Skandináv kerékpártúra 61. nap. Norvégia, Narvik. 2011. július 8.
Július 8. péntek, az út 61. napja
Mint akit letaglóztak, úgy aludtam. Éjszaka egy párszor hallottam, hogy szórványosan elered az eső, de a sirályok kiabálásán kívül amúgy néma csend volt. És este, félálomban jöttem rá, hogy jó ideje mi is hiányzik. Nem feltűnően, csak mindig ott volt az a kis zavaró érzés, olyan, mint mikor az ember elfelejt valamit, ami nem fontos, de hiányérzete az van. Hát a megszokott víz melletti hangokat nem hallom már jó ideje. Ha visszagondolok, először a békák kuruttyolása, aztán az énekes madarak dala tűnt el az éjszaka hangjaiból. A tavak melletti éjszakákban csak a szél süvöltése volt az egyetlen hang.
Jól bereggeliztem, a kávém sajnos fogytán van, igaz a gáz is, amivel megfőzöm. Aztán sétára, tájékozódó körútra indultam. A kis öböl túloldalán még tegnap este felfedeztem egy szép zöld részt, messzebbre a házaktól, mint most vagyok, és innen a távolból egy móló, egy stég, és egy sátor látszott. Közvetlen a kemping alatt van, közelebb az áruházhoz. Először azt néztem meg, kiderült az a strand. Egész kellemes, déli fekvésű, egész nap oda süt a Nap (napelemek!), van tűzrakó, kosárpalánk, hinta, (bár ezekre nincs igazán szükségem). Lehet, hogy gondolok egyet, és átköltözök oda. Csak pakolni ne kellene!
A boltban csoki krémet ebédre, kenyeret és hagymát vettem, illetve a magammal vitt tisztaságcsomaggal a tegnap felfedezett, hatalmas, de egyszemélyes WC-ben megejtettem a reggeli tisztálkodást jó forró vízben. A növögető szakállamat már a tegnapi érkezésemkor leborotváltam. A központ felé vettem az irányt, az információs központban térképet akartam szerezni, meg egy-két dolgot megkérdezni.
Felfedeztem útközben a város temetőjét, oda még egy nagy látogatást akarok valamelyik nap tenni. Volt ezzel kapcsolatban egy visszatérő álmom, és egy rögeszme szintű tudásom, ami számomra túl ezoterikus, ezért nem is részletezném. Mindenesetre ennek az érzésnek igen nagy szerepe volt a városnak, mint úti célnak történő kiválasztásában.
A vasútállomáson van az infóközpont, szereztem várostérképet, és próbáltam megtudni valamit a freewifi-ről, illetve arról hogy valahol töltenek-e gázpalackot Narvikban. Kaptam egy jelszavat, (érdekes:defdefdef1.) amivel a központban próbálkozzak. Próbálkoztam, a kapcsolat felépült, de olyan, mint mikor csak a router van bekapcsolva, de az internet elérés nincs rákötve.
Aztán besétáltam a könyvtárba, próba szerencse. A jel valószínű innen jött, mert itt már maximális jelerősséget fogtam, de az eredmény ugyanaz. Két asztalnál van bekapcsolt gép, az egyiktől épp akkor álltak fel, gyorsan rácsaptam. Itt minden működött, gyorsan megnéztem az emiljeimet, hivatalos dolgaimat, küldtem 1-2 üzenetet, felnéztem a Skype-re, minden jó volt. Holnap valószínű innen próbálom feltölteni az elmaradt naplót, és a fényképeket.
Mert: innen az utam a tegnap ajánlott telefonos üzletbe vezetett, ahol elég gyászos eredménnyel végeztem. Az, amit én akartam, és ami Finnországban remekül működött, Norvégiában nincs. Hosszas csűrés-csavarás után jutottunk egy olyan lehetőséghez, hogy egy havi hozzáférést tudtak volna adni a leglassúbb sebességgel, 5 MB napi limittel 500 Kr-ért. 19 ezer Ft! Hát ezt azért kihagyom. Főleg úgy, hogy első nekibuzdulásomban még rá is mondtam az áment, csak ugye (szerencsére) nem volt annyi koronám.
Átmentem a bankba hogy váltsak be, ahol legnagyobb megdöbbenésemre közölték, hogy semmilyen külföldi bankjegyet nem váltanak egész Narvikban, csak ATM automatából lehet készpénzhez jutni. Tanácsként azt mondták, hogy vásároljak az üzletközpontban levő, svéd tulajdonú Klas Ohlson üzletben valamit, és ott elfogadják a külföldi bankjegyet, és norvég koronában adnak vissza. Képzelem milyen árfolyamon! És mikor kérdeztem a bankban, hogy a közelben, vagy útban Osló felé hol váltanak esetleg, a válasz az volt, hogy sehol. És mikor rákérdeztem, hogy akkor csak a fővárosban?, akkor a hölgy már kissé idegesen erősítette meg, hogy értsem meg, sehol! Norvégiában nem váltanak be külföldi fizetőeszközt. Ezt most kis fenntartással fogadom, majd később kiderül. Mindenesetre most tartom jó ötletnek igazán, hogy Kirunában váltottam norvég pénzt. Most bajban lennék. És ez alatt volt időm átgondolni a netet is, és rájöttem, hogy jó az, ha van, de nem mindenáron. Túl nagy pénz az egy hónap lekorlátozott forgalmazásért. Majd improvizálok, megoldom másként.
A városközpont elég kihalt volt, az üzletek délután háromra zárva. A nagy szállodák zárva, renoválják őket. A boltok nyitva tartását bogarászva rájöttem, hogy kétféle nyitva tartás van, főidényben és egyébként. És beugrott a nagy felfedezés: (kézenfekvő, csak lassan járt az agyam) itt most abszolút idényen kívül vagyok. Azért nem működik sok minden, azért van zárva szinte minden szálloda, és azért vannak a boltok napi 4-5 órát nyitva, mert itt a tél a főidény! Most, a mi nyarunk kellős közepén itt egy langyos uborkaszezon van. Furcsa ország, furcsa szokásokkal.
Közben keményen eleredt az eső, elindultam vissza. Ahogy a közvetlen pár száz méteres belvárost elhagytam, még egy dolog szemet szúrt, az utcákon, a legbelső magot kivéve nincsen járda. A lakóövezetekben, ahol a lakóházak vannak, annyira csak kocsival közlekednek, hogy csak egy kis fűben kitaposott, esetleg apró zúzottkővel felszórt szabálytalan kis csapás van. Aszfaltozott járda sehol.
„Itthon” megebédeltem, majd a borongós időben elaludtam. Ötkor arra ébredtem, hogy őrült meleg van, tűz a nap, a sátorban 29 fok volt. Kinéztem, kint is égetett a nap. Hirtelen ötlettel fürdőnadrágra vetkőztem, és irány a fjord! A part sziklás, és rengeteg alga van, de azért óvatosan begázoltam combközépig. Hát, mit mondjak: nem egy Égei-tenger! Nagyon hideg volt! Vittem magammal szappant, és azért alaposan lefürödtem.
Mikor viszont kijöttem, a Nap egy perc alatt megszárított. Kicsit olvastam, néztem a tájat a parton ülve, majd nekikezdtem naplót írni. És 10 perc múlva fekete lett az ég, majd a következő pillanatban már esett is, a hőmérséklet pedig 12 fok. Mondom, hogy furcsa ország.
Most ¾ 11, még átrakom a feltöltendőket a külső winchesterre, hogy holnap fel tudjam tölteni őket, egy film, és alvás. A betört napelemmel ma hat órát működött a netbook, ment az inverter, töltődött a filmfelvevő akku. Csak nem annyira végzetes a sérülése. Holnap lesz két hónapja hogy elindultam.
61. éjszaka Norvégia, Narvikban, a fjord partján. 68°26’53.80″ 17°26’30.62″
