Skandináv kerékpártúra, 52. nap. Finnország, Rovaniemi. 2011. június 29.
Június 29. szerda, 52.nap
Veszélyes dolog ez a megállás. Össze kell szednem az összes akaraterőmet hogy tovább induljak. Ebből már sejthető hogy nagyon jól érzem magam itt Rovaniemiben. Ma is csendes, lustálkodós nap volt. Reggel már korábban ébredtem, otthoni 7-kor. Heverésztem, olvasgattam. Férfiasan bevallom, hogy tegnap délután a pihenés meg az olvasás közben eltüntettem fél kiló csokis parányt, az egyik nagy kedvencemet, így este már nem is vacsoráztam. Reggelire volt egy olajos halam, de nem volt hozzá kenyér, így a nyitásra már bent voltam az áruházban. Vittem a tisztasági csomagot is, és a reggeli mosdás, borotválkozás, fogmosás is el lett intézve.
Szintén tegnap az üzletközpont egyik áruházában két megfontolandó dolgot fedeztem fel. Sok problémát okozott az esőben végigtekert napokon az elázott cipő. Az esőszerelés a ruhámat ugyan védi, de a lábamra folyik róla az összes víz, na meg ami az útról felcsapódik. Gondolkodtam már egy olcsó gumicsizmán, de eddig a legolcsóbb 60-nál kezdődött. És most, rábukkantam egyre, 29.90-ről volt leárazva 10 €u-ra. (majd kiderül miért). Nem volt szívem végül is ott hagyni, biztos sok esős nap vár még rám, és elég kellemetlen napokat végigtekerni vizes cipőben, zokniban, szandálban. Remélem, jó szolgálatot tesz, bár hogy hová teszem, egyelőre még rejtély.
Közjáték: elég kényelmetlen a sátorban könyökölve írni, ezért most a szerelvénnyel együtt kiültem ide a Rovaniemi kikötőbe egy asztal-padhoz, idesüt a nap, töltődik az akku, és kényelmesen tudok írni. Igen ám, de itt a forgalom is nagyobb. És hát mit tagadjam, az érdeklődés is elég élénk. Kb. tizedszer mesélem el az utat, a körülményeimet, mindent, amit kérdeznek. Elég sokan körbeálltak, az egyik férfi jegyezte meg, hogy létrejött a „fan-club”-om. Értékelik az utat, sport- és biciklis nemzetről lévén szó, respektálják a teljesítményemet. Egy középkorú hölgy volt talán a legkritikusabb, tömören csak annyit mondott: you crazy (őrült vagy!)
A mai beruházásaim az erőnlétemnek szóltak. A tekerős napokon, (melyik nem volt az?) esténként és éjszakánként elég sokat kínlódok a begörcsölő lábammal. Többször kellett kiugrani a sátor elé járni egyet. Ezt általában a magnéziumhiány okozza. Tehát vettem egy 180 szemes csomag magnéziumtablettát. A másik: indulás előtt a korházban kóros vérszegénységet állapítottak meg, (kaptam is infúzióban vért). Meglepetésemben utánanéztem ennek, és azt találtam akkor, hogy ez a B12 vitamin hiánya, ami sok-sok hús evésével pótolható. Hát az út alatt financiális okok miatt nem fogok sok-sok húst enni, viszont megakadt a szemem egy komplex B vitaminon, ami tartalmazza ennek a 1; 6; 12 típusát, 1 tabletta a napi szükséglet 130-150%-át. Nem olyan finom, mint a pörkölt vagy a bélszín, de egyelőre megteszi. Ezt is vettem.
„Haza” érve lustálkodtam, befejeztem a könyvet, amit olvastam, a biciklin állítottam a láncfeszességen, és a támasztólábakon, és közben hallgattam egy kis Metallicát. Négy órakor megint a Belvárosba indultam. (még jó hogy 5 perc) A főtéren még nagyobb nyüzsgés fogadott. Ma kezdődött Rovaniemiben a Jutajaiset, a „Folklór a Sarkköri Nyárban” rendezvénysorozat, amit a prospektus szerint 39. alkalommal rendeznek meg. Az öt napos eseménysorozat a népzene és néptánc köré épül, ezeknek mind a tradicionális mind a modern ágát bemutatva.
Az öt napon és öt napfényes éjszakán át tartó koncertek, bemutatók sok külföldi vendéget vonzottak, megpezsdült a kisváros élete. A Lordi téren épp a néptáncbemutatót élvezte a tömeg. Bolgár, olasz, török, japán, és Mari Köztársaságbeli (orosz) együttesek váltották egymást nagy sikerrel. A különleges dallamvilágú egzotikus zene, a látványosan színes népviseletek, és elsősorban a magas szinten előadott, felszabadult tánc elvarázsolta az embereket. Engem is.
Ahogy vége lett, még egy kicsit kiültem a padra, élveztem a 28 fokos meleget, a jókedvű, mosolygós embereket, a gondtalan szabadság érzését. Hej, ha ezeket a perceket is konzerválni lehetne, és ínséges időkben néha elővehetnénk…
Aztán újra a kis parkom, ahol, mint előbb utaltam rá, fogtam a szerelvényt, és kiültem vele ide a kikötői asztalhoz. A zavartalan napsütés megteszi hatását, a laptop, a különböző beszélgetésekkel, írással, filmnézéssel napi 6-7 órát megy, és gond nélkül bírja az akkumulátor. Itt most már ¾ 1 van, lassan pihenni kellene. Jó hogy még van Rovaniemi városban egy napom.
52. éjszaka, Finnország, Lappföld, Rovaniemi egyik parkjában, vadkemping. 66°30’14.34” 25°44’37.15”
