Skandináv kerékpártúra, 89. nap. Norvégia, Namsskogan. 2011. augusztus 5.
Augusztus 5. péntek, a 89. napom
Hát nem mindig jönnek be a kívánságok! „Lámpaoltás” után nem sokkal, éjfél körül már hallottam az ismerős kopogást a ponyván, eleredt az eső. Ez aztán egész éjjel tartott, a reggel is sötét volt, nem is erőltettem az ébredést. Fél tízig heverésztem, igazából már lemondtam a tovább indulásról, esőben nem volt kedvem sem csomagolni, sem tekerni. Folytattam a Merle könyvemet, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a kopogás megszűnt. Csúnya, borús maradt az ég, de pillanatnyilag nem esett. Késői reggeli, késői kávé, húztam az időt, aztán győzött a tevékenyebb énem, gyerünk!
Éjjel két kellemetlen élmény is ért. Az elsőhöz először egy töredelmes vallomást kell tennem. Eddig titkoltam, szégyelltem bevallani, de most essünk túl rajta! Még Narvikban, múlt hónap 13.-án bűnbe estem. Megvettem utam negyedik matracát. Az történt, hogy ugye az itthonról hozott kilyukadt. Vettem helyette egy másikat Ouluban, ami Rovaniemiben kilyukadt. Ott vettem egy polifoam-matracot, ami talán tovább bírja, de mindössze két cm vastag. Nem vagyok kényes a fekhelyemre különösebben, de a két cm az nem sok, meg hát a fáradt, öreg test jobban értékeli a puha derékaljat. Narvikban az utolsó napon elvetődtem egy Coop-Mega áruházba, ahol direkt az én froclizásomra le volt értékelve az egyszemélyes, felfújható, 22 cm-es matrac 50%-al, 79 Kr-ra. Megvettem. Nem akartam beírni a naplóba, mert már egy kicsit kabaré szaga van a matracaimnak, meg hát mi ez a puhányság. Most is csak azért vallottam be, mert már mindegy, ez is kilyukadt. Lehet, hogy a napi minél kisebbre hajtogatást nem bírja az anyag, de reggelre ebben sem volt levegő. A lyukat megtalálni és beragasztani lehetetlen, mert olyan kicsi, hogy talán valami nagy medencében lenne esélyem megtalálni. Úgyhogy most maradt a 2 cm polifoam.
A másik az az volt, hogy nem teljesen a földön feküdtem reggel, hanem félig vízben. Nem figyeltem oda, egy pár centis mélyedésben állítottam fel a sátrat, esőre nem számítottam, és a talaj is jól záró szikla volt. Tehát az eső jött, összefolyt a mélyedésben, vagyis alattam, és mivel a szikla nem engedte elszivárogni, egy apró kis tóban ébredtem. Aminek én nem nagyon örültem. De hát ez is az út romantikájához tartozik….
Nos, ilyen előzmények után, érthető módon megint egy pár kiló vizet is csomagoltam a batyuba. Fél egy múlt mikor elindultam, de úgy voltam vele, hogy ha húsz kilométer lesz a mai adag, azzal is közelebb leszek Oslóhoz. És nem húsz lett, hanem 52!
Indulás után hirtelen két csapatban vagy harminc versenybiciklista húzott el mellettem, nagy ovációval üdvözöltek, és hívtak, hogy tartsam velük a tempót. Hmm… Nem hiszem, hogy verseny volt, inkább edzés, mert bár szerviz kocsi ment velük, de nem volt rajtszámuk. Amúgy pár napja észrevettem, hogy ellentétben Lofoten környékével, nincs is bringás az úton, és megint nagyon sokan üdvözölnek. Szinte minden szembejövő autóból villantanak, integetnek, mosolyognak, sőt, még a nagyszámban úton levő, közismerten zordon, bőrszerkós német motorosok is az ő kis BMW-jeiken, és Harley-ikon duddantanak, vagy a hüvelykujjukat feltartva üdvözölnek. Nem, direkt figyeltem, nem a középső ujjukat mutatták! Talán tényleg elismerik a teljesítményt.
Elég kapaszkodós volt az út első fele, közben folyamatosan szitált az eső, nem sok jót néztem ki a mai napból. A kísérő folyó zúgása mind mélyebbről hallatszott, majd elmaradt, egy jó 7-800 méteres fennsíkra értem. A szél felerősödött, és csípősen hideg lett, úgyhogy felvettem az esődzsekit, az a szelet is kivédi. Egy darabig sima úton tekertem, megint mellészegődött egy folyó, de hoppá, ez nem szembe folyt, hanem arra tartott amerre én! Ez pedig a geológiában nekem azt jelenti, hogy arra lejt a folyóvölgyben futó út is amerre én megyek. És így is van. Nagyon kellemes 25 km következett, szűk másfélóra alatt.
Közben egy diadalív szerű kapun is áthaladt az út, hivatalosan ott volt a Nordland és Trondale, vagyis Északi-föld és Közép-földe határa. Én ezt az ünnepélyes pillanatot arra használtam, hogy feltöltöttem a vízkészletemet. Most már csak egy bolt kellene a hétvégére, a biztonság kedvéért. Ahogy ezt végiggondoltam, egy pár házas település, és az út mellett lobogó zászlók tudatták, Coop áruházhoz érkeztem. Egy biztonsági bevásárlás, három napra megint jó vagyok kajával, sőt, a mosdóban még egy külcsínt javító borotválkozás is belefért. Hisz így kerek a világ!
Alighogy tovább indultam, (fél hét múlt) kint a tábla, pihenőhely. Tudom, hogy én mindig agyon dicsérem az éjszakázó helyeim szépségét, és tényleg nem akarom mindig használni a gyönyörű, és csodálatos jelzőket, mert hiteltelenné válnak, de most megint egy olyan helyt vertem tanyát….. hogy szép, na! Úgy hívják a folyót, hogy Namsen, a települést pedig hogy Namsskogan. A folyó partján vagyok egy kis beugróban, sziklák közt kanyarog a rohanó víz, és mindenütt apró kis fával benőtt szigetek. Bámulatos!
Főztem egy kis rizst vacsorára kínai-mártással, most írás közben aszalt szilvát majszolok, (ráizgultam, na, mikor megláttam!) egy kis varrás is belefért még, (a csomagtartó cipzárja vacakol), most 10 óra múlt, az eső szitál, úgyhogy nem kívánok semmit, inkább filmezek egyet. Jó éjt!
89. éjszaka, Namsskogan mellett, egy folyó partján. 64°55’27.92″ 13° 06’10.68″
