Skandináv kerékpártúra, 48. nap. Finnország, Niskanperä.

Skandináv kerékpártúra, 48. nap. Finnország, Niskanperä. 2011. június 25.

Június 25. szombat, a 48. napom

Hát a Sarkkörön álláshoz még egy napot várni kell, 7 km-re tőle megálltam: Olyan ez, mint mikor a desszertet csak nézzük az asztalon, és húzzuk-halasszuk, hogy belekóstoljunk, hogy minél tovább tartson az élvezet. Reggel félve húztam félre a sátorponyvát, vajon mi fogad, hát szürkeség, közeledő fekete sávval. Na, mindegy, gyerünk, azzal nem fogynak a kilométerek, ha állunk! A strand férfi öltözőjében kiteregettem még este a nagyon vizes cuccokat, (éjjel úgyse jönnek fürödni) de természetesen a párás levegőben semmit nem száradtak.

Gyakorlatilag a reggelivel minden tartalékom elfogyott, pár szelet kenyerem maradt, innivaló semmi. Tehát, indulás előtt valami bolt után kellett néznem. Csomagolás közben áthallatszott a túlparti templomból először a misére hívó, érdekesen szomorú harangjáték, azután pedig a kórus számunkra szokatlan, de fülbemászóan szép dallamú éneke. (Ez is megmarad. Érdekes párhuzam jutott most eszembe. Nagy Zoli barátommal voltunk egy Franciaországi kis körúton, jaj de sok éve is, van vagy 35. Akkor bementünk egy templomba, hogy hol csak sejtem, és ott hallottunk egy női kórust énekelni a karzaton. Nem volt mise, valószínű csak próbáltak, de az a dallam, az még most is a fülemben van. És erre is gondoltam akkor, mikor korábban azt írtam, hogy egy utazást minden érzékszervünkkel élvezni kell.)

Bekarikáztam a kis település központjába, de minden zárva volt. Nem nagyon értettem a dolgot, míg meg nem néztem a K-Market ajtajában levő kis táblát, ami szerint ma ünnep miatt zárva. Ezt megerősítette az egyedül nyitva tartó KIOSK eladónője is, és mondta, hogy Juhannus napja van. Ez nekem csak az után mondott valamit, hogy utána néztem, hogy ez a Nyár-közepének napja, az év itteni leghosszabb napjának az ünnepe, és ilyenkor minden zárva van, a finnek ünnepelnek, és isznak. Puff neki! A KIOSK-ban vettem egy másfél literes Colát, kb. háromszoros bolti áron, olyan 1000 Ft-ért. Ezt kéne beosztani mára. Ha valaki most azt kérdezi, hogy miért nem vizet vettem, azt akartam, de az drágább volt.Kaja esélytelen volt.

Mindegy, reggeliztem, lehetett indulni. Ki, illetve vissza mentem az E75-re, igen gyér, ünnepi forgalom volt. Látszott, hogy az eső előttem jár, az út kemény felhőszakadásról árulkodott. Aztán utolértem. Megint kezdődött: megállás, beöltözés. Maga a táj a szokásos szépségű, amivel betelni nem lehet, de a fényképezést és filmezést most mellőztem. Az egyiket kímélni akartam, a filmfelvevő meg következetesen azt írja ki, hogy nedvességet észlel, és nem működik. Meg egy fényképen csak egy táj részlete van, egy erdő, egy szikla, egy patak. (tudom, mondták már, „egy fa meg egy darab kő, na és akkor mi van”) Nagyon nehéz egy képen azt a pillanatot visszaadni, ami mellett elsuhansz, és csak a pillanat törtrészéig látod olyan szépnek, és az a pillanat a Te memóriádba beleég, de hiába fordulsz meg, és mégy vissza, hogy ugyanonnan lefényképezd, az már nem lesz olyan. Szinte lehetetlen egy sík fényképen azt, és úgy visszaadni, amit, és ahogy akkor láttad.

Közben az eső elállt, és lassan csoda történt, a fenyegető színek elvonultak az égről, előbújt a Nap, és csak kékség, és pár fehér bárányfelhő látszott. Rajtaütés szerűen 10 fokot emelkedett a hőmérséklet, szinte barnítóan éget a nap. (még most is) Levetettem az esőszerelést, rövidnadrág, póló. Közben a gyomrom ebédet követelt, így bementem egy benzinkúthoz nézni valami harapnivalót. Nápolyinál maradtam, már le sem írom mennyiért, de így jár az, aki nem ismeri a finn nemzeti ünnepeket, és nem spájzol be magának előre.

Rovaniemitől 39 km-re találkoztam ezzel a meglepő útjelző táblával, ami azzal hozta rám a frászt, hogy Pisa 23 km. Úristen! Most vagy eltévedtem, vagy összement a világ! De, persze ez csak egy itteni “névrokon” volt.

Még Rovaniemitől 50 (!) km-re jártam, amikor mellénk simult egy jó széles bicikliút. Település épp nem volt, (ott gyakran szoktak a településhatárok közt csinálni) kíváncsi voltam meddig fog tartani. És jelentem, Rovaniemiig tartott. Három méter széles, gondozott, jól feltáblázott aszfaltcsík. Mit nem adtam volna tegnap csak feléért is! Az elektromos cuccaimat kinyitva kiraktam az első kosárba, a napsütés, és a menetszél gondoskodására bízva őket. Hátha! Most, a telefon kivételével minden működik, megszáradtak. A mesebeli úton gyorsan fogytak a kilométerek, 12 volt hátra mikor a Rova Mottelli tűnt fel az út mellett. Egy nagyon szép kemping, ami semmilyen tájékoztatóban, GPS-en nincs. Faházak, nagy, szépen nyírt terek, elegáns recepció és étterem, tűzrakó helyek, bár sátort, egyet sem láttam.

Körbekarikáztam, csak úgy kíváncsiságból. Nagyon tetszett, hogy mindenütt nyulak szaladgáltak, és baromfik barátkoztak az emberekkel. Meglátogattam a mellékhelyiségeket, tiszták szépek, forró a víz. Az egyik padnál leültem, megnéztem a levelezésemet, és kitöltöttem a hét végi lottójaimat. Tündéri volt az egyik kakas. Sétáltában kiszúrta az utánfutó oldalán levő főnixmadarat, és abban a pillanatban ott termett. Körbenézegette, szólt is hozzá, de mivel az nem válaszolt ott hagyta, és a biciklit, és engem kezdett el vizslatni. Felugrott mellém a padra, nézte mit csinálok, majd az asztal következett, ahol egész közelről megnézte a laptopot, és felülnézetből legalább egy percig vizsgálta a napelemek mibenlétét. Oltári volt! És látszott, hogy érdekli.

Kíváncsiságból bementem a recepcióra, megkérdeztem mennyi egy napra egy sátor és én, és meglepődtem, mert mindennel csak 10 €u. Olcsó, és elgondolkodtam, csak nem így terveztem. Késő volt már. Holnap reggel akarok bemenni egy kempingbe, és egy napra maradni. De ugyanannyi, és ugyanúgy el kell menni másnap délig ha reggel érkezel, és akkor is ha este. Viszont én érkezés után mindent ki akarok mosni, és szeretném, ha a tovább indulásig meg is száradna. Van betervezve egy pár napos pihenő is, hisz az első legfőbb úti célt elértem, és a svéd és norvég hegyek előtt rá akarok pihenni, de azt a megfelelő tisztálkodások, a ruhatár rendbetétele után vadkempingben is lehet.

Beljebb jöttem, most 4 km.-re vagyok a várostól, és itt találtam egy nagyon kellemes kis pihenőt. Asztal, pad, WC, itt megy el a bicikliút is mellettem, tehát ma estére jó lesz. Reggel pedig megyek tovább a kempingbe. A mai vacsora érdeklődés és víz hiányában elmarad, reggel pótoljuk. A nap ma sem megy le, legfeljebb elbújik az írás közben nyugatról megint közelítő sötét felhők mögé. Kár, pedig olyan jól esett ez a napsütéses fél nap. Nekem is ünnep volt.