Skandináv kerékpártúra, 140. nap. Németország, Berlin után. 2011. szeptember 25.
Szeptember 25. vasárnap, a 140. napom
Mielőtt a tegnapelőtti kicsit borúsabb hangulatomért valaki megsajnálna, elmondom, hogy ma egy kifejezetten jó és tartalmas nap van mögöttem. Este még voltak látogatóim is. Már a sátorban olvasgattam, mikor három férfi közeledő hangja, majd egy keménynek szánt „hallo” szólított ki a sátorból. Két nagydarab kísérő, és a „fűhrer”, a maga 160 centijével. Ő azonnal közölte, hogy ez magánterület, és azonnal szedjem a sátorfámat. Kértem, hogy mivel nem értem, térjünk át angolra, ez kicsit zavarba hozta, és nem tudta vállalni. Viszont kézzel-lábbal újra elmagyarázta a parancsot, megerősítve azzal, hogy hívja a rendőrséget. Én bemutatkoztam, megpróbáltam elmagyarázni ki vagyok, honnan jöttem, és hogy csak egy rövid éjszakára szeretném igénybe venni a vendégszeretetüket, és felajánlottam a telefonomat, ha rendőrt akar hívni. Ez megint zavarba ejtette, susmogtak egymás közt, lényeg az, hogy két perc múlva már úgy szorongatta a kezemet mintha soha nem akarná elengedni, és háromszor kívánt elmenőben jó éjszakát. Szerintem csak egy kicsit önmagának akarta megerősíteni, hogy ő is valaki.
Reggel gyönge köd, de fölötte a kék égben, és a zavartalan napsütésben már ott volt a szép nap ígéretet. Induláskor végigkarikáztam a még kihalt városkán, egyedül a templom körül volt egy kis mozgás, a harangszó misére hívott. Nagyon tetszett, hogy a régi, szász stílusban épült házakat, gondolom a régi városmagot, egy rendkívül jó állapotban fent maradt városfal vette körül.
Az úton három dolog volt, ami megalapozta a jókedvemet, napsütés, szélcsend, és sima út. Ugye milyen kevéssel beéri az ember! Úgy terveztem, hogy Berlin előtt közvetlenül megállok, és majd holnap, hétfőn haladok át rajta, tartottam a nagy kiterjedésű főváros forgalmától. Tekertem, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy déli egy óra van, és bent vagyok a városban! Hát itt nem volt megállás, akkor essünk túl rajta!
Az első meglepetés akkor ért, mikor egy kanyarból kiérve a GPS-re néztem, és az kiírta, hogy a következő irányváltás 18 km. És valóban, egy 18 km-es sugárút állt előttem. A második furcsaság, vagy meglepetés az embereket figyelve az volt, hogy mintha Isztambulban jártam volna, szinte csak törököket láttam. Az utcákon a sétáló családok, a játszótereken a fátyolos anyukák a gyerekekkel, a kávéházak teraszán vízipipázó férfiak, mind-mind törökök voltak. Mint ahogy a kávéházak, vendéglők is.
Egy nagy téren megálltam egyet szusszanni, de körbe nézve, nem igazán mertem a biciklit 10 méternél távolabbra otthagyni. ( Hol van már, mikor sátrat, biciklit, mindent egész napra nyitva magára mertem hagyni…) Mellettem volt egy kínai büfé, és az utcára is árultak, zöldséges sült tésztát csirkehússal, dobozban, közvetlen a wok-ból, sok csípős szósszal, 2.50-ért! Nem bírtam ellenállni. Nagyon jól esett!
Mentem tovább, mind beljebb a „sűrűjébe”, feltűnt a TV-torony, központi-pályaudvar, az Unter den Linden, Friedrich-strasse, és máris ott voltam a hírhedt Checkpoint Charlie-nál, ahol természetesen turisták tömege fényképeztette magát a mű-amerikai katonákkal. Szemben az emlékházzal egy souvenir árusnál megvettem a „kötelező” hűtő mágneseket, majd a volt nyugati-szektorban haladtam tovább, most már kifelé utam nyolcadik fővárosából. Negyedszer jártam Berlinben, túl nagy városnézést nem akartam csapni, olyan túl sok érdekességet már nem is nagyon tudna mutatni.
A kifelé vezető út az elővárosokkal együtt harminc km volt! Már esteledett, én is a végét jártam, de egyszer csak megint egy kulináris megálló következett, utcai pavilonban árulták emlékeim szaftos bockwurst-ját, a híres berlini kolbászkát. Nem bírtam ki, sült krumplival még ezt is legyűrtem, igazi tobzódós délutánom volt. Mikor ritkultak a házak, már csak egy jó éjszakai szálláshelyet kellett keresnem, ami nem volt egyszerű, úgyhogy nem is cifráztam, egy falucska előtt, már szinte sötétben, közvetlen az út szélére egy szántóföldön sátrat vertem.
A vacsorával már nem kell bíbelődnöm, most már csak az alvás következik, bár itt az út szélén elég zajos a hely, de én is elég fáradt vagyok. Jó éjt!
140. éjszaka, Berlin után egy szántóföld szélén. 52°19’51.38” 13°26’26.09”
