Skandináv kerékpártúra, 77. nap. Norvégia, Setså. 2011. július 24.
Július 24. vasárnap 77. napja úton
Hát igen, úgy összességében ez azért már jobb. 7 után már ébredeztem, a szél keményen cibálta a sátrat, (nem hiába a város Norvégia legszelesebb települése, hisz semmi nem védi az Északi-tenger, illetve az Atlanti óceán felöl fújó szelektől), az eső viszont nem esett. Ezt nem nagyon tudom megszokni, ezt a nagyon hirtelen, és végletes változásokat. Tegnap hideg volt, ma reggel meg a fújó szél is langyos, nyarat idéző volt. Nem lehet egy napra öltözni.
Mivel a vizem elfogyott, így besétáltam a pár száz méterre fekvő vasútállomásra pótolni. Vasárnap van, a város teljesen kihalt. Jó, ha két autót láttam, amúgy minden, az állomás is teljesen néptelen. Igaz, vonat sincs…
Nagyjából felszáradtam, de a csomagolás így is egy órát tartott, végre ihattam kávét, és egy bőséges reggeli után nekivágtam. Az elővárosokat épp hogy elhagytam, már álltam is be egy buszmegállóba, hisz eleredt az eső. Rövid ujjú pólóra vettem az esőszerelést, mégis 10 percen belül megint be voltam fülledve. Aránylag jó út volt, végig a Skjerstad-fjord mellett, pazar kilátással, csak épp minden egy sejtelmes párafüggöny mögé bújt.
A 80-as úton haladtam, mivel nem ismertem milyen lesz, nem is volt tervezve semmi, amennyi sikerül annyit megyek. Egy órára megint elállt, sőt, a felhőzet is felszakadozott, kisütött a nap! Azt viszont olyan erővel tette, hogy legszívesebben egy szál fürdőnadrágban tekertem volna tovább. Csakhogy a csomag legaljára van eldugva. Az út elég vegyes volt, de azért haladni lehetett. Négy óra után egyszer csak beértem Fauskéba, ami 65 km-es teljesítmény!
Vasárnap délutáni hangulat volt a kisvárosban, egyik helyen mintha ballagás lett volna (most?), sokan sétáltak az utcán, a kikötőben, nyári ruhákban, pólókban napfürdőztek. Korainak találtam még megállni, így rákanyarodtam az E6-ra. Ezen jöttem volna Narvikból ha nem kanyarodok ki Lofotenre. Ez az E1-es Európai kerékpárút is egyben. Ahogy elhagytam Fauskét, „bedurvult” a táj is, meg az út is. Olyan kapaszkodók voltak-vannak, hogy a tűző napon megint megittam napközben három üveg, vagyis 4,5 l vizet.
6 után már nagyon néztem, hogy valahol ki kellene állni, fáradt vagyok már, de nem volt alkalom. Meredek út, egyik oldalt szakadék a fjordra, a másik oldalon égbeszökő sziklafal vízesésekkel. Szépnek szép… Aztán hirtelen egy alagút, nem lehetett kikerülni. 1800 m hosszú, nem is az a baj vele, hanem végig kemény emelkedő. Egyesben alig bírtam tekerni, és nagyon erős volt a forgalom a szűk kétszer egy sávon, ahol a lakókocsik miatt nem igazán lehetett tolni. Na, itt megint volt olyan pillanat, amikor azt a bizonyos utolsó utáni energiacseppet kellett mozgósítani. Az csak apró kellemetlenség volt, hogy a tűző nap 25 foka után az alagútban hirtelen 8-10 fok volt, látszott a lehelet. Bevallom, megkínlódtam. Ahogy kiértem, úgy éreztem egy métert sem. Volt is az alagút szájánál egy pici szervizbeugró, de hatalmas volt a zaj. Na, még egy kicsit, hiszen mindig el szokott jönni az igazi!
És egyszer csak kint volt a jól ismert tábla, pihenő 800 méter. Ide még beestem, igaz negyed 8-kor. Ma kicsit túllőttem a távot, 80 km-t jöttem. Most Setsa előtt vagyok, a fjord fölött egy olyan 3-400 méterrel, pazar kilátással, asztallal, paddal, szóval ideális. Tíz óra van, a nap most elbújt a hegy mögé, rögtön lehűlt a levegő, és erős a szél. Az ég kék, remélem holnap is szép idő lesz. Innen a magasból jó pár km-t előre látok, hát a holnapi indulás sem lesz már egyszerű. Ezt az asztal mellett írtam, most behúzódok a sátorba, egy film, és alszok. És fáj mindenem…!
77. éjszaka, Norvégia, egy pihenőben, Setså mellett. 67°11’27.68” 15°28’35.93”
