Skandináv kerékpártúra 26. nap. Lettország, Riga. 2011. június 3.
Június 3. péntek, az út 26.napja.
Megérkeztem második fővárosomba, Rigába. Itt sem voltam még. A kissé benzinszagú, hideg éjszaka nyugodt volt, és pihentető. Reggel a szokásos erős napsütés, ami a sátrat pillanatok alatt 10 fokosról 32-re melegíti. Reggeli az említett okok miatt csak üres kenyér és víz. Régen a rabok évekig el voltak rajta, egyszer én is kibírom. Kiderült, hogy a hely ahol éjszakáztam, egy egész pofás kis település, csak én már rögtön a szélén megálltam. Persze sátrat verni nem is illik a város közepén!
Felső középosztályt sejtető csinos magánházak, és ami itt is pazar, a hozzájuk tartozó parkosított kertek. Mindegyik egy kis műalkotás. És a városka utolsó telkén mindennek a betetőzése, egy kis mesepark. Egy vélhetőleg Juras nevű (nem akarok hülyeséget írni, de ez volt a kapu fölött és még több helyen kiírva, és sem a helyszínen, sem az interneten nem találtam pontosabb utalást az egész mibenlétére) tehát egy ilyen nevű hobbysta fafaragó öntötte, pontosabban faragta fába álmait, szerintem csak úgy magának, a saját örömére. Körbejártam, sok fényképet csináltam, de az egész csak egy bekerített magánházas telek volt, bejutni nem lehetett, sőt mozgás sem volt semmi. Tetszett!
Aztán megint a fák, a természet világában karikáztam jó ideig. Itt már ki is termelték a fát, hatalmas irtások szabdalták az egybefüggő fenyőóriások falát. A főváros felé közeledve a forgalom is érezhetően erősödött. Az, amit tegnap írtam, hogy 30 km után autóút, az úgy volt igaz, hogy az út „A” számozást kapott, de ahogy közeledtem Rigához, úgy romlott a minősége.
Kekava után pedig A7 ide, E67 oda, olyan 15 km. következett a Riga tábláig, mint a még otthon felháborodottan kifogásolt dűlőutak rosszabbja. Aztán kiszélesedett, megjavult, a lett fővárosba értem.
Az 1201-ben alapított város ma a Baltikum legnagyobb városa, ma kb. 750 ezer lakossal. Mikor beértem, az út egy széles, „tengeresen” kék vizű folyam mellett haladt. Nem tudtam eldönteni hogy ez folyó, vagy a tenger. Aztán a térkép alapján tisztázódott, hogy a város a Daugava folyó torkolatában fekszik, ami itt ömlik a Balti-tengerbe, tehát a válasz: is-is. Még a folyó tengerré szélesedve mikor oda folyik, és már a tenger, mikor dagálykor visszaduzzad a folyóba.
A GPS most nagyon szépen és pontosan kalauzolt, déli egy órakor megálltam a kemping bejáratánál. A neve nagyon ötletesen Riga City Camping. Úgy reklámozzák hogy kemping a város szívében, és ha nem is szó szerint kell ezt venni, tényleg közel van a város központhoz. A főfolyótól kb. 150 méterre, annak egy kis mellékága mellett fekszik egy szabad területen, és részben egy épületben a városi kiállítási központtal.
A kemping tele volt lakóautókkal, a sátras részen én voltam az első. Azóta, estig persze szaporodtunk, most vagy 6-7 társam van a szépen nyírt pázsiton. A lakóautók zöme német, de van holland, angol, svájci, görög, francia. Vannak az egész szerény, épp csak alvásra alkalmas kisbuszok, de vannak nagy, összkomfortos igazi mozgó lakások is.
A recepció ebédszünetet tartott, mondta a biztonsági őr, hogy bátran foglaljak el egy helyet, majd rendezzük a papírmunkát később. Sátrat bontottam, és jött a nagy élmény: forró zuhany! Mit mondjak, jól esett! Aztán bejelentkeztem, mint előre számoltam, 15 lat a három éjszaka. Hétfő délig maradhatok, fizetni távozáskor kell. A lat, a lett pénz meglehetősen erős. A mostani hivatalos forint ára 1 lat az 370 forint, az itteni váltáskor 1 €u-ért 0.7055 latot adnak. Tehát jóval erősebben van tartva mind a dollárnál, eurónál, sőt, az angol fontnál is. Magyarul a három éjszaka 5550 Ft.-ban van. Nem drága. Van wifi is, na ez már húzósabb, 24 órára 1200 Ft-ért adnak hozzáférést.
Kicsit pihentem, iszonyatos meleg volt, a sátorban 38 fok. Szétszereltem a vontatmányt, szóló biciklivel akartam délután várost nézni. Jobban mondva most csak egy pénzváltó-kajabeszerző körút volt tervbe véve, plusz a Skandináv kempingkártyámat akartam megszerezni.
Még indulás előtt egy hónappal a neten találtam egy lehetőséget, hogy igényelhetek olyan kempingkártyát, ami a négy skandináv országban komoly kedvezményeket ad a kempingekben. Megtettem, de az indulásig nem kaptam választ. Azután egy hét múlva szólt Edina hogy megérkezett. Na ezt már fújhatjuk! És jött egy kóbor ötlet, hogy mi lenne ha utánam küldené?
De hová? Számoltam, és a neten kinéztem egy belvárosi szállodát Rigában, és megkértem Edit, tegye postára az én nevemre, reception restante, tehát recepción maradóként a Centra Hotel címére, kb. egy időben érünk oda. Próba szerencse! Ha elveszik is annyit ér mint ha otthon fiókban van.
Kaptam a portán egy fénymásolt belváros térképet, és nekiindultam a szállót keresni. Beütöttem a GPS-be is, de ez most röviden nem jött be. Itt sem tudtak pénzt váltani, a portás srác mondta, hogy a legközelebbi bank az Olimpia Center, pár száz méterre innen. Oda mentem először, pénzt váltottam, majd vásároltam. Tobzódtam egy kicsit, májas, paradicsom, kenyér, halkonzerv, és a csúcs, vettem egy nagy üveg Nutellát. Már nagyon vágytam édességre. vettem egy doboz mosóport is, holnapra nagymosást tervezek.
A belváros nagyon hangulatos így első látásra, annyi talán, hogy nem biciklire való, ugyanis az egész rész útburkolata nagy hézagú, durva macskakő, 200 méter után kirázza belőled még a holnapi napot is. Csak tolni lehet, azt is lassan. Hogy minek a bicikli? Netezni kell az akkumulátor, az pedig a biciklin van rögzítve.
A szállodát hosszas keresgélés után megtaláltam, az Óvárosi utcák hálózata enyhén szólva bonyolult. Még térképpel a kezedben is nehéz követni egy-egy utca 3-4 törését, irányváltását. De meglett. A portán elmondtam mit keresek, először csak csodálkozó értetlenség, egy telefon, majd meglett a boríték. Igaz felbontva, de valószínű nem tudtak vele mit kezdeni, ezért megnézték egyáltalán mi van benne. De a kártya meg van!
Ezután még kerestem egy kis wifit, találtam, feltöltöttem, leveleztem, beszéltem Edinával, majd kezdtem megfagyni. Ez a délutáni kánikula után érdekesnek tűnik, de így van. Ahol, és ahova süt a nap ott perzsel, ha elmegy, akkor átveszi az uralmat a hideg tengeri szél, és meg lehet fagyni. Elindultam sportnadrágban és lyukacsos trikóban, és ahogy eltűnt a nap, bizony ezeken nagyon átfújt a szél. Igaz, itteni idő szerint este fél kilenc volt.
„Haza” karikáztam, és bevacsoráztam. Ettem mindent, amit vettem. Májast paradicsommal, csoki krémet, és megittam rá egy liter gyümölcsös joghurtot. Jól laktam, aztán majd látjuk, mit kezdenek ezek odabent egymással. Még egy film, aztán alvás. Be vagyok öltözve, de kimondottan hideg van. A tábor is lassan nyugovóra tér, jó éjt!
26. éjszaka, Lettország Riga kemping. 56°57’21.48” 24°05’04.69”
