Skandináv kerékpártúra, 91. nap. Norvégia, Harran. 2011. augusztus 7.
Augusztus 7. vasárnap, 91. nap
Mikor hajnalban a nap rásütött a sátor oldalára, reménykedtem. Aztán ahogy a visszaalvást erőltettem, úgy tudat alatt azon járt az eszem, hogy mi ez az erős zúgás? Először betudtam a vonatnak, az szokott ilyen zajt csapni mikor az út túloldalán elhúz, de aztán rájöttem, hogy ilyen hosszú vonat nincs. Na, csak kinéztem, hát a folyó duzzadt fel a környékben leeső sok víztől, hogy majd egy métert emelkedett este óta a szintje. Fel is gyorsult, dübörögve rohant a sziklák között, első este még a meder szikláin lépdelve majdnem a közepéig bementem száraz lábbal, hát most elvitt volna.
Igen méretes, és szép lazacokat is láttam, egyet ki is sodort a part mellé a víz, persze az már nem élt. A környékben elég sokan horgásztak, ahogy az első este elnéztem őket, hát azért a lazacfogás is egy tudomány. Részint emiatt nem is erőltettem, részint túl sok helyre volt kiírva a „fiskekort”(halkártya, az engedély) ára, érvényessége, a vásárlási helyek. Egy napos engedély 140 Kr volt. Valószínű ellenőrzik is.
Na, így hogy rájöttem a zaj forrására, nyugodtan visszaaludtam. Egész fél kilencig sikerült, akkor aztán kihasználva a vízmentes időt, gyorsan összeszedtem magam, reggeli, kávé, és indulás. Szinte mindent vizesen raktam el, de egyszer majd csak megszárad. (legközelebb a Szaharába megyek) Egyenes úton, jó tempóban sikerült az első húsz km, bíztam benne, hogy sikerül behozni valamit az egy nap kimaradásból.
Aztán jött, ami nélkül nem élet a norvég élet, az eső. Beöltözés, a fotós eszközök vízhatlanba burkolása, azért a szakadó esőért, ami tíz perc múlva átadta helyét a ragyogó kék égnek, a perzselő napnak. És ez rövid pár óra alatt még kétszer. Egy óra körül értem a Namsskogan Familienpark-hoz, ez egy vidámpark-állatkert keveréke, vasárnap lévén telt házzal. Ez inkább a gyermekes családoknak szólt, a ketrecbe zárt állatokra nagyon nem voltam kíváncsi, megspóroltam 150 Kr-t. Inkább a szemben levő benzinkúthoz mentem, és feltöltöttem a vízkészletemet.
A folyótól és a vasúttól eltávolodva változatosabbá vált az út, többet kellett tolni, tudtam, hogy a mai nap sem lesz csúcs, de nagyon nem is erőltettem. 55 km után egy kis faluba, Harranba értem, ahol a vendéglővel szemben egy kis parkban három fedett pihenőasztal hívogatott. Az ebédidő már jócskán elmúlt, leültem a déli csoki krémemet betermelni, közben egy hirtelen ötlettel rápróbáltam az internetre. Hát csodák-csodája, volt, a Namsenautó nevű cég volt olyan kedves, és nem kódolta le a vételt. Ja, és itt van szemben ötven méterre, tehát a vétel is elég jó. Gyorsan felraktam, amiket kellett, levelezés ellenőrzés, egy kis Skype, és indulás tovább. De ahogy ránéztem az órára, és a km. órára, azt kérdeztem magamtól: miért is, hova is sietek, ennél jobb éjszakai pihenőt úgy sem találok a közelben.
Ezért aztán tábort vertem itt az asztal mellett, szemben a vendéglővel és a holnap nyitva levő Coop-al, mondhatnám úgy, hogy a falu közepén. De a kedves mosolyú köszönésen kívül senki nem szólt még hozzám. A maradék tésztát megfőztem, a kínai szósszal megbolondítva belaktam belőle. (Kicsit levon a vacsora élvezeti értékéből, hogy azóta sikerült beszélnem Skype-n kedves barátommal, Menyhárt Lajossal, aki mesélt a tegnapi otthoni töltött káposzta főző versenyről. Hát, mit mondjak cseréltem volna!)
Közben megint esett az eső, de most süt a nap, szóval úgy tűnik, a norvégok most tartják az áprilist. Fél nyolc, ha bírja az akksi még egy film, egy kis olvasás, és egy csendes nap után egy csendes éjszaka reménye. (Ebben azért csak reménykedem, mert a vendéglő előtt van az úton egy méretes fekvőrendőr. Na, most kétféle autó csap hihetetlen zajt, amelyik észreveszi, és csikorgó gumikkal fékez, és amelyik nem veszi észre, és az alvázat csapja oda legalább akkora zajjal az aszfalthoz. Vagyis mind, aki erre jár.) Bár fáradt vagyok, szerintem nem lesz gond. Jó éjt!
91. éjszaka Harran faluban, Norvégia. 64°33’40.95″ 12°29’32.18″
