Skandináv kerékpártúra, 149. nap. Ausztria, Bécs. 2011. október 4.
Október 4, kedd. 149 napja úton
Igen, hát ezt lehet szerencsének is, meg pechnek is tekinteni. Szerencse az, hogy szinte az egész utat az összes hidegével és fagyoskodásaimmal együtt megúsztam megfázás nélkül, pech az, hogy épp a legvégén kap el. Nem komoly, (remélem) csak kellemetlen. A sok leizzadás, és az amúgy viszont igen friss, magaslati levegő úgy tűnik csak megtette a hatását. Van antibiotikumom, de még nem kezdtem el, annak is megvannak a mellékhatásai, ami nem jó az útra, egyelőre csak megemeltem az aszpirin és C-vitamin adagomat. Lázam nincs, csak rendkívül gyenge vagyok, köhögök, és a levegő kevés folyamatosan.
Na, ennyit az egészségi állapotomról. Az út az folytatódott, hétkor ébredtem, reggeli, pakolás, és elindultam. Bécset onnan ahol voltam, két féleképpen lehet megközelíteni, autópályán, és hegyen-völgyön átvezető mellék-mellék utakon. Nekem ugye az utóbbi maradt. Biztos a megfázás miatt is, de nagyon kemény út volt. Rengeteget másztam, toltam, és ha jól emlékszem ma is csúcsot döntöttem, hisz 14%-os emelkedőre nem emlékszem az úton. Előtte hasonló lejtő volt, amit felinél feladtam, mert éreztem, hogy a fékeknek ez sok, megállni úgy tudtam, hogy behajtottam egy erdei szervizútra, ami erősen emelkedett, ott megállt a szerelvény, megfordultam, visszatoltam az útra, és onnantól a lejtő aljáig fékezve, visszafogva, gyalog ereszkedtem. Ami jó ötlet volt, hiszen a lejtő vége és az emelkedő kezdete közt volt 20 méter, csak éppen egy másik út keresztezte, aminek elsőbbsége volt, így nekem kint volt a hatszögletű stoptábla. És volt rajta forgalom! Na, most ha nem tolom, az életben nem állok meg.
Két órakor már nagyon ki voltam, megálltam egy falu végén, a játszótéten, kiterítettem a matracot, és egy órácskát feküdtem. Belefért, mert ma Bécs előtt le akartam fékezni, ne fussak bele estére a sűrűjébe. Ahonnan reggel indultam, Guntersdorfból, 65 km a központ. Végül majdnem megint úgy jártam, mint Berlinnel, jöttem, jöttem, és most megint bent vagyok már a városban, bár 10-12 km-re a központtól találtam egy lakótelepen egy csendes parkot, most itt vagyok. A sátrat majd csak sötétben állítom fel, nem akarom irritálni az esetleges kötözködőket. Eddig is volt mit csinálnom, a német küllőcsere eddig bírta, megint szereltem, most három küllőm volt szakadt, de már eléggé libegett. A kontrából, a hátsótengelyből úgy néztem a mai fékezés kiolvasztotta az összes zsírt, jó sok ki van folyva, szerencsére a nehezén túl vagyok.
Most fél hét, alkonyodik, még megvacsorázom, majd „megágyazok” és alvás. Reggel, remélem jobb közérzetben Bécs, megállok egy kis nézelődésre, hisz az idén még nem voltam itt, majd még délután valameddig ki szeretnék haladni a 10-esen Hegyeshalom felé. Hát, ma ennyi történt, az útba eső falvakról különösebb írni való nincs.
149. éjszaka, Bécsben. 48°17’33.74” 16°22’51.04”
