Bemutatkozik: Tekergő Laca

Nem vagyok igazán egy mai darab. Viszont az elmúlt 67 évemmel tökéletesen meg vagyok elégedve. A csavargási vágyat valószínűleg az anyatejjel szívtam magamba, és (általában nagyon szűkös lehetőségeimhez igazítva) űztem is egész eddigi életemben. A világ inkább a mai nemzedéknek nyílik meg igazán, de azért én is igyekeztem kicsiholni belőle az én időmben, amit lehetett. 16 évesen egy egy hónapos stoppos csavargás „lengyelben”, ez alapozta meg a jövőt. 74’-ben már Nyugat-Európát jártam be, ami nem volt kis dolog akkoriban. Főleg Európa volt a célpont, de azért már 4 kontinensbe belekóstoltam. Volt 9000 km-es kerékpár túra Skandináviában, egy éve volt egy hónapos Perui csavargás, esőerdővel, éltem majd 3 évig sátorban egy csodálatos görög szigeten, körbetekertem Izlandot. Minden Európai fővárosban otthon vagyok, na meg, párszáz kisvárosban sem tévedek el. Szóval, szerintem szép apránként tudok majd miről mesélni.

Skandináv kerékpártúra, 98. nap. Norvégia, Trondheim-fjord.

Skandináv kerékpártúra, 98. nap. Norvégia, Trondheim-fjord. 2011. augusztus 14. Augusztus 14. vasárnap 98. napja úton És ma fél éve hogy korházba kerültem Szegeden, ezen az éjszakán a fogadóirodák nagyon rossz oddsszal fogadtak volna az életben maradásomra, arra pedig hogy két és fél hónap után neki indulok ennek az útnak, csak elnéző mosoly lett volna (volt is) a válasz. Ahhoz képest, elég messzire jutottam…. Egész éjjel szaggatta a szél a sátrat, nem tudom, honnan jön, és főleg mit hoz, de...

Skandináv kerékpártúra 97. nap. Norvégia, Trondheim.

Skandináv kerékpártúra 97. nap. Norvégia, Trondheim. 2011. augusztus 13. Augusztus 13. szombat a 97. nap Ha én orgonán el tudnám játszani azt a különbséget, amennyivel jobb kedvem van ma este, mint tegnap volt, hát én lennék a Xavér II. Pedig semmi olyan nagy dolog nem történt, csak egy szikra pattant ki. Fáradt voltam tegnap nagyon. Nem akartam vele este dicsekedni, de már délután elég rosszul éreztem magam valamiért. Szédültem, erőtlen voltam, és néha elment velem a világ, azt éreztem, hogy...

Skandináv kerékpártúra, 96. nap. Norvégia, Trondheim.

Skandináv kerékpártúra, 96. nap. Norvégia, Trondheim. 2011. augusztus 12.  Augusztus 12. péntek 96.napom Rég volt ilyen éjszaka, megúsztam eső nélkül! Hajnalban valaki a közelben biztos kirándulni ment, de olyan vircsaftot, kocsiajtó-csapkodást rendeztek fél négykor, hogy azt hittem nem fogok tudni visszaaludni. De sikerült, másodszor arra ébredtem, hogy a felettem levő fa lombjai közt egy madár nagyon jól érzi magát. De jól is tette, mert ekkor már 8 óra elmúlt. Összeraktam a fogat két...

Skandináv kerékpártúra, 95. nap. Norvégia, Stjørdal.

Skandináv kerékpártúra, 95. nap. Norvégia, Stjørdal. 2011. augusztus 11. Augusztus 11. csütörtök 95. nap Hideg volt az éjszaka! Úgy tűnik erre (is?) korábban köszönt be az ősz, és a hűvösebb idő, bár ahogy olvasom, otthon is talán vége az igazi nyárnak. Kíváncsi vagyok, mire érek haza… Igaz, az elméletileg még nagyon messze van, bár a jelek nem túl biztatóak. Na, mindenesetre reggel összepakoltam, megreggeliztem, és ahogy ezekkel kész voltam, elkezdett szakadni a menetrendszerű eső. Még jó hogy...

Skandináv kerékpártúra, 94. nap. Norvégia, Stjørdal.

Skandináv kerékpártúra, 94. nap. Norvégia, Stjørdal. 2011. augusztus 10. Augusztus 10. szerda, 94. nap Bizony, ezt a mai napot nem raktározom el a „hú, de csodálatos nap volt” rovatba. Semmi különös, csak sok apróság. Reggel 8-kor az éjszaka összegyűlt négy norvég lakókocsis között megint én voltam a legkorábban kelő. Széthúztam a cipzárt, óvatosan kikukucskáltam a résen, kék az ég! Hurrá! Szétnyitottam a sátrat teljesen, boldogan kiléptem, és csak az a keskeny sáv volt kék, amit bentről...

Skandináv kerékpártúra, 93. nap. Norvégia, Steinkjer.

Skandináv kerékpártúra, 93. nap. Norvégia, Steinkjer. 2011. augusztus 9. Augusztus 9. kedd, 93. napja vagyok úton És ma, pontosan 3 hónapja hogy elindultam. Negyed év! Milyen sok, és milyen hamar elszaladt. És mennyi mindent láttam a világból! Van, akinek sajnos egy életben nem jut ennyi. Szerencsésnek érzem magam. Reggel, mikor kezdtem magamhoz térni, először csak feküdtem, és füleltem. De nem kopogott semmi. Kinéztem, nem esett! Igaz, az égen ólmos felhők húztak, a napnak egyelőre nyoma sem...

Skandináv kerékpártúra, 92. nap. Norvégia, Formofoss.

Skandináv kerékpártúra, 92. nap. Norvégia, Formofoss. 2011. augusztus 8.  Augusztus 8. hétfő, a 92. nap Kezdjük először is két jó hírrel. Az első, hogy úgy aludtam, mint a bunda. A második, és ez a fontosabb, Közép-Norvégiában megszűnt az aszály veszély. Tegnap óta egyfolytában esik. Már az esti film közben elkezdte, azóta eltelt bő 24 óra, és még nem hagyta abba egy percre sem. Ébredés után, nyolc óra felé megint nagy volt a kísértés, de úgy voltam vele, hogy így gyakorlatilag minden...

Skandináv kerékpártúra, 91. nap. Norvégia, Harran.

Skandináv kerékpártúra, 91. nap. Norvégia, Harran. 2011. augusztus 7. Augusztus 7. vasárnap, 91. nap Mikor hajnalban a nap rásütött a sátor oldalára, reménykedtem. Aztán ahogy a visszaalvást erőltettem, úgy tudat alatt azon járt az eszem, hogy mi ez az erős zúgás? Először betudtam a vonatnak, az szokott ilyen zajt csapni mikor az út túloldalán elhúz, de aztán rájöttem, hogy ilyen hosszú vonat nincs. Na, csak kinéztem, hát a folyó duzzadt fel a környékben leeső sok víztől, hogy majd egy métert...

Skandináv kerékpártúra, 90. nap. Norvégia, Namsskogan.

Skandináv kerékpártúra, 90. nap. Norvégia, Namsskogan. 2011 augusztus 6. Augusztus 6. szombat, a 90. nap Hát igen, talán éreztem! Éjfél körül megint azzal aludtam el, hogy szakad az eső. Ami még nem lett volna nagy baj, de reggel arra is ébredtem. 10-kor szántam rá magam, hogy nem erőltetem tovább az alvást, de kimozdulni sem tudtam anélkül, hogy rögtön szét ne ázzak. Beloptam a sátorba a reggelit, megreggeliztem, és olvasni kezdtem. Egy óra magasságában már biztos voltam benne hogy nem indulok...

Skandináv kerékpártúra, 89. nap. Norvégia, Namsskogan.

Skandináv kerékpártúra, 89. nap. Norvégia, Namsskogan. 2011. augusztus 5. Augusztus 5. péntek, a 89. napom Hát nem mindig jönnek be a kívánságok! „Lámpaoltás” után nem sokkal, éjfél körül már hallottam az ismerős kopogást a ponyván, eleredt az eső. Ez aztán egész éjjel tartott, a reggel is sötét volt, nem is erőltettem az ébredést. Fél tízig heverésztem, igazából már lemondtam a tovább indulásról, esőben nem volt kedvem sem csomagolni, sem tekerni. Folytattam a Merle könyvemet, és egyszer csak...