Skandináv kerékpártúra 25. nap. Lettország, Vecumnieki 2011. június 2.
Június 2. csütörtök, az utam 25.napja
Az éjszaka valami front vonulhatott, mert reggelre, bár akkor még meleg volt, de erős északi szélre ébredtem. Gyors voltam, fél 9-kor neki tudtam vágni a napnak és az útnak. A táj asztallap simaságú, kísértetiesen hasonlított a nagy magyar Alföldre. Ennek köszönhetően az északról, tehát pont szembe mind erősebben fújó szélnek egy valami állt csak az útjában, én. Birkóztunk is rendesen. Délre tettem meg a Birzai-ig tartó 24km-t, tehát 7 km-es átlaggal. Nem rossz! Itt,(ez egy kisváros) pihenésképpen a központban, a templom előtt kiültem egy hűvös padra, és ha már ott voltam, wifi próbát tartottam, sikerrel. Feltöltöttem, leveleztem, stb.
A határig 22 km volt hátra, ezt már 1-től fél 3-ig ledaráltam, és Germaniskisnél kiléptem Litvániából, majd Skaistskaine-nél beléptem Lettországba. Mindez formálisan, a kis határfolyón átívelő hídon való átkeléssel.
Hat nap alatt átszeltem Litvániát, megismertem egy szép kis országot. Ha röviden kellene véleményt megfogalmaznom, akkor azt mondanám, Litvánia úgy jó, ahogy van. Nem kell(ene) rajta változtatni, egész jól megvan Euro(pa) nélkül. Nagyon sikeresen leszámolt a közelmúlttal, megtalálta a saját arculatát. Az emberek nyugodtnak tűnnek, szerényen, de kiegyensúlyozottan élnek. Rendkívül szimpatikus az, ahogy a természethez viszonyulnak, ahogy óvják, gondozzák, és beépítik mindennapi életükbe. Nem kihasználják, hanem gondozzák, együtt élnek vele és benne, és arra használják, hogy megszépítve, általa a saját környezetüket és ezáltal a saját életüket tegyék élhetőbbé. Még a főváros, Vilnius is megőrizte barokkos báját, emberi léptékét, barátságos hangulatát. Maradjon még sokáig ilyen!
Lettországba lépve kicsit meglepődtem, és kellemetlenül érintett, hogy nem volt a határokon megszokott „fogadó objektum”, tehát bolt, valamilyen vendéglátóhely, de mindenekelőtt nekem a pénzváló hiányzott a legjobban. Megkérdeztem egy helyi kissrácot hol lehet pénzt váltani, mondta hogy Rigában. Túlzásnak tartottam, nem hittem neki. Azóta átjöttem két szép kis településen, mindkét helyen ugyanoda irányítottak. Most, ahogy éjszakára leparkoltam egy Vecumnieki kis helyen a benzinkút mellett, a kutas megerősítette a Rigát, úgyhogy a srác jól tudta. Érdekes! Mindenesetre spóroltak nekem, egy vacsorányit, meg egy ásványvizet. Két boltban is megkérdeztem €u-t elfogadnak-e, de mereven elzárkóztak, így vacsorára maradt a májgombóc leves, inni pedig a kutas adott ballonos, hűtött vizet a saját irodájából.
Igazság szerint csak a vízért álltam meg, de a kút mellett volt egy olyan gusztusos kis táborhelynek teremtett, frissen nyírt pázsitú rész, egy nagy fűzfa alatt, hogy a kutastól a beleegyezését is kipréseltem, hogy itt alhassak. Húsz méterre egy nagy német juhász, aki rám sem figyelt, viszont azt a két kutyust, akik a levesemet kerülgették, szét akarta szedni. A járókelők diszkréten megcsodáltak, minimális számú szúnyog megtalált, a vacsora megfőtt és elfogyott, vagyis minden a helyén.
A határ óta megtett 27 km, na meg a délelőtti szembeszél eléggé kivette belőlem az energiát, a napi 74 km után jót fogok pihenni. Az út egyelőre elfogadható, holnap 30 km után autóút, majd Riga. Dél körül jó lenne a kempinget megtalálni. És bár a nap még bőven fent van, a hidegfront érezteti hatását, már csípős az idő, hideg éjszaka lesz. De majd beöltözünk, már a filmnézéshez. A wifit vadásztam, itt nem sikerült, csak pár védett, és egy fizetős jött be. Holnap folytatom.
25. éjszaka, Vecumnieki, Lettország. 56°35’53.48” 24°32’48.42”
