Skandináv kerékpártúra, 40. nap. Finnország, Naumala. 2011. június 17.
Június 17. péntek, 40.nap
Én nem tudom miért gondoltam, hogy Finnország sík vidék! Na, mindegy, nem az…
Reggel még komolyan gondolkodtam, hogy maradok még egy napot a mellett a szép kis tó mellett, de győzött a lelkiismeret. Tovább indultam, és most egy még szebb és nagyobb tó mellett sátorozok!
Megreggeliztem, megkávéztam, a szokásos szertartások, majd újra gurult a kerék. Változatos útviszonyok mellett haladtam, hol felfelé, hol le. Komolyan mondom, hogy egyben 300 méteres vízszintes út nem volt a ma megtett 80 km-en. Ebből kb. 10-et gyalog, lejtőnek felfelé tettem meg, amikor már egyesben sem tudtam tekerni. A 24-es úton még nagyon gyenge volt a forgalom, ráértem a tájat figyelni. Ma a sziklák voltak, amik foglalkoztattak.
Szikla minden egyes méteren van. Az a furcsa, amikor megyek a sűrű fenyőerdő kísérte úton, és egyszer csak az egyik fa mellett ott áll egy busz nagyságú, mohával benőtt, félelmetes óriás. De vannak sok száz tonnás, családi ház nagyságú darabok is. Körülöttük csak fák, és a talajból ki-kivillanó sziklaalapzat, és ezek a gigantikus kavicsok, meg olyan oda nem illően állnak ott (talán több millió éve), mintha egy óriás játszott volna a dobókockájával, és az messze gurult volna el.
Ezen a vidéken amerre én járok, meglehetősen kevés föld van művelés alá vonva, itt az erdő az úr. Ami mégis az irtások után ki lett tisztítva, és termőre lett fogva, azt megtisztítják természetesen a kövektől is. Már amelyiktől tudják. Van egy gyönyörűen felszántott, elboronázott sima terület, vagy akár már bevetett, termőnek indult föld, és a közepén, vagy a legváratlanabb helyen egy kis sziget, rajta egy hatalmas szikladarab. Mert azt már nem tudták eltakarítani, és ott maradt, általában az eredetileg szorosan mellette levő fákkal együtt.
Pár út menti lakott tanyába is “belebotlottam”. Nem egy forgalmas út, ahol épp haladtam, de nagyon jópofa volt, ahogy egy-egy tanya lakói az úton járó vándorokat üdvözölték. Felöltöztetett szalmabábú, néha egész család ült kint a ház előtt, vagy a bejárónál, és hosszú időre az arcukra fagyott mosollyal köszöntöttek.
Ugyancsak két helyi specialitás is feltűnt a nyugodt, nézelődő tekerés közben. Az egyik az volt, hogy szinte mindegyik tanya tartozéka a ház mellett legelő pár lovacska, (gondolom a komoly, havas teleken, mikor a technika besokall, még jó hasznukat veszik), a másik, a technikára figyelmeztető útjelző, a motorosszán kereszteződésre figyelmeztető tábla.
Délután kettőre Jämsä-hoz értem. Az út itt átvált a 9-es, E63-asba, lényegesen nagyobb forgalommal. Kikerüli a várost, de nekem be kellett menni egy kis készlet kiegészítésre. A hangulatos kis városka természetesen egy tó mellett fekszik, de inkább tó-rendszer lehet, mert a kikötőjében komolyabb hajók is álltak, ami nagyobb távolságú hajózást feltételez.
Láthatóan az apró főtér körül zajlik az élet, itt vannak a nagyobb üzletek, vendéglők, fagyizó. A tér padjain az emberek beszélgetve élvezték a jó időt. Igazi kisvárosi hangulat. Én is feltankoltam a K-marketben, ebéd-édesség, (csokis nápolyi) vacsora, holnap reggeli, innivaló. A nápolyit az egyik padon rögtön bevételeztem, kell az energia az további útra.
A zsúfolt 9-esen folytattam, itt már minden harmadik kocsi kamion volt, és jöttek bizony megállás nélkül. Figyelni kellett, az alig fél méteres padkán észnél kellett lenni. 80 km-re ugrott a napi számláló, mikor egy nagyon gusztusos kis tó partjára ért az út. Egy valamikori pihenő is volt a víz közelében, az aszfalt placc megmaradt, de a lejárót felszántották. Na, ez kell nekem. A szántáson a bicikli átjött, én meg egy ideális táborhelyet találtam. (kivéve a szúnyogokat)
Ahogy leraktam a gépet, vetkőzés, és irány a víz. 16-17 fokos lehet, nem Égei-tenger, de kellemes. Nem akartam bevizezni a fürdőnadrágot, senki nem volt, csak úgy természetesen úsztam egy nagyot. Sátrat bontottam, és az út alatt először tábortüzet gyújtottam. Vettem ugyanis a boltban egy négy szálas grillkolbász csomagot, főzni szoktam, de adjuk meg a módját, vágtam nyársat, és nyárson megsütöttem. Nagyon finomra sikerült, degeszre laktam vele.
A családi beszélgetésekre már behúzódtam a sátorba, hirtelen lehűl a levegő, és a szúnyogok is nagyon támadó kedvükben vannak. És nagyon sok van belőlük! A sátor ajtajában ücsörögve azt vettem észre, hogy a kék égből két szem mered rám…. Figyelnek! Vagy vigyáznak rám. Megint eltelt egy szép, élmény teli nap.
40. éjszaka, egy csendes finn tóparton, Naumala mellett. 61°59’09.57” 25°27’49.37”
