Írországi “Anti-kocsmatúra”
Ha Írország kerül szóba, akkor a következő szavak valamelyike biztos, hogy felmerül: Smaragd sziget, koboldok, szivárvány, Ír whiskey, Guinness, pub. Ezek közül a Pub egy igen érdekes dolog. A hagyományos fordításokban kocsma, ivó vagy söröző néven van fordítva.
Az Ír pub a public house, azaz közösségi ház rövidült alakja, és az adott település vagy környék lakóinak italozással, játékkal, beszélgetéssel összekötött összejöveteleinek színhelye. Mintha régen Magyarországon a kocsma, a kultúrház, a fonó, és a könyvtár lett volna egy helyen.
Egy érdekes, 2017-es tanulmány szerint:
Írországban, aminek a területe Magyarországéval hasonló, de csak fele annyi lakója van, ilyen az alkohol árusító helyek elosztása:
Ugyanez a tanulmány arról is ír, hogy azok a turisták, akik legalább 1 éjszakát Írországban töltöttek 6,4 MILLIÁRD eurót költöttek alkoholos italra, ezzel 209,995 dolgozónak adtak munkát, akik ezért 2.9 MILLIÁRD euró fizetést kaptak.
Ezek igen csinos számok, és ezek után nem annyira meglepő, hogy ezen üzletek jelentős része a fővárosban: Dublinban található, így talán érthető, hogy a várost miért emlegetik egyfajta szleng vagy kedveskedő becenévként olykor PUBlinnak is 🙂 , és ami például Ganxsta Zolee munkásságára eképpen hatott:
És ez oly annyira komoly, hogy egy lassan 100 éves írásban, James Joyce: Ulysses című művében is van egy ilyen mondat:
…”Good puzzle would be to cross Dublin without passing a pub”….
Ez valami olyasmit jelent, hogy “cifra feladat ám végigmenni, Dublin belvárosán úgy, hogy nem megyünk el egy PUB mellett.
És ez már nem vicc… majdnem 100 év kellett hozzá, hogy egy hozzávetőleges, egyesek szerint viszont továbbra is csak rész megoldást találjanak a feladathoz.
Ehhez a megoldáshoz kellett viszont egy számítógépes programozó, (Rory McCann) akinek akadt pár szabad hete, egy az alkoholos italokat árusító helyeket nyilvántartó adatbázis, egy térkép. Az arc szerint az adatok megszerzése és feltöltése ugyan elvitt pár hetet, de utána alig 10 perc alatt meglett a megoldás. Eredetileg 2011-ben talált egy megoldást, de sokan egyértelműen bizonyították, hogy azért ezen az útvonalon is lehet ám kapni pár korsó, bocsánat, pint sört.
Igy 3 év múlva ismét nekifutott, és új útvonallal állt elő.
A kritikusok szerint azonban ez sem felel meg azért 100%-ban az elvárásnak, mert itt-ott azért “rezeg a léc” a sarki kocsmák miatt, illetve a Guinness gyár is éppen útba esik.
Viszont ha a Dublini megoldásnál rezeg is a léc, David Blackmore-tól nem lehet elvitatni azt az érdemet, hogy Ő gondolatban egyet, a gyakorlatban viszont sokkal többet lépve sétálta úgy keresztül egész Írországot a legdélebbi ponttól (Mizen Head) az ország legészakibb pontjáig (Malin Head), hogy nem érintett közben pub-ot. Ezidő alatt 457 mérföldet (735 km) sétált 25 nap alatt.
Néhány nappal a kaland indulása után, elég hamar felfedezett egy egyszerű mintát: ahol nincs kocsma, nagyon kevés emberrel találkozik. Vagyis: ha nincs ember, akkor kocsma sincs.
A civilizáció elkerülése azonban saját nehézségekkel járt. Blackmore-nak volt kész élelmiszere, amely vitaminrudakból, szárított diófélékből és kiegészítőkből állt. A kalandjai végeztével erről mesélt:
….”Rendkívül nehéz volt tisztán tartani magamat, mert szántóföldeken is sokat tartózkodtam, és mindenhol sok tehénszar volt. Nem számít, mennyi baba törlőkendőt használtam, a kezem még mindig koszos lett, így a tisztaság szempontja mindenképpen problémát jelentett. Zuhanyzáshoz sem volt hozzáférésem, néha akár 10 napig sem”….
Blackmore annyira elhatározta, hogy elkerüli a kocsmákat, hogy több alkalommal 10 mérföldet kellett vissza sétálni, hogy alternatív útvonalat találjon.
…..” Emlékszem, hogy Offaly egyik szakaszában kijöttem az országútról, és az út végén ott volt egy kocsma. Aztán megjelent egy nő. Amikor elmondtam neki, hogy mit próbálok, azt mondta, hogy lehetetlen, mert az út két oldalán volt egy kocsma. Aztán rájöttem, hogy az úttest és a párhuzamos út között félúton fut egy másik sáv…. “
Szóval felmentem a sávon, megtaláltam egy gazda házát, bekopogtam az ajtaján, és megkérdeztem, átmehetek-e a mezején, amihez hozzájárult. A végeredmény az volt, hogy kétszer áramütést kaptam, és be kellett sétálnom egy patakba, hogy kijussak a túloldalról.
„Bármilyen nehéz is volt az út, az életem nagyon egyszerű volt, amikor ezt a sétát tettem. Rájöttem, hogy nem sokkal később, amikor visszatértem Londonba, hogy a modern életvitelben minden helyzetnek nagyon sokféle érintője és árnyalata van. Odakint ezen a sétán csak az foglalkoztatott: felkelni, elfogyasztani az ételt, sétálni, amennyire csak tudtam, majd megtalálni valahol aludni, és feltétlenül eleget tenni a feladatnak. Ezt követően büszke vagyok arra, hogy megcsináltam a sétát, egyetlen kocsma mellett sem. Remek módszer volt Írország megtekintésére. Nagyon kedves emberekkel találkoztam útközben, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy élveztem”…
Ha tetszenek a cikkek, és nem szeretnél ezekről lemaradni, akkor iratkozz fel a Hírlevelünkre, amit itt az oldal alján is megtehetsz, vagy itt: https://vilagcsavargo.eu/kapcsolat/, és értesítést kaphatsz minden megjelenő írásról.
Ha hallgatni szeretnél érdekes történeteket, útleírásokat, egyfajta Hangos-lapot kapni vagy küldeni, akkor katt ide: https://vilagcsavargo.eu/hangos-lap/ és válassz helyszint, és már hallgathatod is az általad kedvelt fórumról.
Ha van kedved akkor “dobj egy like”-ot a facebook oldalunkra is,és hogy ne is kelljen keresgetni, ez szintén itt van az oldal alján 😀
Jó utat mindenkinek 😀