Skandináv kerékpártúra 75. nap. Norvégia, Bodø. 2011. július 22.
Július 22 péntek, az út 75. napja
Amit tulajdonképpen szombaton hajnalban írok, fél kettőkor. Eső nem volt, de borult idő egész nap. Reggel 7 órakor megnéztem az órát, na, még egy picit lustálkodok, és 9.38-kor ugrottam ki, de akkor nagyon. Bár nem volt hová sietnem, egy negyven kilométeres szakasz várt rám a Moskenes-i kompkikötőig, ahonnan átkelek Bodöbe, és ezzel véget ér a Lofoteni kirándulás.
Indulás után rögtön Ramberg következett, az eddigi zordon tájat meghazudtoló hatalmas sárga homokú, gyönyörű kék vizű, 2 km. hosszú beach-al. Igaz hogy strandolók nem voltak, csak széldzsekibe beburkolódzott sétálók. A kempingjében feltöltöttem a készletemet ivóvízzel, próbálkoztam a könyvtárral, de pénteken zárva.
Mind hatalmasabb hegyek fogták közre a mind szűkebb fjordokat. Az utat is mind több alagút és híd tette változatosabbá. Minden tiszteletem a mérnököké és az útépítőké, nem lehetett egyszerű munka sem megtervezni, sem megépíteni ezt az utat.
Új foglakozási terület is megjelent, a halszárítóké. Egész kis települések foglalkoztak ezzel a nem szagtalan termelési móddal, a megfogott halat kibelezik, és madzaggal hatalmas szárítóállványokra akasztják, de százezres mennyiségben. Azután, mivel ezek szűk, széljárta völgyekben vannak, az állandó erős sós szél megteszi a munkáját, pár hét alatt pergamenszerűvé szárítja a halak húsát.
A „szüreteléskor” ezeket levágják az állványokról, sorban egy köbméteres tömbökbe rakják raklapokra, majd, mint a szalmabálát, fóliával szorosan, légmentesen körbetekerik. A boltokban már, mint igen drága, és a norvégok által igen kedvelt ínyencség jelenik meg. Én is szeretem nagyon a halat, de….. másképp. A szaga közelről, (megszagoltam) igen érdekesen aromás. Mindenesetre sokaknak ad kenyeret.
Közben a mai nap megtörtént a rég várt, de mindenesetre megjósolt esemény, elhagytam a szemüvegemet. (ugye Nővérkém?) A kicsit bosszantó talán az, hogy nem tudom hogy hol. Csak sejtéseim vannak, illetve azt tudom hogy használtam utoljára, mindenesetre az olyan messze volt, hogy esélye sem volt hogy visszamenjek. Moskenes előtt mentem be egy Coop-ba margarinért, ott vettem észre. Érdekes módon nem rázott meg különösebben, elővettem a 300-ft-os tartalékot, és azt használom. Illetve már régebben ezt használom, mert ami elveszett, az már homályosra kopott.
Volt három alagutam, meg talán tíz alatti hidam, és végére értem Lofotennek, megérkeztem a kompkikötőbe. Már elég hosszú sor állt, pedig az indulásig, 19.30-ig még volt 4 óra. Olvasgattam, ettem, beöltöztem, mert tekerés nélkül hideg volt, majd fél nyolckor elindultunk.
Út közben, nem sokkal indulás után, hirtelen nagy izgalom támadt a hajó nagytermében. Be volt kapcsolva a nagy LED TV, és csak úgy háttérzajként ment a műsor, senki nem figyelt oda. Egyszer csak nagy kiabálás, pisszegés, minden elcsöndesedett, és mindenki néma döbbenettel meredt a képernyőre. A közben felhangosított norvég nyelvű kommentárral nem sokra mentem, a látvány viszont tényleg sokkoló volt. Romok, füst, mentők, tűzoltók százai, rendőrök ezrei, pánik. Mint ahogy az támadt a hajón, a szöveget értő hazaiak közt is, a visszafogott, érzelemmentesnek ismert norvégok kezüket tördelve sírtak, sokkos állapotban, egymás szavába vágva beszélték meg a történteket. Ha ezt nem látom, elsőre egy rossz katasztrófafilmnek vélem a képeket, így azonban véresen valóságos volt. Pár perc múlva, a többiek kérésére egy angolul beszélő helybeli mesélte el a történteket dióhéjban, terrortámadás érte Oslóban a kormányzati negyedet, ismeretlen számú, de sok halottal, sebesülttel. Na, szép! Ebben a békés országban, hát már ide is elért?
1200 km-re vagyok még a történtektől, de… 11 után kötöttünk ki, első látásra elég nagy város Bodø /Bodö. A kikötőtől nem messze egy parkban sátrat vertem, rákerestem a netre, csodamód van. Most felrakom, amit tudok, a holnapi, illetve mai nappal még nem tudom mi lesz. Fél három, remélem, reggel tudok sokáig aludni.
75. éjszaka Norvégia, Bodø egy parkban. 67°17’11.41” 14°24’34.95”
