Skandináv kerékpártúra, 146. nap. Csehország, Frýdnava. 2011. október 1.
Október 1. szombat, 146 napja úton
Hihetetlen hogy rohan az idő, már októbert írunk! Ahhoz képest az időjárásra nem panaszkodhatom. Ahogy haladok délre, úgy javul az idő. Ma kifejezetten kánikulában tekertem végig a napot. Kemény nap volt. Csehországban is vannak ám hegyek, nem is kevés. A mai vezérfonalam a 38-as út volt, illetve marad is, ezen a számon fut az egész utam az osztrák határig.
Hétkor keltem, jó hideg éjszaka volt, illetve hát mind az, ez azért jelzi az októbert, az őszt. Fél kilenckor indultam. Az útról sok mindent nem tudok írni, hatalmas szántóföldek, az erdők teljesen elmaradtak, az egyhangúságot csak a két kilométerenként következő pár házas falvak oldják, vagy még inkább fokozzák. Pár város is útba esett, úgy, mint Nymburk, (itt bevásároltam egy új üzletlánc áruházában, úgy hívják, hogy Albert), aztán Kolin, (itt találtam internetet és fel tudtam tenni a naplót) majd megkerülte az út Caslavot, és így jutottam el fél hatra Habry határába.
Jó sokat kellett kapaszkodni ma is, volt megint olyan szakasz ahol 4 km-t toltam, de hát ez benne van, erre visz az út haza. Most hogy megálltam, megnéztem a magasságmérőt, 512 métert mutat. Gyanús volt, mert egy idő óta csak felfelé haladtam, és itt már olyan a panoráma, hogy szinte minden alattam van. Egy ház melletti szépen nyírt tisztás csábított, ráadásul a család kint ült, krumpli szedés utáni pihenőt tartottak, sörözgettek. Odamentem, engedélyt kértem a sátorverésre, nagyon készségesen mutatták, enyém az egész tér.
Ma 81 km-re tellett, de elég ez. A forgalom jó nagy volt, azt hittem szombat csendesebb, de úgy látszik, sokan mennek kirándulni. És gyanítom, nem mindenki tér haza. Megdöbbentő mekkora a különbség a skandináv, és az kontinens eddigi két országának, de főleg Csehország vezetői között. Azzal bizonygatja szinte minden úrvezető, hogy ő mennyire jó sofőr, hogy nem vezet, hanem őrülten száguld. Felelőtlen, hajmeresztő előzések, legtöbbjük teljesen értelmetlen, mert szinte semmit nem jut előre, és eszeveszett száguldás a beláthatatlan útszakaszon is. Külön kategória a motorosok, lehet, hogy a Brno-i pálya közelsége fertőzi meg őket, de minden kis pancser bajnoknak képzeli magát, és hihetetlen dolgokat művelnek olyan sebességgel, amit megsaccolni mertem, de leírni már nem, mert biztos hatalmas túlzás. Vagy nem. De legalább meg van az eredménye, amit északon szinte sehol nem láttam, itt kb. 300 méterenként fejfák, koszorúk, márvány síremlékek szegélyezik az utat. Névvel, fényképpel, és szívfájdítóan sok a fiatal, és a feltehetően ártatlan áldozat nő, huszonéves szép lányok. És miért? Ennél értelmetlenebb halál nem hiszem, hogy van.
Még tegnap történt a Skoda-városban, Mlada Boleslávba, de ezekhez a gondolatokhoz csatlakozik. Jobb kéz felé kis tér. Orral befelé egy új azt hiszem Honda, de nem is a típus a lényeg, minden ragyog rajta, a hangján hallatszik a tuning, benne fiatal srác, és egy lány. A tér szűk ahhoz, hogy egyből megforduljon benne, csak előre, majd tolatással, több lépcsőben lehet. Na nehogy már! Van annak egy sportos, csajozós módja is, nagy gáz, kidobott kuplung, és helyben radírozva, megfaroltatva megfordulni. Igen ám, de ahhoz vezetni is kellene tudni. Az orrom előtt történt, a fiú belekezdett, de kevés volt a gáz, és nem is szedte eléggé alá a kormányt, az eredmény: pont szembe az első két kerék nekicsapódott az elég magas útpadkának, két egybeeső nagy durranás, és két ronggyá szakadt gumi. Hát égő! Csúnya dolog a káröröm, de én direkt megálltam előttük, és úgy néztem jó ízűt röhögve.
Szóval most itt vagyok a falu szélén, túl a vacsorán, besötétedve, és már egyáltalán nem kánikulában. Megnézek még egy filmet, majd álomba olvasom magam. Holnap tovább.
146. éjszaka, Csehországban. Frýdnava 49°46’51.28” 15°29’20.47”
