Skandináv kerékpártúra. 6.nap, Szlovákia, Kassa

Home » Skandináv kerékpártúra. 6.nap, Szlovákia, Kassa

 617 ember olvasta mar el ezt az írást

Skandináv kerékpártúra. 6.nap, Szlovákia, Kassa

Május 14. szombat, a 6. napom

Gond nélkül telt az éjszaka, csak éjfél körül egy hazatérő „úriember” öntötte dalba hogy mennyire szerelmes. Nemzetiségi rap lehetett, mivel a rögtönzés könnyedén felismerhető volt. Reggel a szokásos összepakolás, reggeli, kávé másfél órában, majd indulás tovább. Amilyen rosszra számítottam olyan jól indult a nap. Szinte vízszintes úton, napsütésben, teljes szélcsendben kerekeztem le az első 20 km-t.

Skandi 063
Békés tájakon

Apró falvakon, és szinte egy más világon haladtam keresztül, szándékosan lépésben. Az emberek kint ültek székeken, padokon a ház előtt, újságot olvastak, átbeszéltek egymáshoz. A nyitott kocsma előtt kedélyesen társalogva iszogatták a reggeli indítótápot a férfiak. Látszott, hogy ráérnek, a levegőben szinte megült a csend és a nyugalom. Lehet, hogy nem jól élünk mi ott Szegeden? Mindenesetre nem a fenti béke jellemző a mindennapjainkra.

A táj gyönyörű volt. Körben minden apró dombokban, pazar színekben hullámzott. Csodálkoztam, hogy miért ilyen harsogóak a színek. Aztán rájöttem. Vettem az útra egy nagyon vagány biciklis napszemüveget. Ő volt az első veszteségem, a negyedik nap végén, egy szálláshely keresésnél zavart, és a csomagtartó leszorító gumija alá akasztottam. És persze ott felejtettem, mire legközelebb kerestem, addigra kirázódott.  De már nem bánom! Mindennek más, szebb színe volt nélküle. Lehet, hogy az életben is meg kellene tanulnunk a dolgokat bizonyos szemüvegek nélkül nézni, és főleg látni. Sokszor lehet, hogy egész más színben látnánk a problémáinkat.

Skandi 064
Csöndes falvakon át.

Aztán dél körül jöttek a szokásos gyalogos kapaszkodók. Voltak rövidebbek, voltak reménytelenül hosszúak, de már kezdem megszokni. Azzal is fogynak a kilométerek, ha lassan is. Ahogy közeledtem a határhoz, úgy fogytak az autók. Mindenütt megnéztek, sokan megszólítottak, megcsodálták a járgányt, és elszörnyülködtek az úti célon. Büttösnél a GPS navigáció teljes tanácstalanságban leállt, épp csak azt nem mondta, hogy „Innen menjen tovább, ahogy akar!”. Még egy utolsó útjelző tábla Kány felé, azután csak az út. Egy komoly ötven perces gyalogos kapaszkodó után ott volt a tetőn levő kanyarban az aranycsillagos kék EU tábla: SLOVENSKO. Megérkeztem az első határra. Szó szerint a lábamnál hevert Szlovákia és Kassa.

Skandi 065
És a domb tetején a határ.
Skandi 066
A Buzicai határátkelő már üres.

Jó magasra sikerült felkapaszkodnom, és a már megszűnt Buzicai határátkelő üres épületétől pillanatok alatt szakadt az út a síkságba. Nagyon észnél kellett lenni a fékezéssel. De ahogy leértem, teljesen sík, kifejezetten jó minőségű út, napsütés, és teljes szélcsend fogadott. A mellékút mellett kilométerenként kiépített pihenők, forgalom alig. Az első benyomás: tetszett Szlovákia. (Mostanra csak megerősödött bennem, amit nem túl szívesen írok le, és többet nem is teszem, előttünk járnak…)

Skandi 068
Lábam előtt Szlovákia

Jó húsz km állt még előttem, de ekkor már majdnem biztos voltam benne, hogy bármilyen fáradt vagyok, este már a kassai kempingben fogok vacsorázni. Megérkeztem közben Nagyidára, bizony a „Nagyidai cigányok” híresek. Vagy inkább hírhedtek. És én egy rendezett, szép, nagy, virágos faluban kerekeztem, jól öltözött emberek közt.

Skandi 069
A hírhedt Nagyida, még csendesen.

Már épp ezt is betudtam a sztereotípiának, mikor egy kanyarból kijőve egy igazi nyomortelep kellős közepében találtam magam. Leírhatatlan állapotú házak, és körülmények. A házak közt, a szennyvizes árkokban, és az út közepén is több száz, a szó igazi értelmében is fekete roma, főleg gyerekek. De abból rengeteg, bőven biztosítva van az utánpótlás. Játszottak, birkóztak, verekedtek, és iszonyatos hangzavarral voltak. Főleg mikor kiszúrtak! Rohantak felém, kiabáltak, páran jó öklömnyi kővel elkezdtek dobálni. Biztos nem haragból, mert közben nevettek, én is mosolyogtam, bólogatva intettem nekik, de főleg tekertem. Nem volt kedvem megállni és fényképezni.

Aztán hirtelen megint csend. Elhaladtam a kassai vasmű hatalmas modern tömbje mellett, (napi kérdés: náluk hogy lehet gazdaságos az acélgyártás? ) majd Kassa egyik elővárosa következett. Innen egy négysávos autóútra vezényelt a közben újraélesztett, és feltámadt GPS.

Skandi 067
A hatalmas Kassa-i vasművek.

Tekertem, a centrum felé tartottam, és figyeltem a táblákat, hátha valami utal arra, hogy merre lehet a camping. És szerencsém volt, tábla is került, meg a kemping is nyitva volt.

Skandi 070
Kemping-keresőben.

Igaz hogy a recepció nem, de volt bent két lakóautó, egy német és egy belga. Mindkettőben két-két férfi utazott, a belgák mondták, hogy verjek csak nyugodtan tábort, majd reggel elszámolnak. (most vasárnap délután van, még senki nem szólt hozzám.)

Skandi 071
Kassa

Letáboroztam közben mesélni kellett a belgáknak az utamról, és be is kellett állnom, lefényképeztek.  Forró fürdő, egy gyors paprikás krumpli vacsorára, kimostam a koszos cuccaimat, szóval kerek volt a világ! Korán lefeküdtem, megnéztem egy filmet, és mivel hulla fáradt voltam, az el is altatott.

Skandi 091
A kemping még szinte üres.

6. éjszaka, Kassa kemping 48°41’15.58” 21°15’25.93”

6-7.