Skandináv kerékpártúra, 152. nap. Magyarország, Dunaföldvár. 2011. október 7.
Szeptember 7. péntek, a 152. napom
Éjszaka valami állatfaj garázdálkodott a környéken, elég nagy csörtetéssel, a hang alapján vaddisznócsorda lehetett. A nappal együtt keltem, a reggeli ma is az első boltig késett, ami Csernyén már meg is volt. A bolt előtti padon ülve meg is ettem, de az utolsó falatoknál már nyakamon volt a vihar első hulláma. Nagyon erős szél, szerencsére megint jó irányból, az eső elől gyorsan indultam tovább.
A hátszél elég gyorsan besegített Székesfehérvárra, itt megint a kijelölt bicikli utak rejtvényével kellett megküzdenem, ezeknek a vonalvezetése ugyanis lényegesen eltért a GPS által javasolttól. Itt is útba esett Tesco, a mai enni és innivalómat beszereztem, és kiindultam a városi forgatagból. Pár kerülővel végül sikerült ráállnom a 63-as útra, a szél itt már tényleg viharossá fokozódott, és az eső is meg-megcsapott.
Sárbogárd előtt aztán már nem tudtam tovább halogatni a beöltözést, egy erdei úton félreállva felvettem az esőszerelést, sajnos akkorra már eléggé eláztam, arra kellett felvenni a vízhatlant. A városon áthaladva, meglepődve láttam, hogy egy órásbolt előtt kint áll az esőben a tulaj, és integet. Megálltam, és invitált be az üzletbe. Nem igazán értettem, aztán mondta, hogy egy jó 20 km-el előbb hagyott el az úton, és kíváncsi lett hová tekerek, és honnan ebben a barátságtalan időben. Nagyon kedves volt, de nem lett volna értelme vizesen megállni akár csak fél órára is, haladni akartam. Pár perc beszélgetés után elköszöntem a szimpatikus órástól, és tekertem tovább. Ahogy elhagytam a várost, meg lett a büntetés a sietségemtől, egy iszonyatos vihar tört rám, és mivel az út elfordult Mezőfalva felé, a szelet már szinte szembe kaptam, kilométereken keresztül emelkedővel, úgyhogy csak tolni tudtam.
Kifogtam, az utolsó előtti napom hihetetlen kemény küzdelemmé változott. A cipő, amit nem cseréltem még le csizmára több kilós lett a víztől, mindenem, de az alsóneműig tiszta víz volt. A hőmérséklet hirtelen nagyot zuhant, vacogva fáztam, legszívesebben lefeküdtem volna az út mellé. De haladni kellett! Előszálláson egy buszmegállóban megint átöltöztem, bár haszontalan dolog volt, pár perc múlva megint minden csöpögött rajtam.
Alkonyodott mire megint 90 km után a mai nap Dunaföldvárig értem. A város előtt a szakadó esőben találtam sátorhelyet, de talán megbocsájtható, hogy azt mondtam, ma nem! Kerül, amibe kerül, ma fedett helyen alszom, és forró zuhanyt veszek. Így aztán a hídtól nem messze találtam egy panziót, ahova bekanyarodtam. Egy szép kis apartmant kaptam a nagyon kedves háziasszonytól, aki minden segítséget megadott. Nagyon jól esett kiáztatnom magam a tűzforró vízben, a kapott hajszárítóval próbáltam a ruháimat is szárítgatni, és életet lehelni a GPS-be, ami az utolsó napra úgy tűnik megadta magát. Megvacsoráztam, méghozzá királyian, a Fehérváron vett egész grillcsirkét megmikróztam, és degeszre ettem magam. Remélem, jót alszom végre!
152. éjszaka, Dunaföldváron egy panzióban. 46°48’37.41” 18°55’24.73”
