Skandináv kerékpártúra, 68. nap. Norvégia, Narvik. 2011. július 15. Július 15. péntek, 68 napja úton Nem tudtam továbbindulni. Még egy napig Narvik vendége vagyok. A jelek reggel sem voltak túl biztatók. Az eső a 9 órás felkelésig verte a sátrat, nem is igyekeztem, tudtam, hogy nem fogok bírni elindulni, vizes cuccal nem pakolom meg a kocsit. Az már kicsit meglepett, hogy mikor mentem a boltba, a következő fekete felleg gondolt egyet, és havas eső kezdett el esni. Na, szépen vagyunk! Nem...
Skandináv kerékpártúra, 67. nap. Norvégia, Narvik. 2011. július 14. Július 14. csütörtök, 67. napom. A sátor maradt, de vele a rossz idő is. Én úgy látszik, ezen a kerékpártúrán ilyen 8-10 napos periódusokat fogok ki a rossz idővel. Tényleg kezd a napló is elcsépeltté válni. Ma is ugyanaz a már megszokottá váló napi menetrend zajlott. A bolt, a séta az esőben, a délutáni olvasás, alvás, vacsora, film, alvás. Az időjárás előrejelzés bejött, ma már ötödik napja esik az eső, viharos szél fúj, és a...
Skandináv kerékpártúra, 66.nap. Norvégia, Narvik. 2011. július 13. Július 13. szerda, 66. napja vagyok úton A mai nap szinte tükörképe a tegnapinak. Nagyon mennék már tovább! Itt már minden utcát, házat, üzletet ismerek, a fekvésből is elegem van, de az idő nem akar megjavulni. Most is, ahogy írok, csak azt tudom mondani, hogy le a kalappal a kínai ipar előtt! Mert, hogy a sátor még bírja, és nem hasadt apró csíkokra, az maga a csoda! De nem kiabálom el! Délben besétáltam az információs...
Skandináv kerékpártúra, 65. nap. Norvégia, Narvik. 2011. július 12. Július 12. kedd, az út 65. napja Ha kíváncsi is voltam milyen is az a tengeri vihar, most már tudom! Most már elég volna! Egész éjjel úgy tombolt a szél és úgy morajlott a víz, hogy azt hittem megint jönnek a német tengeralattjárók. És az esőnek is folyamatosan van utánpótlása. Ma egy kifejezetten laza, unalmas nap volt, a napi megszokottakon kívül szinte alig történt valami. Reggeli, bolt, majd egy kis olvasás, mert nagyon...
Skandináv kerékpártúra, 64. nap. Norvégia, Narvik. 2011. július 11. Július 11. hétfő, a 64. napom Ami a mai unalmas napon a legjobban tetszett: a vihar egész éjjel dühöngött. Szakadt az eső, dörgött, villámlott, és a szél folyamatosan szét akarta szedni a sátrat. Amikor felkeltem, és kinéztem, tejfehér párába rejtőzködött minden a környéken, és nem is esett, hanem a levegő volt maga egy sűrű permet. Csöpögött minden a víztől. És amikor déltájt, még ugyanebben a közegben, beöltözve...
Skandináv kerékpártúra, 63. nap. Norvégia, Narvik. 2011. július 10. Július 10. vasárnap, 63. napom Látszik, hogy beleéltem magam a pihenésbe, ma 9.40-kor ébredtem. Igaz hogy este belejöttem a filmnézésbe, 4 részt néztem meg a Roswell című sorozatból. Van a gépen 4 vagy 5 sorozat, és kb. 80 film. Tehát van miből válogatni. A sorozatokban pedig az a jó/rossz, hogy ha egy rész izgalmasan ér véget, akkor meg kell, és meg tudom nézni rögtön a következő részt is. Hát így elég későn aludtam el...
Skandináv kerékpártúra, 62. nap. Norvégia Narvik. 2011. július 9. Július 9. szombat, az út 62. napja, indulásom második hó fordulója Mindig is szerettem volna átélni egy igazi, tomboló tengeri vihart. Hát most van szerencsém megközelíteni a várva-várt élményt, de még mindig nem az igazi, hisz ez „csak” egy fjord. De azért nem rossz, csapkodnak a villámok, egyfolytában bömböl az ég, ömlik az eső, és a szél szaggatja a sátrat. Még bírja. Itt vagyok 5 méterre a víztől, az is jócskán...
Skandináv kerékpártúra 61. nap. Norvégia, Narvik. 2011. július 8. Július 8. péntek, az út 61. napja Mint akit letaglóztak, úgy aludtam. Éjszaka egy párszor hallottam, hogy szórványosan elered az eső, de a sirályok kiabálásán kívül amúgy néma csend volt. És este, félálomban jöttem rá, hogy jó ideje mi is hiányzik. Nem feltűnően, csak mindig ott volt az a kis zavaró érzés, olyan, mint mikor az ember elfelejt valamit, ami nem fontos, de hiányérzete az van. Hát a megszokott víz melletti hangokat...
Skandináv kerékpártúra, 60. nap. Norvégia, Narvik. 2011. július 7. Július 7. csütörtök, az utazásom 60. napja Három norvég lakókocsi éjszakázott mellettem, a legközelebbiben egy család, apa, anya, kislány. Voltak vagy jó húsz méterre, de a papa úgy horkolt, hogy éjszaka egy párszor felébredtem rá, és reggel 7 előtt is az volt az ébresztőm. Azt csak elképzelni tudom, hogy milyen hangerővel szólt ez „házon belül”. Nem baj, gondoltam, hogy nehéz 45 km. áll előttem. Pár falat szerény reggeli...