Skandináv kerékpártúra, 24. nap. Litvánia, Vabalninkas.

Home » Skandináv kerékpártúra, 24. nap. Litvánia, Vabalninkas.

Loading

Skandináv kerékpártúra, 24. nap. Litvánia, Vabalninkas. 2011. június 1.

Június 1. szerda, az utam 24. napja

Nem rossz időnek, hanem még kegyetlenebb kánikulának volt az előszele. Na, de menjünk sorban. Az esti csatám a rovarokkal reggel folytatódott, hihetetlen rajokban leptek meg a szúnyogok és a legyek. Csapkodva, vitustáncot járva csomagoltam, de így is kb. 200 csípés viszket rajtam.

Skandi 304
Szúnyogparadicsom.

 Pár km. után a közeli kisvárosba, Anyksciai-ba (másoltam a nevét!) értem, ahol próba szerencse alapon a főtéren egy padon beüzemeltem a wifit, és láss csodát, volt egy óvatlan aki nem védte le a vonalát. Én persze rácsaptam, és naplóföltöltés, képek felrakása, emilek, a hét végi lottók feladása egy óra alatt el lettek intézve.

Skandi 306
Anyksciai-i templom.

Tovább a meglehetősen rossz minőségű úton fel és le, majd egyszer csak kisimult a vidék, és egy meglepően jó, széles út kanyarodott be egy természetvédelmi területre. Megint a csodák földjén, egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal. Virágban minden, a hatalmas fák között soha nem látott mennyiségű ragadozó madár vadászik, fent az égen gólyák hada köröz, tényleg nagyon szép. Nem túl lakott lehet a terület, mert volt olyan, hogy több mint egy óra hosszáig nem jött jármű. Enyém volt minden!

Skandi 393
A csodák földjén.

Az útnak jó széles irtást hagytak, meg a nap is delelőn volt, iszonyatosan tűzött. Nem tudom hány fok lehetett, (most itteni idő szerint este 8.10-kor 31 fok van árnyékban) de komolyan emlékeimbe próbáltam idézni a hőguta és a napszúrás tüneteit. Hogy észrevegyem. Az biztos, hogy du. két órakor már hányingerem volt, szédültem, és egyszerűen nem volt árnyék ahová behúzódjak. Mert persze közben az erdő elfogyott, végtelen, fátlan síkság váltotta fel. A semmi közepén, egy útelágazásnál egy motel bukkant fel, itt egy órára le is parkoltam. Bekéredzkedtem a mosdóba, egy nagy hűsítő hideg vizes mosakodásra. Épp időben jött.

Skandi 307
Életmentő motel.

Egy órás hűsölés után aztán tekertem tovább, csak eljutok valahová, az sem jobb, ha a napon pihenek pl. egy buszmegállóban. Azt is kipróbáltam. Öt órakor éreztem, hogy kész, mára elértem a teljesítő képességem határát.  A nap már nem sütött, de a páratartalom csúcson lehet, iszonyatosan fülledt a levegő. A hátam mögött már fekete az ég, és jól láthatóan több helyt lóg a zápor lába.

Skandi 309
Fából minden.

Jött egy kisebb település, Vabalninkas, itt már nézelődtem, és a kijáratnál találtam egy lekaszált füves területet egy elhagyott ház körül, ez kell nekem! Felsátraztam, főztem a vacsit, az esőfelhők kevés villámlás és dörgés közepette oldalt elvonultak. Közben jött egy idősebb bácsi, és elkezdte gereblyézni a szénát. Odamentem, bemutatkoztam, kezet fogtunk, elmondtam mi járatban vagyok. Kérdeztem, hogy Övé-e a telek, a válasz az volt, hogy most az enyém is. Ez nagyon barátságos volt. Mesélt magyar emlékeiről, többnyire litvánul, de ha fontos volt, oroszra váltott. 76 éves, régen sokat biciklizett Ő is, de ennek az útnak már nem indulna neki.(76 évesen már szerintem az én terveim közt sem fog szerepelni.) Jó éjt kívánt, és elment. (Zárójel: ennél bensőségesebb, és barátságosabb pillanatok aligha adódhatnak egy úton!)

Skandi 310
Tábor a szérűn.

Én most írás közben vacsorázok, a nap még nagyon fent van, (az itteni idő szerint 11-kor kezd sötétedni) de mosogatás után behúzódok, és pihenek. Hogy tömören fogalmazzak, kivagyok, mint a liba! De még egy nagyon fontos, megoldandó probléma nem hagy pihenni!

Az indulás utáni harmadik napon, egy nagy ívű biciklire szállás közben szétszakadt az új szabadidő-ruhám a lábam közt. Meg kell varrni. Cérnám volt, és bár Edina anyukája mondta, hogy szedjek össze otthon varrószerszámokat, elmaradt, tű nélkül jöttem el. A varrás mind tovább szakadt, lépni kellett, mert már nagyon látható. Tegnap az ebéd vásárlásakor a boltban megláttam egy nagyon profi tűkészletet, igaz, nyolc darabos csomagban. Mindegy, élni tudni kell, megvettem. Na most tegnap este óta meg a cérnát keresem, szőrén-szálán eltűnt. Hát, minden nem jöhet össze! Különben is, fehér cérna volt, a szabadidőm meg sötétkék….

A bicikliülés azon kívül hogy sok, különböző kellemetlen érzést okoz, (nem részletezném) eszi a nadrágokat. Erre nem gondoltam. A kedvenc zsebes nadrágom ugye, már le lett selejtezve. A szabadidő nadrág szervizre vár. Mostanában a rövid farmernadrágomban vezetek, hát ennek is úgy kikopott, kiszakadt a legjobban igénybe vett része, hogy alsó nélkül már eszembe sem juthat felvenni. Maradt két nagyon igényes rövidnadrágom, amit még nem fogtam be. Fehérek! Úgy érzem az első komoly beruházásom az úton egy megfelelő nadrág lesz.

Skandi 311
Friss szénaillatban.

Ma nyolcvan km-t hajtottam. Most kérdeztem a GPS-t, a határ 47 km., tehát holnap már biztos, hogy átlépek Lettországba. Riga 125 km, tehát péntek estére remélhetőleg meglesz.

Na, most pihenő. (most nézem, a szúnyogok itt is megtaláltak, de most több a hangya.)

24. éjszaka. Vabalninkas, Litvánia 55°59’19.48” 24°45’35.93”

24.