gyerünk a főúton! Két km. után már toltam fel az emelkedőn. Jó, mindegy, jön egy kisváros, úgy is fel kell tankolnom kajával, hétvége jön. Már-már beletörődtem, hogy nem fogadtam szót a GPS-nek, amikor az emberi baromság kiverte a biztosítékot. Szombat lévén elég szolid volt a forgalom, kamion is kevesebb. Bár ami volt, az húzta rendesen. A kerékpárosoknak végig jó másfél méteres leálló sáv van, rázófestéssel elválasztva, tehát ha véletlenül az autó jobb kereke csak érinti a sávot, elkezd dübörögni.
Az egyik emelkedőn toltam a gépet, forgalom szinte semmi, egyszer csak hallom, hogy a hátam mögött közvetlen dübörög a záró sáv, bőg egy motor, szinte már mellettem megszólal egy állati légkürt, és a leállósávba belógva elszáguld mellettem vagy százzal egy kocsi, úgy, hogy súrolja a kezemet és a nadrágomat. Aztán közvetlen utána visszamegy a saját sávjába, az utasok, három srác röhögve visszafordulnak és integetnek. Tehát szándékosan rám húztak, hogy megijesszenek. Ezúton üzenem nekik hogy nem sikerült. Mert mire megijedtem volna, már eljutott a tudatomig hogy túléltem, nincs miért megijedni. Ilyenkor csak az történik, hogy hosszú időre elmegy a kedvem mindentől. Mert nem tudom megérteni, hogy emberek ilyenekben lelik örömüket. Bár az emberi besorolás erősen megkérdőjelezhető. Az Istennek viszont hatalmas, egyre bővülő az állatkertje.
Mindenesetre már megértettem a GPS üzenetét, az első kisvárosban egy átkötő úton visszamentem az általa javasolt mellékútra. Előtte persze bevásároltam kerestem internetet, nem volt. A mellékút rosszabb minőségű volt, voltak emelkedők, de bőven kárpótolt a csend, a nyugalom, a táj, az útba eső kis falvak szépsége.
Ez a hátralevő szakasz tényleg egy igazi kirándulás volt a vidéki Lengyelországban. Du. 4 körül 65 km. megtétele után, Lublin várostól 10 km-re éjszakai pihenőhely után néztem. A városba, ahol nincs (sincs) kemping, nem akartam bemenni, majd holnap.
Egy lublin peremkerületnek kinéző, gyéren lakott, inkább üdülő jellegű házas területen haladtam, mikor egy nagy élelmiszerbolt mellett két szép szabad terület hívogatott, ráadásul egy kis sebes folyású folyócskára ért a végük. Az egyik telek bekerítve, rajta lakókocsi, asztalok, padok, hintaágy, tűzrakó hely, gyönyörűen nyírt pázsit, a kert végében horgászstég. Egy család volt benne kocsival, papa, mama, nagymama, lány. A mellettük levő telek bekerítetlen, pár hatalmas farönk feküdt rajta. Oda kanyarodtam be, megnéztek a szomszédok, köszöntem és megkérdeztem szerintük letáborozhatok-e. Mondták, hogy persze, sátrat vertem. Jó helynek tűnt. Elmentem az üzlet oldalánál levő csaphoz, vizet hoztam a főtt krumpli vacsorához.
Mikor visszamentem, jön a szomszéd családfő, hogy menjek át hozzájuk, verjek sátrat a bekerített telken. Kicsit vacilláltam, mondta, hogy ők nem túl soká elmennek, nem zárja be a kaput, reggel majd csak rátolom a reteszt, de mégis csak zárt helyen vagyok. Rádumált!
Közben csúnyán beborult, szemerkélt az eső, feltámadt a szél. Átvittem a már felállított sátrat, még jó hogy kompakt és könnyű, egyszerűen átadtam az egészet a kerítésen, nem kellett lebontani. Áttoltam a biciklit, (Ők rover-nak hívják) bemutatkoztunk, nagyon segítőkészek voltak. Kipakoltam, főzni még korán volt, meg azt azért egyedül szeretek, így az út során először kipróbáltam a horgászfelszerelést! (nem fogtam semmit)
Közben tüzet gyújtottak, megterítettek, asztalt takarítottak, és egyszer csak szóltak, hogy kész a vacsora, menjek enni. Hoppá, milyen jó hogy nem siettem! Szabadkoztam persze, de már raktam le a pecabotot, és mentem. Egyszerű kaja volt, a lányok nyárson sütötték egymás után a kolbászokat, volt hozzá paradicsom, kenyér. Előtte kitöltötték mindenkinek a fél vodkát, azt a fáradtságomra tekintettel kihagytam. A családfő, (a sofőr!) bevállalta, meg még kettőt, de ugyanúgy a nagymama és az egyetemista lány is. Jól bekajáltunk, beszélgettünk, a lány beszélt egyedül kb. azon a szinten angolul, mint én, ő fordítgatott.
Aztán még egy kicsit áztattam a zsinórt, majd ráuntam, ők is összepakoltak, jó utat kívántak, elköszöntek, és elmentek. „ Polák-Wengry dva bratanky…..” Van ahol még mindig igaz a régi mondás. Mikor elmentek, átszaladtam a boltba, vettem az edényemnek mosogatót, mert azért a forró víz sem visz le mindent. Meglepődtem, mert ez a bolt tele van olcsó ARO cuccokkal. Mint otthon. Vettem is még egy üveg ásványvizet, amit a kúton 2.50-ért, itt 0.69-ért. Főztem még egy forró bögrés levest, összepakoltam, mert csúnyán borult és dörög, lehet, hogy esni fog.
Közben most mentem három kört, mert (ilyet még nem csinált) iszonyatosan megfogta a görcs a combomat. Úgy látszik, túl van terhelve. 10 óra, megnézek egy filmet, és alvás. Összességében jó volt ez a mai nap.
13. éjszaka, Lublin előtt. 51°08’06.77” 22°31’28.57”
