Skandináv kerékpártúra, 39. nap. Finnország, Mertsalmi. 2011. június 16.
Június 16. csütörtök, 39. nap
Igen, jobb idő lett. Ma kétszer keltem fel. Az út menti pihenőbe éjszaka beállt pár kamion, meg a forgalom is azért elég zajos volt az úton, így gyakran felébredtem, amolyan félálomra. Aztán az egyik ébredéskor látom, hogy a nap már szépen rásüt a sátor oldalára. Ideje ébredni, tovább kell menni! A hőmérős órám, amit a sátorban mindig magam mellé teszek, (részint hogy lássam hány óra, részint hogy tudjam, hogy fázzak-e) most kint maradt az utánfutóban. Életet leheltem magamba, kimentem, a nap szépen sütött, bár még nem túl magasan, megnéztem a kilométerórán az időt, 3óra 10 volt! Gondoltam egy két csúnyát, és visszafeküdtem.
A második az 7 óra után volt, akkor már elkezdtem a napot. Pakolás közben látogatóm volt, egy korábban kelő német túrázó kerekes jött oda hozzám egy pár szóra, Ő is majdnem ezt az utat teszi meg, csak Ő Rovainemi-től visszafordul. Elmondtam az útvonalamat, azt hogy Drezdán keresztül megyek haza, felderült az arca, és már adta is meg a drezdai címét, ott lakik, hogy hazafelé aludjak náluk. Segítőkész ez a bringás társadalom!
Én is neki vágtam az útnak, lassabban, Ő szóló géppel volt. Nem is olyan sokat haladtam, mikor egy útelágazásnál hatalmas tábla, csábító képek: a Päljänne tó természetvédelmi területe, és a parton Padasjoki csábította csodálatos reklámképekkel az erre járókat. Tegnap úgyis a tavakat hiányoltam, egy kis kitérőt meg ér, különben sem rohanok már annyira.
Tényleg megérte. Egy 112 km hosszú tóláncolat húzódik itt az erdőrengeteg között, maga a tó pedig 100 méteres mélységével egyike a legmélyebb finn tavaknak. Hajóközlekedés is van a tavon, 15 €u-ért egy négy és fél órás körutazást kínálnak. Biztos nagyon szép, de délután háromkor indult a következő hajó, úgyhogy ezt kihagytam.
A tórendszer „fővárosa” Padasjoki. Egy igazi finn igényességgel és ízléssel megépített gondozott, rendezett kisváros. Ahogy nézelődtem, láttam, hogy van itt nyugdíjasok háza, fogyatékosok intézete, apartman negyedek, és természetesen üdülőövezet is. Ezen a helyen tényleg léleknyugtató és gyógyító mind a környezet, mind pedig a létrehozott körülmények. Komoly jacht-kikötője is van a városkának, látszik, hogy élénk vízi élet zajlik.
Két szupermarket is volt, bevásároltam vacsorára, reggelire, és vizet is vettem. Víz. Elgondolkodtam már rajta, hogy az „Ezer-tó” országának azért komoly édesvíz készlete lehet. De eddig még egyik országban sem láttam, hogy ennyire vigyáztak volna erre a készletre. Most ezt az én szemszögemből úgy is lehet fogalmazni, hogy ennyire nehezen sehol sem jutottam vízhez. Itt gyakorlatilag csak venni lehet, és elég borsos áron. Van egyszer ugye az innivaló, amit az úton magammal viszek, ez általában ásványvíz. És kell víz az esti főzésekhez, teához, a reggeli kávéhoz, és a mosogatáshoz. Magyarországon, Szlovákiában ezt az utcai csapokról meg lehetett oldani. Lengyelországban, és a Balti államokban, vendéglőkben, benzinkutaknál szó nélkül adtak, sőt, általában kinti csapról vehettél magadnak amennyi kell. Finnországban ezek a lehetőségek nincsenek, itt boltban vehetsz tiszta vizet 5.15 literes kiszerelésben 2 €u körül. Nyilvános csap egyszerűen nincs.
Tovább indultam a 24-es úton. Most kezdtem igazából felfogni, ahogy a fejemet kapkodva, az egyik csodából a másikba estem, hogy milyen elképesztő szépségek várnak még rám ezen az úton. Hiszen most kezdek még csak belekóstolgatni a tényleges, a vad Skandináviába, az érintetlen természetnek ebbe a hatalmas templomába. Hogy a zavartalan csöndben, az elhagyott mellékutakon kényelmesen karikázva mit érez az ember, azt elmondani úgysem lehet szavakkal. Már párszor leírtam, hogy ezeket az élményekben csak komplexen, minden érzékszervünket használva lehet elmerülni. Beszívni AZT a levegőt, hallgatni a civilizációt vesztő hangokat, a természet hangjait, és főleg ugye látni!
Fél három körül egy másik, nagyon kellemes tóparti pihenőben megálltam egy egyszerű ebédre. (Nutella!) Ahogy élvezettel szopogatom a csoki krémet, mintha fényképeztek volna, de már csattant is. Hirtelen fekete felhők kúsztak elő a fák mögül, villámlott, dörgött, és már esett is. Mivel már úgyis azon gondolkodtam, hogy itt maradok és horgászok egy kicsit, ezzel az esővel ez már el is döntetett. Gyors sátorbontás hogy legyen hová elbújni, majd mire kész lettem, amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is vonult a vihar.
Újra szépen sütött a nap. Kibontottam a horgászfelszerelést, és rádöbbentem, hogy én már jó 15 éve nem horgásztam. Pedig régebben de sokat jártam le a Körösökre! Erre úgy jöttem rá, hogy már az előkészületekkel rengeteget bénáztam. A szerelék elkészítése rengeteg időt vett igénybe. Ilyenkor szembesül vele az ember, hogy 15 éve mennyivel könnyebben kötötték a különböző spéci csomókat a most már igencsak ízületes újjak, és mennyivel jobban láttam a 15-ös zsinórt, és a keszegező horgokat.
Na, azért ha nehezen is, de összejött, és tíz percen belül megfogtam az évszázad halát! (ebben az évszázadban még nem fogtam halat) Igaz hogy csak egy arasznyi keszeg volt, de hal! És az első hal, amit finn tóban fogtam. Ennek tiszteletére ünnepélyesen visszadobtam, ugyan úgy, mint a másik, vélhetőleg ugyan abból a családból származó, ugyanakkora hetet is. Nyolc hal egy óra alatt, nem rossz! De elég is. Mivel a fenekező készletemet a mederbe szakítottam be, az úszósat pedig egy fára akasztottam fel, és mivel mikroszkópot nem hoztam, hogy újra szerelni legyen kedvem, így a horgászást mára abbahagytam. Az élmény megvolt!
Nekiláttam a vacsorának, halászlé és sült hal helyett sült karaj volt, (előre pácolva vettem, négy szelet volt 2 €u,) és hozzá sült krumpli. Aztán elfogyasztottam, egy kis Internet, egy kis család a skypen, majd lassan készülődök a lefekvéshez. Itteni idő szerint éjfél van, a fák koronáját még megvilágítja a nap, de már kezd hűlni, hirtelen 11 fok lett. Hidegednek az éjszakák.
Bebújok a hálózsákba. Jó éjt!
39. éjszaka, Finnország, Mertsalmi közelében,egy tóparti pihenőben 61°26’36.57” 25°12’16.37”
