Skandináv kerékpártúra, 45. nap. Finnország, Oulu. 2011. június 22.
Június 22. szerda, az út 45. napja
Ma változatos időjárás kísérte utamat. Az eső vagy permetezett, vagy szemerkélt, vagy esett, vagy szakadt, vagy ömlött. De ezeket egész nap. Errefelé esős Medárd lehetett! Éjjel kettőkor már rákezdte, és reggel nyolckor megint komoly csatát folytatott a lustábbik énem a lelkiismeretessel a továbbindulásról. Győzött az utóbbi. Becsomagoltam, és hogy az útra is legyen, ilyenkor mindig kb. 5 liter vizet is bepakolok a sátorral együtt.
Az út maradt a szép sima, és még hátszél is fújt. Persze azért tekerni kell, és az esőszerelésnek megint jelentkezett a szauna-kabát hatása, fél óra alatt tiszta víz volt belül is mindenem, csak ott az izzadságtól. A kamionforgalom, (kikötővároshoz közeledtem) megélénkült. Aki vezet autót, az tudja, hogy az esős úton egy százzal száguldó kamion milyen vízfüggönyt húz maga után. Hát engem húsz mp-ként takart be egy-egy ilyen plusz áldás. Azért nézelődtem is. A tavak eltűntek az út mellől, ma inkább egyre több sebes sodrású patakot, kisebb folyót kereszteztem.
A növényvilág is változik, a fenyők kisebb termetűek, és mind többször váltja őket gyönyörű fehértörzsű nyírfaerdő. Az aljnövényzet kisebb lett, de változatosabb. A páfrányok eltűntek, viszont a mohák és zuzmók ezer és ezerféle változata jelent meg, közülük nagyon sok épp most hozza a virágát. A harsogóan zöld lombú, fehér törzsű nyírfaerdőben, a földből kibújó hatalmas sziklákon virágzó zuzmók pazar kavalkádja! Elképzelni nem lehet, ezt a szépséget fénykép vagy film nem adja vissza, ezt látni kell. Akár szakadó esőben is.
A városhoz közeledve megint megszaporodtak a kis pár házas tanyabokrok, magányos gazdaságok. A rendkívül takaros, többnyire téglavörös-fehér színkombinációjú házaknak (és erről már írni akartam) elengedhetetlen tartozéka itt Finnországban két létra. Az egyik a tetőre vezet fel, és fut rajta végig, ez gondolom télen a nagy mennyiségű hó letakarítására szolgál. A másik, az emelet ablakából vezet le a földre. Először arra gondoltam, hogy ez a finn Rómeókat segíti a lányszobák megközelítésében, de aztán valószínűbbnek tűnt, hogy inkább a földszinti tűz esetén könnyíti meg az emeletről való menekülést.
Közben eljött a dél, ebédidő. Egy parkoló tűnt fel, egy teraszos faházzal, rajta Grillii felirat. Ez olyan kisvendéglő-féle. Behúzódtam az eső elől a teraszra, és elfogyasztottam a déli édességbombámat. De annyira fáztam a megállástól, (8 fok volt) hogy úgy döntöttem fél órára beülök egy kicsit megszáradni a jó meleg fogadóba. Kértem egy forró teát, és valóban, kívül-belül átmelegedve tudtam folytatni az utam fél óra múlva.
Harminc kilométer volt a tábla szerint Ouluig, mikor az E75-ös mellett kísérőként megjelent egy jó széles kerékpárút, és mint kiderült, a város központjáig könnyíti a bringások életét. 5 óra múlt, és 94 km, mikor a külváros egyik elegáns lakóparkjának kis utcájába befordultam, és a tengerpartra, egy strandra érkeztem.
Itt lesz a mai táborhelyem. Strandolóktól nem kell tartanom, ennyire még a lappok sem sportemberek. Megnéztem a kezemmel a vizet, és úgy döntöttem, hogy én sem vagyok ennyire vasember. Itt már nem esett, viszont a tenger felöl olyan orkánszerű szél fújt, hogy sátorállítás közben komolyan birkóznom kellett a ponyvával, mindenképp vitorlának képzelte magát. De sikerült, igaz, ennyire még nem pányváztam ki az út során, nem akarok máshol felébredni, mint ahol elalszom.
Mikor volt fedezék, levetkőztem a csöpögősen vizes úti cuccot, és teljesen szárazba öltöztem. Az út túloldalán felfedeztem egy nagy üzletközpontot, átugrottam kenyérért és reggeliért, és olyan nagy volt az üzlet, hogy még matracot is találtam, amire holnap akartam vadászni a városban. A régi, kiszolgálttól, (pontosabban kilyukadttól) megváltam. Igaz ez csak egyszemélyes, 76 cm széles, de úgyis elég sokat fogytam már, elférek rajta. Viszont negyede annyi súlyú, mint a másik volt.
A vacsora húskonzervvel megbolondított paradicsomos bab volt, degeszre pakoltam a hasam, egy kis családi beszélgetés, naplóírás, és talán egy film. Nem esik, a hőmérséklet is emelkedett, már 9 fok van, viszont orkánszerű szél szaggatja a sátrat. Talán a felhőket is elfújja, a nap a tenger felől már kicsit kibújt, (itt éjfél van) és kék az ég egy csíkja is. Na, talán holnap szebb idő lesz.
45. éjszaka, Finnországban, Oulu tengerpartján. 64°58’05.03” 25°30’05.50”
