Skandináv kerékpártúra, 27. nap. Lettország, Riga. 2011. június 4.-e
Június 4. szombat, az út 27. napja
Ki korán kel, itt semmit nem lel, nekem mégis 6!!!! órakor kipattant a szemem. Igaz, az itt már 7, és a lakókocsisok fele ekkor kelt egyszerre útra. Persze ez az ébresztő zajjal jár. Na meg az éjszakai hideg után a reggeli napsütés (3-kor kel) villámgyorsan bemelegítette a sátrat. A 31 fok pedig beöltözve, hálózsákban nem kifejezett komfortérzés.
Lustálkodtam egy kicsit. 8 óra felé megreggeliztem, igaz ez felejthető élmény volt. Tegnap az Olimpiában a halkonzervek közt válogattam, és találtam egy nagyon kedvező árú rigai specialitást. Reggel azt bontottam fel, hát vagy 30 kishal nézett szembe velem. Ezek ugyanis egészen apró halak voltak, pucolatlanul, fejestől-farkastól, sőt, belestől sós lében tartósítva. A fene a gusztusukat! Szeretem a halat, de ez nem volt jó. Ettem már hasonlót, Spanyolországban, de ott megsütve mint a chips, zacskóból, forrón, az finom volt. Ez gusztustalan. De étel volt, egy reggelinek elment.
Ébredezett a sátras rész is. Este jött egy német rendszámú Land Rover, egy negyven körüli szakállas fickóval. Nem kezdett el sátrat állítani, gondoltam a kocsiban alszik. Hát reggel látom hogy a kocsi mögé, a pázsitra ledobta a hálózsákját, és úgy aludt az Istenke szabad ege alatt. És nyolckor még aludt! Mellettem egy görög rendszámú kocsi állt, egy velem korú pár sátrat vert, és abban horkoltak versenyt. Reggel a férfi ébredt először, köszönt hogy „helló”, én visszaköszöntem hogy „kaliméra”. Na, kikerekedett a szeme, jól megnézett, majd egy pár perc múlva odajött, és megkérdezte honnan jöttem. Mikor megmondtam, akkor széles mosollyal mondta, hogy akkor biztos voltam Görögországban. Biztos. Azóta a párjával együtt mindig intenek köszöntésül.
Tegnap vettem mosóport, úgy gondoltam (jól) hogy reggel még nem sokan zuhanyoznak, és a fürdőben csaptam egy nagymosást. Kimostam magamról mindent ami koszos volt, kifeszítettem a sátor kötelét a sátor és egy villanyoszlop közé, és kiteregettem. Délután mire visszaértem, minden megszáradt. Olvasgattam, fényképeket rendszereztem, aztán délben felkerekedtem, városnézésre indultam. A Daugava partján kerekeztem végig a Swedbank üveg toronyházáig, ami végig kitűnő tájékozódási pontom volt. A folyón a Krišjāņa Valdemāra híd látványos, fordított Y-ra emlékeztető kábelhídján lehet átkelni, és máris a régi Riga hangulatát és levegőjét szívhatjuk magunkba.
Mivel a reggeli hal íze és emléke még a számban, valami ehető ebéd után néztem a hipermarketben. Vettem sült krumplit, meg sült kolbászt, és a parkban egy padon belaktam belőle. Fényképezgettem, céltalanul sétálgattam az Óvárosban. Egy szép, hangulatos, kisvárosias légkörű turista látványosság, rengeteg utcai vendéglátó terasszal, sátras árusokkal, nézelődőkkel, és turistával a világ szinte minden tájáról. Egyedül magyar hangot nem hallottam egyszer sem. A 700 ezres város (a Baltikum legnagyobb városa) történelmét 1201-től számítják, ekkor épült fel a város vára. Kedvező fekvése miatt hamar kereskedő város lett belőle, Volt a Hanza-szövetség tagja, de igen sűrűn gazdát cserélt az évszázadok alatt. Birtokolták németek, lengyelek, oroszok, svédek, igazából 1990-ben lett független állam. Ez a sokszínűség a város építészetén is meglátszik, sokféle stílus ötvöződik a macskaköves utcákat, tereket szegélyező házakon. A legismertebb épülete, jelképe talán a Feketefejűek Háza. Ez egy 14. századi kereskedőház, amit a második világháborúban földig bombáztak. Újjáépíteni csak 1995-ben sikerült, most eredeti szépségében pompázik.
Egy téren leültem egy padra, volt wifi, kihasználtam, feltöltöttem, beszélgettem kedvesemmel. Okulva a tegnapi napból most vittem kabátot, de végül nem nyúlt olyan hosszúra a mai nap mint a tegnapi, mikor rájöttem hogy már szinte minden utcában jártam már, hazaindultam. A forgalom a tegnapihoz képest nagyságrenddel kisebb volt. És a hídon átkarikázva hasított belém az elhatározás, holnap tovább indulok. Kicsit feltöltődtem, tisztálkodtam, szedtem egy kis kalóriát magamba, pihentem, megteremtettem a kontaktust, fogalmat alkottam Rigáról, nincs miért maradnom. A holnapi nap már csak a mai ismétlése lenne, és Skandináviába indultam, nem? Akkor meg gyerünk! Na persze a józan megfontolás is: sokkal szívesebben hagyom el a fővárost egy álmos vasárnap reggel, mint egy ideges hétfői csúcsforgalomban.
Vacsorára virslit főztem, volt még Nutella, ittam meleg levest. Összeakasztottam a szerelvényt, reggel sátrat bontok, és irány Amatciems, a lett paradicsom. Nem biztos, hogy be tudok jutni. Aki még nem hallott róla, keressen rá a neten, és nézze meg a róla készült képeket, videót. Én is egy kedves ismerősömtől, Viókától kaptam a filmet és az ötletet, és akkor már tudtam, hogy ezt nekem nem csak látnom kell, hanem az összes létező érzékszervemmel érezni, benne lenni, ha rövid időre is, de a részévé válni. Remélem sikerül. Addig egy film, és alvás. Jó éjt Riga!
27. éjszaka, Lettország Riga. 56°57’21.48” 24°05’04.69”
