Skandináv kerékpártúra, 29. nap. Lettország, Vitrupe. 2011. június 6.
Június 6. hétfő, az út 29.napja
Reggel ahogy, elhúztam a sátor cipzárját, ragyogó napsütésre ébredtem. Felkeltem és ahogy pakolásztam a sátor előtt, úgy 20 méterre tőlem egyszer csak elsétált mellettem egy róka. Azt hittem még álmodom. Nem sietett, rám nézett, majd eltűnt a bokrok közt. Érdekes volt, egy pillanatra vártam hogy megszólal.
4-5 autó húzott még el, a távolban fűnyíró hangja hallatszott, amúgy teljes volt a csend. Összekészülés után még hagytam a szerelvényt, és sétáltam egyet. Egy csomó fénykép, film, és a délelőtti ragyogó napfényben megint új arcát mutatta ez a csodálatos település. Talán annyival bővült is a kép, hogy az építkezés még nagyobb szabású mint elsőre tűnt. Hétfő volt, dolgoztak, és a gépek hatalmas mennyiségű föld megmozgatásával komoly tereprendezést végeznek. Maga a leendő település, és a házhelyek még a távolban nagy-nagy területre nyúlnak ki.
Így talán elhiszem, hogy a valamikori tervezett teljes lakosság lesz 20 ezer fő. Persze kérdés, lesz-e akkora fizetőképes kereslet a felépült házakra. Mert ami kész, de üres, abban csak a pénz fekszik. Minden ilyen elgondolás helyességének a beigazolódásához hosszú évek kellenek. Ennek is majd az idő dönti el a sorsát.
Tízkor, mikor országutat fogtam, már tombolt a kánikula. Elgondolkodtam rajta, hogy gyakorlatilag eléggé északon vagyok, tartottam a hidegtől, és olyan egy hónap telt el eddig, hogy a mediterránon nincs augusztusban ennyire egybefüggő, zavartalan hőség. Hidegben sem lehet jó tekerni, de ez már a másik véglet. Annyit kiszed az emberből a napi 8-9 órás erőltetett tekerés árnyék nélkül, hogy esténként már néha nem is tudom mi is hajt még. Amit valamelyik nap a napszúrásról írtam azt teljesen komolyan gondoltam! Ma is az utolsó másfél órát már félig önkívületben, már egy olyan gépies, Duracell-nyuszi állapotban tekertem le.
Nem tudom most a nyár lesz ilyen, köze van-e hozzá ilyesmiknek mint japán atomkatasztrófa, izlandi vulkán, stb., de elég rendkívüli. Igaz, ma csúcsot döntöttem, 90 km.-t tekertem le. Meg másztam fel. Lettország alapjában véve sík, a közepén van egy dombság, a legmagasabb pontja 270 méter körül van. (ha jól emlékszem) Na ezt sikerült ma útba ejteni. Erre, és a dombokra fel kellett tolni, és a túloldalon leereszkedni. És ezt sokszor egymás után. De 2 óra körül a GPS-en láttam hogy milyen közel van a tenger, és azt mondtam, hogy én ma a tengerparton akarok sátrat verni! És lőn, ott vagyok, tőlem 20 méterre a Balti-tenger.
Néha úgy érzem, hogy olyan vagyok mint egy bulldog, leszegem a fejem, és megyek előre. A terepviszonyok sem ráznak már meg igazából. Az van, hogy van egy cél, (ez dél körül fogalmazódik meg, és aznapra szól) amit el akarok érni, és ha ehhez a kitűzött célhoz sok-sok emelkedőn keresztül vezet az út, akkor bármilyen meleg van, azok ott vannak, és hogy célhoz érjek, túl kell esni rajtuk. Ennyi! És megcsinálom. És olyan jó érzés mikor este (akármilyen hulla-fáradtan) célhoz érek. Mert megcsináltam!
Ma Vitrupe volt a cél, itt érinti először az A1-es a tengert. Egy kamion-parkoló szomszédságában egy nagy fenyő alá fészkeltem be magam. Igaz hogy szemben itt van egy motel, kint van a sátor jel, de nekem már nincs Latom, eddig még senki nem szólt hogy ne táborozzak itt. Legelőszőr fürdőnadrágot vettem, és megmártóztam a jó hűvös vízben. Tisztának nem mondható, valami fehéres porszerű úszik a tetején, talán alga. A színe is szokatlan, én a szép kék tengervízhez vagyok szokva, ez pedig olyan vöröses. Olyan, mint a bele ömlő folyók vize, azok is egytől-egyig vörösek. Valami ásványi anyag, talán vas oldódik bennük. (politikát, történelmi visszautalást, elkötelezettséget fel sem merek tételezni…) Teljesen nyugodt, tükörsima a lassan mélyülő víz, a fenék finom homok, de ellátni nem messze lehet, rendkívül sűrű pára ül a víz fölött.
Itteni idő szerint negyed tíz, a nap még magasan. A vízben fog lenyugodni, azt még meg akarom várni, egy pár szép fotó, film csábít. De szerintem jót fogok aludni is. Tallin még 222 km., hát, majd látjuk. 3 vagy 4 nap, az észt útviszonyoktól függ. A határ már csak 27 km, az holnap dél körül meglesz. A többi meg majd kiderül. Most vacsora következik, holnap jövök!
29. éjszaka, Lettország, Vitrupe mellett. 57°37’37.67” 24°24’49.12”
