Skandináv kerékpártúra, 144. nap. Csehország, Rumburk. 2011. szeptember 29.
Szeptember 29. csütörtök, és már a 144. nap
A forró zuhany is meg volt, meg a továbbindulás is. Először 7-kor ébredtem, amit korainak és hidegnek tartottam, így fél kilencig repetáztam. Ma a mókuskák valahová máshova mentek, egyet sem láttam. A reggeli szertartások után elköszöntem a knappensee-i kempingtől, és nekiindultam, még mindig a 96-os utat koptatva. Az első menet nem sikerült túl hosszúra, 300 méter után ugyanis megláttam, hogy a tegnap már kifigyelt, de zárva levő fodrász most nyitva van. Volt egy olyan kóbor ötletem, hogy hajat kellene vágatni, de az ártól kicsit tartottam.
Na, itt volt az alkalom, bementem, és megkérdeztem. Kifejezetten kedvező, 5 €u-s árat mondott a hölgy, rögtön maradtam is. Ill. maradtam volna, de akkor jött meg egy idős hölgykuncsaft időre. Megtárgyalták, és mivel az enyém ígérkezett rövidebbnek, kedvesen előre engedett. Tényleg kész volt tíz perc alatt, és olyan, mint mikor elindultam. Már zavart a nagy lobonc, egy gonddal kevesebb.
Aztán újra elindultam. Szomorúan néztem viszont a távolban feltűnő hegyeket. Ezek bizony rám várnak! Az első faluban bevásároltam, egy-két napra megint jó vagyok. Már lankák közt jött az utolsó nagyobb német város, Bautzen. Egy szurdok mélyén húzódó kis folyócska fölé, annak két oldalára épült a város, az Óvárosban több száz éves templomok, házak, és egy kastély nézett a meredek tetejéről a lent kanyargó folyócskára. Nagyon hangulatos volt!
Az út mind nehezebb lett, kezdte idézni a norvég utakat, volt egy 11%-os emelkedő is, 900 méter hosszan, majd egy óráig kínlódtam vele. Elszoktam már tőle…. Két kilométerenként apró falvak, mind több cseh rendszámú kocsi és kamion, és hatalmas szintkülönbségek. Megnéztem a GPS-t, már 500 m fölött jártam megint. Azt hittem kifutok az időből a sok tologatás miatt, de öt órakor feltűnt a határvároska, Rumburk.
A meglehetősen elhagyatott határon a szokásos fényképezés, és megérkeztem az út 11. országába. A határ innenső oldala meglehetősen elhanyagolt benyomást keltett. Érdekes, hogy ez szinte minden országban így volt, hogy beljebb haladva folyamatosan nőtt az elegancia.
Itt lepusztult, romos, üres, sőt kiégett házakkal kezdődött a határ innenső oldala, bár a város közepe felé haladva javult a külső. A szocreál benyomás az megmaradt, viszont kezdtem kicsit otthon érezni magamat, hosszú idő után felbukkant újra az első Tesco. Lehet gazdaságos párizsit venni!
Már nagyon lestem az éjszakázó helyemet, bent a házak közt, majd kifelé haladva a külvárosban viszont engem lestek, elég érdeklődő tekintetek, úgyhogy ott nem szerettem volna éjszakára sátrat verni. Kijöttem 5-6 km-t, és egy erdőbe húzódtam be az úttól kb. 100 méterre a fák közé. Itt legfeljebb állatok vannak, akik sosem olyan rosszak, mint az emberek.
Egy szinte észrevehetetlen erdei útra kanyarodtam be, gondolván hogy itt a madár sem jár, egyszer csak autózúgás, és na, mi jött az erdei úton? Természetesen egy rendőrautó! Egy nem túl érdeklődő pillantásra méltatott, és ment tovább.
Így teszek majd reggel én is. Nem nagyon biztató hogy jó magasan vagyok, tehát hideg lesz éjszaka, az sem, hogy rögtön egy irdatlan emelkedővel kell kezdenem, valamint az sem, hogy itt a közelben vadászhatnak, mert több lövés is dördült, miközben írok. Hát, remélem jó a szemük. Lehet, hogy kitűzök a sátor tetejére egy fehér zászlót!
144. éjszaka, Csehországban, Rumburk után egy erdőben. 50°55’32.50” 14°34’27.53”
