Skandináv kerékpártúra, 15. nap Lengyelország, Mostow 2011. május 23.
Május 23. hétfő, az út 15. napja
Megint azok a madarak! Bár én szeretek madárdalra ébredni! Így sikerült ma is, 6.50-kor. Este kicsit azért hebehurgyán kerestem pihenő helyet, mindig meg kell nézni a talajt, meg azt is figyelembe kell venni, hogy a szerelvény tolatni nem tud. Hát a talaj az itt homok volt, reggelre rendesen bele is süppedt a futó kereke, és olyan szorosan álltam a kerítés és a fenyőfasor közé, hogy bizony induláskor már a napi energia jó részét elégettem azzal, hogy innen kibirkózzam a járművemet.
De sikerült, és fél kilenckor elindultam. Az ég rendesen be volt borulva, és alig mentem pár kilométert, feltámadt a szél is. Persze északi, tehát szembe. Kapaszkodni alig-alig, csak néha kellett, sík vidéken haladtam, de most a szél fogott meg. A 19-es főútról egy rövid kis kerülő erejéig a GPS elterelt a mellékútra, kis időre sikerült megszabadulni a kamionoktól. Radzin-Podlaski XVI. századi kastélyát pihenésképpen megcsodáltam, persze csak úgy kívülről.
Szerencsére a város másik végében is volt csodálni való, egy Tesco. Itt még nem is nagyon láttam. Benéztem, ebédre egy kis édességért, meg gyakorlatias oka is volt, ugyanis leszakadt rólam a nadrág. A jó kis sokzsebes vászon khaki nadrágom egyszer már beakadt felszálláskor a vázközt levő akkumulátortartóba. Akkor kihasadt. Most a nagy szél kétszer odafújta tíz percen belül, és gyakorlatilag leszakadt rólam, viselése kimerítette a közszeméremsértés tényállását. A Tesco WC-jében átcseréltem, és mivel megvarrhatatlannak ítéltetett, kidobtam. Aztán tovább. Itt még csendes volt a táj, erőkkel, harsogóan zöld legelőkkel, köztük romantikusan csörgedező patakokkal. Élveztem.
Miedzyrec-Podalskinál volt egy érdekesebb kis kalandom. Most adtak át egy nagyon csúcs autópálya-csomópont szerű alul-felüljárókereszteződést, itt keresztezi a 19-es út a Varsó-Breszt közötti 2-es utat. Na most az én GPS-programomban még nem volt benne, és persze vitt bele a sűrűjébe, attól függetlenül, hogy kint volt a kerékpárral behajtani tilos tábla. É nem idevalósi vagyok kérem, szóval mentem. Úgy 5km-t, szerencsére rendőr nélkül. A csomópont után ugrásszerűen fogytak a kamionok, egész kellemes, jó minőségű út (lett volna a szembeszél nélkül.)
Egy faluba értem (Mostow) , ránéztem az órára, 80 km-t mentem ma. Rögtön úgy döntöttem, hogy bár még csak fél öt volt, mára elég. Bekanyarodtam a szép kis templom mellé, és mindjárt találtam is egy szépen nyírt pázsittal borított fás helyet, igaz, 10-10 méterre a templomtól, és a paplaktól. Épp mise volt, sokan jöttek, főleg idős nők kerékpárral, hát, mit mondjak, megnéztek mikor elkezdtem sátor állítani.
Aztán vége lett a misének, jött haza a pap, közvetlen a sátor mellett. Első ihletett szava mikor kilépett a kapun és meglátott, annyi volt, hogy „Bozse moj!”. Értettem. Jól nevelten elébe mentem, bemutatkoztam, bocsánatot kértem a hívatlan vendégeskedésért, és röviden elmondtam az úti célomat. Tetszett neki, megáldott egy keresztvetéssel, jó utat kívánt. Elmentében odakiabálta a közben összesereglett híveknek, hogy magyar vagyok, és hová megyek, ekkor minden rosszalló tekintet mosolygóssá vált, szörnyülködtek, biztattak, szólt a sok bozsemoj, épp csak meg nem tapsoltak.
Aztán az atya a Mercijébe, az idősödő hölgyek a biciklijükre, (majdnem seprűnyelet írtam, ejnye) pattantak, és ki-ki ment a dolgára. A beálló érdektelenségben megfőztem a vacsorámat, sőt, meg is ettem. Most 10 perc múlva 9, kint egy gyönyörű. bíborvörös fényjátékkal most megy le a nap. Van egy gyenge internetem, beszéltem nővéremmel, de azóta percenként szakad. Messze lehet. Rengeteg a szúnyog, csapkodós éjszakám lesz. Még egy film, és alvás. Remélem holnap szélcsend lesz.
15. éjszaka, Mostow, templomkert 52°06’10.19” 22°44’54.08”