Skandináv kerékpártúra, 49. nap. Finnország, Rovaniemi. 2011. június 26.
Június 26. vasárnap, 49. nap
Nekem a matracokkal valamiért nincs szerencsém. A három napja vásárolt új is kilyukadt! Gyanús volt már tegnap reggel hogy én mintha keményebbre fújtam volna, de betudtam a hideg levegő kisebb térfogatának. Ma éjszaka pedig már éjfél után éreztem, hogy a földön fekszem, nincs a matracban levegő. Tegnap este lefekvéshez felfújtam, már fújás közben engedett le. Próbáltam a „benyálazós” módszerrel megállapítani, hogy hol szelel, hát három helyen fújt, mindhárom a rekeszek hegesztésénél, tehát gyári hibás. Blokkom nincs, meg úgyse megyek vissza Ouluba. Tehát nézhetek megint újat.
Tegnap még késő este a parkolóba beállt mellém három orosz kamion. Ahogy megálltak, két perc múlva a három sofőr egy-egy horgászbottal a kezében már ment is a mellettünk levő tóra. Nem vártam meg fognak-e valamit, elaludtam. Reggel viszont az Ő motor túráztatásuk ébresztett, akkor indultak tovább. Én is szedelőzködtem, korán a kempingben akartam lenni. A város ezzel a szép kék köszöntőoszloppal fogadott, rajta a hagyományos finn köszöntés, a Tervetuloa, az itteni Isten hozott!
Kicsit borongós volt az idő, hideg szél fújt, azt hittem jön a következő front. A nagy áruházak, amik útba estek, mind zárva, vasárnap általában délben nyitnak. Egy kisboltban vettem grill-kolbászt, meg ásványvizet igen vasárnapi áron, de már éhes és szomjas voltam.
Tíz után értem a kempinghez, könnyen meg lehet találni, tényleg nagyon szép helyen fekszik, a folyóparton a belvárostól két percre. Bejelentkeztem, hát szép-szép, de eddigi legdrágább kempingem, egy éjszakára a kártya kedvezményével is 18.50 €u. Sok. Letáboroztam, a legtöbben itt is lakóautóval vannak, sátor az 8-10 között, biciklivel érkező az egy. Én.
Gyorsan megsütöttem a konyhában a grillkolbászt, és egyben megvacsoráztam-reggeliztem-ebédeltem. Megtaláltam a mosógépet is, annyi volt már a másfél hónap alatt felgyűlt koszos, és az eső miatt elázott ruha, hogy ezt már kézzel nem lehet kimosni. A mosógép és a szárító is zsetonnal működött, és ravaszul csak az volt kiírva, hogy időpont és zsetonkérés a recepción. Mentem, kértem, ők is, csak ők 8 €u-t. Hmmm….. Kb. úgy esett, mint egy foghúzás, de kellett. Egy-egy ilyen városi megállásnál hihetetlenül meg tudok „könnyebbülni”!
De a gépeket csak dicsérni tudom, két óra alatt mindenem patyolat tiszta, és melegen száraz lett. Azért megérte! Amíg a masinák dolgoztak, én is vettem egy nagy, és jóleső forró fürdőt.
Átöltöztem még nem használt dolgokba, és ily módon teljesen megtisztulva és felfrissülve a város feltérképezésére indultam. A város jelképének számító Jätkänkynttilä(szép név!) hídon jöttem keresztül, most épp apró javítást végeznek az égbetörő hatalmas kábeltartó oszlopon, de a tetején a világítás az éjjel nappal működik. A híd tövében, a kemping mellett, hangulatos kis park kezdett megismertetni, szoktatni az északi városrendezés kultúrájához.
A városka (Lappföld legnagyobb, és egyben fővárosa) vasárnap délutáni álmossággal fogadott. Minden zárva, egyedül a Revontuli bevásárlóközpontban levő K-Market volt nyitva, itt tudtam kaját venni estére, és holnap ebédre. A II. világháború végén a kivonuló németek a városkát földig rombolták, így gyakorlatilag régi épület nincsen. Érdekesség, hogy a tervező a belváros utcahálózatát egy rénszarvas formájára tervezte, (a levegőből, repülőről kivehető) emiatt persze elég sok a zsákutca, és elég furcsa, értelmetlennek tűnő törések is vannak az utcákban.
A belváros talán 1×1 km-es, itt vannak a nagy üzletközpontok, egy bank, ajándékboltok, éttermek, kávézók, sőt még egy night-clubot is találtam. Zárva. Az utcák és az épületek szerintem az utóbbi 15 évben készültek, nagyon modernek, elegánsak. Embert kb. harmincat ha össze tudtam számolni a sétám alatt az utcákon. A sokkal szellősebbre épült külső kerületekben már élénkebb az élet, igaz, itt vannak a lakóházak, lakótelepek. Minden járda egyben széles bicikliút is. És ezeken nem sétáló emberekkel lehet találkozni, hanem görkorcsolyázókkal. Hihetetlen népszerűsége van ennek a fajta testmozgásnak. Minden korosztály, és mindkét nem egyformán űzi, beöltözve a legprofibb (és láthatóan legdrágább) szerelésbe, és szinte mindenki bottal görkorizik. És nem csak olyan sétagaloppban, hanem néha úgy száguldanak el melletted, hogy ha elgondolkodtál, könnyen megroggyan a lábad az ijedségtől.
Kisétáltam a vasútállomásra is, szinte minden vonat Helsinkiből jön, és oda megy, egy-két vonat van csak, ami északabbra tart. Napi 6 pár szerelvény köti össze a fővárossal, és mivel az út 12 óra, minden szerelvényben szinte csak hálókocsi, és autószállító kocsi van. Maga az állomás az egy nagyon kisvárosi magyar állomáshoz mérhető. Persze itt nem a modernségre és a tisztaságra gondoltam, hanem a méretre!
Lassan visszasétáltam a Rovaniemi kempingbe, a gyaloglás is fáraszt ám! Visszaútban még “belebotlottam” a protestáns templomba, aminek kertjében a háborúkban elesettek emlékművei álltak, szomszédságában pedig a háborús áldozatok sírkertje feküdt.
Aztán újra a két szintes, közös vasúti-közúti hídhoz értem, majd ezen már átvánszorogva a kempingben voltam. Jó nagy kör volt ma is, és főleg, gyalogosan! Szokatlan…
Vacsorára, kihasználva a konyha adta lehetőséget, egy isteni vasárnapi paprikás krumpli készült, virslivel, sok tésztával. A konyha körül igen élénk az élet, ügyesnek kellett lennem, hogy egy főzőbokszra rácsapjak amint felszabadult, komoly sorban állás van. Sokan napoznak, a folyón élénk vízi élet zajlik, ma napközben csodálatos idő volt. Belaktam, most egy kis kapcsolattartás az otthoniakkal, aztán alvás. Egyelőre szinte a földön, holnap keresni kell valami megoldást a matracra. Éjjel egykor még én is kiültem a sátor elé, és percekig bámultam a Jätkänkynttilä híd kecses ívét a kicsit lepihenő nap vöröses hátterével. Ekkor léptem az utam 50. napjába. Szinte hihetetlen érzés, hogy itt vagyok, hogy eddig megcsináltam. Elképesztő dolog volt ez, még magamnak is, aki tényleg tudta, hogy ennek az ötven napnak a 72 ezer perce, minden pillanata milyen nehézségeket, néha kínlódásokat hozott. De azt is csak én tudhattam, hogy cserébe mennyi élményt kaptam, milyen gyönyörűségeket élhettem meg! És ezért nagyon hálás vagyok a sorsnak…
49. éjszaka, Finnország, Rovaniemi, kemping. 66°29’43.16” 25°44’30.88”
