Skandináv kerékpártúra, 98. nap. Norvégia, Trondheim-fjord. 2011. augusztus 14.
Augusztus 14. vasárnap 98. napja úton
És ma fél éve hogy korházba kerültem Szegeden, ezen az éjszakán a fogadóirodák nagyon rossz oddsszal fogadtak volna az életben maradásomra, arra pedig hogy két és fél hónap után neki indulok ennek az útnak, csak elnéző mosoly lett volna (volt is) a válasz. Ahhoz képest, elég messzire jutottam….
Egész éjjel szaggatta a szél a sátrat, nem tudom, honnan jön, és főleg mit hoz, de tegnap dél óta viharosan tombol, és bár süt a nap, az egyik bevásárló központ kivetítőjén tegnap azt jósolták, hogy hétfőtől legalább három napig esik az eső. Ne mán…..! Bár nem panaszkodom, a munkához viszont szép idő volt. Reggeli után rögtön folytattam a javítást, nem írom le részletesen, mindent cseréltem mindennel, de három órakor minden a helyén volt, összeszerelve. Tettem egy próbautat először szólóban, aztán visszaraktam az utánfutót, és úgy is, minden rendben levőnek tűnik. Bár nem akarom természetesen elkiabálni, majd a következő ezer kilométeren úgyis minden kiderül. Azon még mindig le vagyok döbbenve, hogy az első küllőzésem és az első centrírozásom így, egy parkban a fűben ülve így sikerült.
Mikor kész lettem, bemásztam az óvoda udvarába, mert a szél közben a kiteregetett holmiimat aránylag egyenletesen széthordta, azokat összeszedtem, minden beszáradt, jöhet az újabb eső. Az egyik pólómat előléptettem, törlőrongy lett belőle a szereléshez, mivel már reménytelenül penészes volt. Ma már különösebb dolgom nincs, annyi hogy most bekarikázok a központba, viszem magammal a szerelést, és megpróbálok valami szabad wifit találni, hátha ezt és a képeket fel tudom tenni. A holnapi napról még nem döntöttem, sok mindentől (időjárás) függ, lehet, hogy még egy napot heverészek, az viszont már biztos, hogy így most már marad minden az eredeti terv szerint, és nekivágok az oslói útnak. Hátha szerencsém lesz! A városba menet belefutottam egy veteránautó kiállításba is. Voltak kuriózumok, bár nem vagyok nagy kocsirajongó de ezeket élvezettel jártam körbe,
Innen jól rálehetett látni a város fölé nyúló kis dombra, amit a Nidelva-folyó ölel körül. A domb tetején áll a Kristiansten Fortress, vagyis az erőd. Története közel ezer év távlatába nyúlik vissza, persze azóta nagyon sokszor változtatta mind funkcióját, mind pedig ilyen-olyan, (főleg természeti) okok miatt, tűzvészek okán, külsejét is.
Majd, ahogy terveztem, bent a központban találtam wifit. Kicsit cseles volt, a környéken levő nagy szállodák jelei is jöttek, (összesen vagy negyven állomást fogtam) de mind le volt védve, feltételezem, csak a vendégek kapják meg a kulcsot. Fogható volt viszont nagyon jó erősséggel a Trondheim wireless, kulcs nélkül, csak épp a nyitóoldal nem engedett tovább, csak ha fizettél. Ezt lehetett telefonon, vagy kártyáról történő utalással, én az utóbbit választottam. Nem egy egetverő összeg, 10 Kr-ért adtak 3 órás hozzáférést.
Az épp elég volt a feltöltögetésekre, a hivatalos ügyekre, levelezésre, és a skypen történő kapcsolattartásra az otthoniakkal. Kilenc órakor, Nagy Zoli barátommal való beszélgetés közben, másodpercre pontosan a három óra leteltével bontották is a vonalat. Hazajöttem, még filmeztem egyet, és a szép telihold látványával aludtam el.
98. éjszaka Trondheimben, a Queen Maud’s College parkjában. 63°26’18.99″ 10°26’53.96″
