Izland 2013. 40 nap alatt Izland körül, két keréken. 39. rész. Reykjanesbær.

Home » Izland 2013. 40 nap alatt Izland körül, két keréken. 39. rész. Reykjanesbær.

 410 ember olvasta mar el ezt az írást

Izland 2013. 40 nap alatt Izland körül, két keréken. 39. rész. Reykjanesbær. Július 28. vasárnap

Az előző részben

39. nap, július 28. vasárnap

Éjjel szertefoszlott a gyönyörű idő varázsa. Sokáig fent voltam, még olvastam, de ettől függetlenül nem sokkal hat után már ébren voltam. Nem is sokat szöszmötöltem, tudtam, hogy a vasárnap kora reggeli indulás különösen jó választás volt a városból kijutás szempontjából. Gyors sátorbontás, elköszöntem a 3 éjszakára kényelmes és csendes menedéket adó kis búvóhelyemtől, méghozzá úgy, hogy remélem, egyszer még vendégül láthat!

Egy gyors kitérő a kempingbe, reggeli tisztálkodás, vízvételezés, és start. A város a végletekig kihalt volt. Egyszer már használtam azt a hasonlatot, hogy mintha evakuálták volna, de ez most is maximálisan illett rá. Zavartalanul tekertem ki a sok kis elővároson át vezető 40-es úton. Próbáltam a bicikli utat használni, de minek, mikor egyszer csőbe húzott, és elvitt, nem is kísérleteztem, hisz majdnem csak én voltam egyedüli közlekedő a nagy úton is. Feltűnő volt, hogy mind nagyobb, a nem sokkal előttem átvonult eső nyomait láttam mindenhol, tiszta víz volt minden, hatalmas tócsák, mint egy jó kis felhőszakadásnál. Igaz, az ég is szinte feketére vált, ez Reykjavikban még nem látszott.

Az esőt sikerült megúsznom, és egy menetben, 3 és fél óra alatt átértem, ami a 46 km-re nem rossz. Elég magányos menet volt, nagy ritkán húzott csak el mellettem egy-egy kocsi. A három nap nagyváros után megint a természet vett körül. Madarak éneke, sirályok csérogása, vadlibák gágogása kísért. A táj megint holdbéli volt.

Talán túl korán is érkeztem, Keflavikban is minden kihalt volt. Nagyon lehűlt a levegő, barátságtalan idő volt, egy buszmegállóban muszáj volt teljes trikócserét végrehajtanom, mert az átizzadt trikóban nagyon fáztam. Nem sok ötletem volt hirtelen, hogy mit is csináljak, de aztán beugrott egy jó ötlet, uszoda! Emlékeztem merre van, és reménykedve, hogy talán itt sem nagyon drága, elkerekeztem odáig. Hát itt még olcsóbb, mint másutt, 400 Kr, 700 Ft, persze hogy rögtön bementem. Elég sokan voltak már, főleg gyerekekkel. Szembetűnő helyeken kint van egy figyelmeztető tábla, hogy a medencébe lépés előtt milyen testrészeinket mossuk meg alaposan, ez egy emberi sziluetten be is van pirossal karikázva. Az alap tábla izlandiul, németül, angolul és franciául van. Ami feltűnt, mind mellett ott van egy még nagyobb kiegészítő ugyanerről, lengyelül. Mindenhol. Akkor azért biztos szép számmal élnek itt polákok!

Sok jó, és érdekes dolog van. Az öltözőbe már csak zokniban lehet bemenni, a cipőket a folyosón, egy nagy közös polcon kint kell hagyni. (Nem lopták el.) Több kis ülőmedence van, két fokonként emelkedő hőmérséklettel, egész a forró 40 fokosig. A szauna használata természetesen benne van a belépőben, úgymint bármié a fürdő területén. Sok-sok játék a gyerekeknek, matracok, úszógumik, karra húzható védőpaplan a piciknek, mind-mind ingyen, kitéve „szabadszedésre”. A zuhanyozóban nem kell a saját szappanodat, samponodat használni, adagolókból vehetsz tetszés szerint, és mindig van. Fürdés után a fürdőruhádat egy direkt erre szolgáló kis centrifugával szinte megszáríthatod. Működő digitális testmérleg, és természetesen kézi hajszárító. Van „alvómedence”. (Ez nagyon tetszett.) Egy sokszögletű, kb. egyenletesen 30 centi mély melegvizes medence, alacsony peremmel, „párnával”. Azt figyeltem meg, hogy sokan fekszenek benne, a fejüket a párnán nyugtatva, és relaxálnak. A medence melletti hangszóróból andalítóan lágy zene szólt. Belefeküdtem, becsuktam a szemem, és olyan villám gyorsan elaludtam, hogy észre sem vettem. Majd egy órát szundítottam, megvolt a déli szieszta. A végén, távozáskor a nagy előcsarnokban kávéval kínáltak. Mutatták, hogy ott a nagy termosz, poharak, tej, cukor, bátran szolgáljam ki magam, amennyi jólesik! Szóval így kellene. Nem akarok én tippeket adni, mondjuk a Napfényfürdőnek, de sok ezer forintos belépőért, egy kis ötleteléssel, figyelmességgel, kevesebb flanccal, sokkal emberibb, barátságosabb kiszolgálást lehetne adni, amire tényleg mindig emlékezni fog az ember, és szívesen megy vissza, mert itt vendégül látják!

Onnan ki, a Bónusba be, vettem még egy kis sonkát, mint legolcsóbb húsáru. Aztán csak úgy nézelődve kijutottam a kikötőbe. Itt rengetegen voltak, mindenki horgászott. És eredményesen! Álmomba sem gondoltam volna, hogy ebben az elég koszos kikötőben (mindegyik az) ennyi lepényhal, és makréla van. Percenként húztak ki egyet-egyet, sőt, volt, aki három horoggal dobott be halszelettel, és fél perc múlva úgy húzta ki, hogy három szép lepényhal volt rajta. Volt kint egy nagy társaság, vonásaik alapján vagy valami dél-amerikai országból, vagy Fülöp-szigetiek. Volt a társaságban két apáca is, na, ők voltak a legnagyobb horgászok, és a legszerencsésebbek. A parton három nagy szatyorban már vagy 10 kiló hal fickándozott.

Sajnos volt az egésznek egy csúnya része is, a bedobott sok-sok halszeletre természetesen jöttek a sirályok is. És nem lehetett kivédeni, hogy nagy mohóságukban vagy még dobás közben a levegőben, vagy a vízben ne csapjanak rá, és az egymással versengésben nem voltak óvatosak, nem érdekelte őket a horog. Rövid idő négy sirályt láttam, hogy beakadt horoggal emeltek ki a csőrénél fogva, a kb. 10 méter magas mólóra, a levegőben lógva.

Mennyire fájhatott az nekik! És még kioperálták a horgot… Tiszta vér volt minden, szerencsétlenek meg félholtan szédelegtek mikor visszadobták őket. Aztán volt, amelyiknek a szárnyába, volt, amelyiknek a lábába akadt horog. Az sem volt kellemes látvány, gondolom még kevésbé kellemes érzés.

Nézelődés közben eleredt az eső, és hirtelen nagyon rákezdte. Akkor már bántam, hogy nem vertem korábban sátrat, elég rendesen eláztam. Oda tekertem vissza, ahol induláskor két éjszakát már eltöltöttem, nem sok minden változott, esetleg annyi, hogy figyelmesen lenyírták a füvet. Biztos tudták, hogy jövök. Úgy látszott esős éjszaka lesz, a város is kiürült, úgy döntöttem, egy ilyen elég strapás nap után, abban az időben én már nem mozdulok ki a kis menedékemből. Természetesen olvastam.

DSCF3173