Izland 2013. 40 nap alatt Izland körül, két keréken. 38. rész. Sundahöfn. Július 27. szombat.
Az előző részben egy egyszerű városnéző turista voltam.
38. nap, július 27. szombat.
Ragyogó napsütésre kukucskáltam ki reggel a sátor-ajtón, csak még korán. Itt még hét óra után a fűszálak is aludtak a sátor előtt. A délelőtt olvasással telt. Megint kikaptam magamnak egy olyan könyvet a sok közül, amit szó szerint „nagyon nehéz letenni”. Jorge Amado: A kikötő. Nekem nagyon bejön, csodálom, hogy eddig még nem botlottam bele. Szóval korai kelés ide, korai kelés oda, az ebédre, délben raktam csak le a könyvet. Utána azért felkerekedtem, csak ne poshadjak már ebben a gyönyörű időben, a sátorban! Nem tudom, hogy fogom viselni az otthoni kánikulát, ha hazaérek! Igaz, lesz még két hetem az átmenetre, akklimatizálódni Londonba. Itt napközben 12-14 fok közt volt, de a ragyogó, és zavartalan napsütés miatt a hőérzet ennél sokkal magasabb. Annyira, hogy én is rövid ujjú pólóban vágtam neki a napnak.
Szinte bármerre indultam, mindig belefutottam a parti sétány egyik stílusos díszébe, a Főváros talán a templom után második jelképébe, a Sólfar-ba. ( Naputazó, Napvándor?)Ez a rozsdamentes acélból készült, gránitlapokon fekvő viking hajó, amit Reykjavík születésnapján, 1990. augusztus 18-án adtak át, az azóta elhunyt szobrászművész, Jón Gunnar Árnason alkotása. Kedvenc tájékozódási pont, találkozó hely, és mint éppen kifogtam, esküvői fényképezkedéseknek is stílusos díszlete.
A központba érve egy nagy kirakodó vásár-szerűség fogadott, valamilyen termelők piaca, vagy vására lehetett, már másik városkában is találkoztam ilyennel. Apró sátrakban egy-egy gazda kínálja a saját termékét. Van itt kolbász, szalámi, rengeteg sajt, lekvárok, különböző pástétomok, gyógynövény teák, és felsorolni is lehetetlen. Persze minden eladó, de!!! Mindent lehet kóstolni! Hát, ugye ne is folytassam, megvolt a második ebédem. Időm volt, és én akkurátusan mindent végig kóstoltam. És, mindent megdicsértem.
Amúgy szombat lévén, és remek idővel megáldva, az egész város egy majálisi hangulatban volt. Az éttermek, kávézók, pubok teraszai zsúfolásig tömve, de az amúgy nem kevés szépen füvesített zöldterületen is egymást érték a piknikező emberek, családok, baráti társaságok. A Parlament körüli zöldterületen százak feküdtek kint pokrócokon, vagy csak úgy, a füvön, ettek, ittak, nevetgéltek, beszélgettek. Fergeteges feelingje volt ma a városnak. Nem az autók, nem a zsúfoltság, nem a tülekedés, lökdösődés, nem a rohanás, a rosszkedv uralta az utcákat, tereket, hanem a nyugalom, a jókedv, a higgadtság, a tolerancia. Mint úgy általában mindig. Mind jobban tetszik az itteni élet. Mindenki mosolyog, türelmesen lassú, mindenki udvarias, nem néznek, nem szólnak meg senkit, mindenki azt csinálja, ami jólesik neki, azon a határon belül, hogy mást, másokat ezzel ne zavarjon.
Csak úgy eszembe jutott, hogy talán nem véletlen, hogy itt volt a világ első női miniszterelnöke, sőt, 2009-ben itt választottak először a leszbikusságát nyíltan vállaló női miniszterelnököt. A tolerancia mindenek felett! Szóval jó volt sétálni, el is szaladt szépen az egész nap. És érdekes, én is végigmosolyogtam a napot, és bár úgy csavarogtam, hogy nem jött velem senki, de egy percre nem éreztem egyedül, magányosnak magamat.
Olyat is láttam, amit ebben az országban még nem. Az utcán kígyózó sort egy üzlet előtt, bebocsájtásra várva. Szerintem nem sokan találnák ki milyen üzlet volt. Mint régebben már írtam, alkoholt csak erre szakosodott üzletben árulnak 2.5% erősség felett. És nagyon kevés helyen. Na, ez egy ilyen üzlet volt! Azt hiszem Vínbuvín a nevük ezeknek, és ugye szombat este következik. Aki nem akar szórakozóhelyeken, méregdrágán alkoholizálni, az itt szerzi be az esti betevőt. Hogy jó-e ez a centralizált árusítás, és mi az értelme?? Mindenki döntse el maga, illetve szerintem nem túl sokára otthon mi is megtapasztalhatjuk ezt a rendszert.
Még egy kis energiavételezés következett a Harpa-ban, egy kerülő a kemping felé, rám fért már két nap után, a napi tisztálkodó mosdás után egy jó nagy, forró zuhany is, újra táborverés a megszokott helyemen, (szerintem egy-két hónapig is elsátorozhatnék én itt ezen a csendes helyen, a központhoz közel, nagyon jól választottam). Vacsora előtt még lementem a közeli vízpartra, és egy gyönyörű naplementével búcsúztam Reykjavíktól. Másnap reggel terveztem továbbindulni reggel Keflavikba.
