Skandináv kerékpártúra, 96. nap. Norvégia, Trondheim. 2011. augusztus 12.
Augusztus 12. péntek 96.napom
Rég volt ilyen éjszaka, megúsztam eső nélkül! Hajnalban valaki a közelben biztos kirándulni ment, de olyan vircsaftot, kocsiajtó-csapkodást rendeztek fél négykor, hogy azt hittem nem fogok tudni visszaaludni. De sikerült, másodszor arra ébredtem, hogy a felettem levő fa lombjai közt egy madár nagyon jól érzi magát. De jól is tette, mert ekkor már 8 óra elmúlt. Összeraktam a fogat két felét, bepakoltam, és tíz után elindultam Trondheim, reményeim városa felé.
Az első 2-3 kilométert a zsúfolt E6-on tette meg az út, ami a rengeteg kocsi alatt még szét is volt szedve, új nyomvonal épül, és új alagút a repülőtér kifutója alatt. Itt van ugyanis hivatalosan Trondheim repülőtere, 35 km-re a várostól. Itt volt legközelebb ekkora sima terep egyben. Igaz, a kifutópályából egy jó rész így is a tengerbe épült, annak feltöltésével. Elég jó forgalma van, sűrűn szálltak fel-le a gépek.
Aztán végre épp az első fizetős alagút előtt lekanyarodott a bicikliút, és elkezdett emelkedni. Azokat az alagutakat azért fúrták, mert ott hegyek vannak. Na, most azokat a hegyeket a bicikliút megmászta. Szép sorban egymás után. Gyakorlatilag egész nap azt csináltam, kapaszkodtam, és ereszkedtem, na meg figyeltem a kereket. Az ereszkedés nagyon lassú volt persze, sehol nem engedtem felgyorsulni, nehogy…
Persze így is telt az idő, de ráértem. Megint eljátszottam az átöltözést, de most szerencsére a meleg, és nem az eső miatt. Tudta az időjárás felelős hogy van nekem elég gondom, nem akart még ezzel is terhelni. A bicikli utak még otthoni mércével is elég szörnyűek voltak, olyan helyekre tereltek, és olyan minőségűek voltak….. Igaz, dolgoznak az ügyön, mert végig tele volt a rész útépítéssel. Arra gondoltam, hogy biztos az érkezésemre akarták felújítani a szakaszt, csak későn tudták meg hogy jövök, és nem lettek készen.
Az egész út apró településeken vezetett keresztül, szinte végig be volt építve, olyan üdülőterületes, később már elővárosias, de végig elegáns stílusban, és jómódot tükrözve. Nem messze voltam a céltól, mikor az egyik biciklista a sok közül, akik a napi edzést végezték ezen az úton, megállt, és a szokásos érdeklődő kérdéseket tette fel. Nagyon tetszett neki az útvonal, maga a gép is, és tisztelettel csettintett az eddigi útvonalra, kezet nyújtott, gratulált, és sok szerencsét kívánt a hazaúthoz. Lesz is rá szükség. Minden esetre határozottan jól esik, és nem kis lökést ad, amikor fiatal, huszonéves igazi sportemberek elismerik, értékelik, amit teszek, ennek, és a tiszteletüknek minden nagyképűség nélkül, láthatóan őszintén hangot is adnak. Fel lehet tőle töltődni lelkileg, azt érzi az ember, hogy azért csak csinálok valamit!
Beértem a városba, és az első, amibe belebotlottam, egy nagy, elegáns bicikliüzlet volt. Kint volt egy eladó, csak úgy nyeregből megérdeklődtem, hogy javítanak-e biciklit, és megmutattam a „sebeimet”. Mondta, hogy természetesem, vigyem hátra a szervizbejárathoz, és vigyem be a kereket. Na, ez gyanúsan gyorsan ment! Villámgyorsan megint szétszedtem mindent, fejre állítottam a bicajt, kikaptam a kereket. Bevittem az átvevő nézegette, hümmögött, mondta, hogy ilyenjük nincs, de rendelnek. Na, szép! Érdeklődtem az árról először azt hittem nem jól értem, mondta, hogy kb. 5000Kr. Ami kétszázezer Ft. De kiderült, hogy jól értettem, csak mondjuk ő az egész kerékre, sebváltóstól értette. De akkor is! Kérdeztem mennyi csak a felni, hát az is ezer Kr, negyvenezer Ft durván. Nem lettem vidámabb. Kérdeztem, hogy mikor tudják csinálni, mondta, hogy hétfőn vigyem vissza, de lehet, hogy egy pár napig eltart, még kapnak felnit.
Hát eléggé lelombozott, az meg hogy potyára szétszedették, kimondottan rosszul esett. Fogtam, megint összeraktam, és jöttem szálláshelyet keresni. Nem nagyon lettem kisegítve, úgy hogy most fő a fejem rendesen. Nézelődtem a boltban, a bringák közt voltak egy milliót elérőek is, a kirakott felnik közt volt 12 ezres, azaz majd félmilliós felni, igaz hogy spéci karbon, de könyörgöm, én csak egy egyszerű, mezítlábas, egészséges felnit szeretnék a sima nem egész 50 ezres, egyszerű magyar biciklimre. Nem igaz, hogy ilyen nincs! Lehet, hogy rossz helyt kerestem, a legelegánsabb sportboltban, abban bízok, hogy szétnézve a városban, érdeklődve, találok egy olcsóbb boltot, vagy egy egyszerű, hétköznapi szervizt. Hát most itt lesz rá a hétvége, addig gondolkodhatom is a megoldáson.
Bekarikáztam a központba, az túl központ volt, visszajöttem egy kicsit a külvárosiabb részbe, és most itt egy parkban vertem tábort, egy óvoda és a Queen Maud’s Kollégium szomszédságában. Magvacsoráztam az idő jól lehűlt, úgyhogy beöltöztem, mindjárt 11 óra, az akku még nem egészséges, bár ma már bírta jó három óra hosszáig. Szerintem olyan sok mindent nem fogok már csinálni, sötét van, alszom. Majd holnap tovább töröm az agyam.
96. éjszaka Trondheimben, a Queen Maud’s College parkjában. 63°26’18.99″ 10°26’53.96″
