Skandináv kerékpártúra 97. nap. Norvégia, Trondheim.

Home » Skandináv kerékpártúra 97. nap. Norvégia, Trondheim.

 498 ember olvasta mar el ezt az írást

Skandináv kerékpártúra 97. nap. Norvégia, Trondheim. 2011. augusztus 13.

Augusztus 13. szombat a 97. nap

Ha én orgonán el tudnám játszani azt a különbséget, amennyivel jobb kedvem van ma este, mint tegnap volt, hát én lennék a Xavér II. Pedig semmi olyan nagy dolog nem történt, csak egy szikra pattant ki.

Fáradt voltam tegnap nagyon. Nem akartam vele este dicsekedni, de már délután elég rosszul éreztem magam valamiért. Szédültem, erőtlen voltam, és néha elment velem a világ, azt éreztem, hogy na, most rögtön leesek a bicikliről, és úgy szednek össze. De azért egy pár korty, egy-két perc pihenő mindig tovább vitt. Ennek, szerencsére mára semmi nyoma. (közbe odakint tombol a szélvihar, szerencsére eső nélkül)

Skandi 210
Trondheim

Reggel nyolcig sikerült aludni, lustálkodtam is, kilencre mentem át az akkor nyitó Remába, reggeli tisztálkodás, meg az illem kedvéért vettem egy vödör dzsemet. Ki is próbáltam a kártyámat, elfogadták, minden rendben vele, meg rengeteg lekvárt is megeszek. Örökké az édességet kívánom.

Gyönyörűen sütött végre a nap, kiteregettem a játszótér kerítésére a vizes dolgaimat, egész nap ott volt, most szedtem be szárazon őket. Aztán elindultam városnéző körutamra, gyalog. Trondheim az ország harmadik legnagyobb városa, kb. Szeged nagyságú. Több mint ezer éve alapították, szinte pont a honfoglalásunk idejében. Egy ideig királyi székhely, sőt főváros is volt.

Skandi 211
Trondheim
Skandi 231
Trondheim

Érdekesség hogy a norvég királyt ma is itt, a Nidarosi katedrálisban koronázzák, és nem Oslóban. Igaz, ez Norvégia legnagyobb és legrégebbi gótikus temploma. Természetesen protestáns, lutheránus. Ez a legjelentősebb látnivaló is, a körülötte elterülő temetővel, ahol csodálatos síremlékek vannak, némelyik még az 1600-as évekből! Mellette az érseki palota korabeli épülete, múzeum, természetesen minden keményen belépődíjas.

Skandi 229
Trondheim
Skandi 233
Trondheim
Skandi 234
Skandi 226
Skandi 227
Skandi 228
Skandi 235
Skandi 251

Végül is szerencsém volt, épp mise kezdődött, akkor azért a hívőktől csak nem szedhettek belépőt, így velük együtt én is bementem. Leültem, és végighallgattam egy norvég nyelvű lutheránus misét, amiből persze egy szót sem értettem, de a szertartás, és főleg a csodálatos orgona muzsika tényleg felemelő, és emlékezetes marad. (sokszor kérdezték, már hogy hívő vagyok-e? Igen, sok dologban hiszek, sokféle vallás tanaiból olvastam már, és bizonyos részeket ezekből magamévá tudok tenni, de vallásos nem vagyok. Két dologban hiszek maradéktalanul, önmagamban, és az akaraterő mindenhatóságában). A templomokat, a miséket, vagy csak úgy általában az egyedül történő el üldögélést a hangulatáért, azért a megnyugvást hozó érzésért szeretem.

Skandi 237

Kifelé menet a hívők egy nagy asztalnál vékony kis gyertyákat gyújtottak. Hirtelen ötlettel én is meggyújtottam egyet, és odaállítottam a több száz remegő láng közé. Nem akarok én összefüggést találni a nap hátralevő része, és e között az apró kis gyertya közt, (nincs is) de úgy tűnik megoldódott a gondom a biciklivel, és így a továbbmenéssel.

A közvetlen óvárosban sétálgattam, amit U alakban a Nidelva folyó ölel körül, a nyitott vége pedig a fjordra néz. Az óváros a faházas építkezés miatt számtalanszor égett le, és épült teljesen újjá, utoljára az 1800-as évek közepén. Faház még mindig van, főleg a folyó partján maradtak meg, szerintem inkább csak turistacsalogatónak. Nagyon szép, és elegáns üzletek vannak, és több hatalmas pláza.

Skandi 244
Skandi 248

A sétálóutcán valami politikai happening volt, olyan választási kortes-szagú, rózsákat osztogattak, agitáltak, szórólapoztak. Kerestem, de nagyon, biciklis-boltot, szervizt, érdeklődtem is, de nem sokat tudtak segíteni. Illetve a belvárosi sportboltok mind elvállalták volna a javítást, a tegnapi, vagy még keményebb árért. Na meg nézelődtem még, mert rengeteg van belőle, elhagyott gép után is, hátha abból valahogy, valamit tudnék hasznosítani.

Skandi 224
Skandi 225

Aztán jött egy jó félóra. Az állomás közelében voltam, gondoltam megnézem. Végső esetben, ha nem sikerül semmi, felmerült az is, hogy vonattal megyek tovább. Megnéztem a vonatot, Oslóig 300 Kr, elfogadható. Mellette van a távolsági buszpályaudvar, van egy naponta közlekedő diszkontjárat, 49 Kr.! Még elfogadhatóbb. Egyszer csak mit veszek észre? Pénzváltó! Amire azt mondták, hogy nincs, itt van, minden nap nyitva, és elég jó árfolyamon váltanak mindent, még HUF-ot is, igaz, azt nem olyan jó árfolyamon.

Jobb kedvűen mentem tovább, mert már az is felmerült, hogy ha kifizetem mégis az 1000 kr-t, akkor már kajára alig marad pénzem, nem tudok váltani sem a tartalékból, akkor rövidítek, gyorsan átvágok Svédországba, ott már tudok pénzt váltani, vásárolni, és egyenesen Stockholmba megyek. 300 km-el rövidebb, kevesebb a hegy, de kimarad Osló. Tehát egy problémára már meg volt az esetleges megoldás. És akkor, mint egy mesében ott volt előttem az igazi kiút.

Épp a rendőrség központja előtt mentem el, odapillantottam, és a főbejárat melletti biciklitárolóban ott volt az, ami nekem kellett. Egy bicikli, bár lezárva, és jó állapotú, de már ki volt szerelve a hátsó kereke. Viszont benne volt az első, 28-as, dupla felnivel, teljesen olyan, mint az enyém, és amit minden üzlet hosszasan és drágán rendelni akart. Itt egy másodpercet sem kellett gondolkodnom, odamentem, és mivel gyorszáras rögzítésű volt, öt mp. alatt kivettem az árva első kereket, és elhoztam. És az alatt az öt mp alatt megvolt a terv, kiveszem az én első kerekemet, ezt, így ahogy van, berakom helyette, és mivel az első, és a hátsó felnim teljesen egyforma, a hibátlan elsőt kicserélem a törött hátsóra, vagyis átküllőzöm az egészet.

Na most ezt a cselekedetemet morális szempontból sokféleképpen meg lehet ítélni. Annak a biciklinek már mindegy volt, hogy csak egy kereke van, vagy egy sincs, nekem meg ez a túlélést jelentette. Némi előzetes feloldozást, és bátorságot adott az is, amit az interneten találtam, a javítási lehetőségeket, illetve a Trondheim-i biciklis fórumokat böngészve. Itt szerepelt a következő. (nem szó szerint) Egyetemi város lévén, a diákok közt nagyon népszerű a kerékpáros közlekedés. Mivel egy új gép, talán még nekik is drága, ezért a fórum ajánlotta az elhagyott használt gépek árveréseit. Ugyanis a városban, talán a drága javítási költségek miatt, talán a tanulmányi idő végeztével, de a honlap szerint havonta 1000-1500 kerékpárt hagynak csak úgy, az út szélén. Ezeket egy cég havonta összeszedi, és potom pénzért elárverezi. És így lehet olcsón biciklihez jutni. (vagy alkatrészhez.)

És kezemben a friss zsákmánnyal átsétáltam a városon, boldogan tértem haza. Eredetileg számolgattam, hogy egy hétbe biztos beletelik, míg valamire jutok vele, és főleg mennyi pénzbe, most pedig úgy állok, hogy az új első kerék csodásan a helyén, a két saját kiküllőzve, a hátsó kerék az új, hibátlan felnivel félig kész. Csak azért hagytam abba, mert hideg lett. Marad egy hibátlan külső-belső gumim, kb. negyven küllőm, és egy hibátlan, komplett első agyam. Mondja valaki hogy nem csodásan zárult a mai nap! Pedig 13.-a van!

Skandi 254

Bevacsoráztam, a szél nagyon fúj, valami változás lesz, viszont a mai szép napon az akku úgy tűnik megszívta magát, tehát egy film következik, majd alvás.

97. éjszaka Trondheimben, a Queen Maud’s College parkjában. 63°26’18.99″ 10°26’53.96″

96-99.