Skandináv kerékpártúra, 139. nap. Németország, Gransee. 2011. szeptember 24.
Szeptember 24. szombat, a 139.nap
Reggel mikor széthúztam a sátor cipzárját, odakint tejfehér köd volt, fél méteres látótávolsággal. Aztán felálltam, és rám sütött a nap. Az érdekes jelenség oka, hogy a szántóföld egy kis lapályban feküdt, amit másfél méteres magasságig megtöltött a köd, fölötte viszont már ragyogó kék ég, és sütött a nap. Így rövid ujjúban vágtam neki az útnak, és tényleg egész nap kellemes 15-18 fok volt. A mai nap feladata egy új nadrág beszerzése volt, mivel a Finnországban vásárolt, bivalyerős vászonnadrág is megadta magát, a leg igénybevettebb részén, a két lábam közt.
Így viszont már minden lépésnél vigyáznom kellett, hogy a kikandikáló testrészeim nehogy szeméremsértés miatt börtönbe juttassanak. Az első kisváros (a neveiket nem fogom leírni, sok volt belőlük, egyformák voltak, és nem is igazán néztem, főleg nem jegyeztem meg őket) szélén egy bevásárló központban találtam is egy megfelelő nadrágot, 10 €u volt, óvatosságból megkérdeztem, hogy a kártyámat elfogadják-e? Mondták, hogy természetesen, hát beálltam a sorba. Jó sokan voltak, vagy negyedórát álltam, mikor odaértem, a pénztárgép kiírta, hogy ez a kártya ide nem jó! A nadrág maradt.
A következő kisvárosban a bejáratnál volt Aldi, jól bevásároltam egy-két napra, mivel tudtam, hogy a rostocki Aldiban jó volt a kártyám. Itt nem! Mondták, hogy pakoljam vissza, amiket vettem, én is mondtam, hogy mit csináljanak vele. No, a belvárosban aztán találtam egy bankot, ATM-et, vettem föl 100 €u-t. A következő Lidl-ben újra bevásároltam, és a közelben levő KIK üzletben végre megvettem a nadrágot is, egyszerű igazi német sportnadrág, 6 €u. ( Aztán néztem a kis cimkét, Made in China) Mindegy, bírjon ki három hetet.
Itt egy kicsit nézelődtem is, egy hangulatosabb városka volt, mint az eddigiek, szép és nagy, hatszög alakú főtérrel, és meglepően csinos, elegáns sétálóutcával. Szombat lévén nagy volt a nyüzsgés is, ez már kezdett hasonlítani az út során megszokott, és megszeretett városkákhoz. Tekertem tovább, igaz, itt megint meghullámosodott a vidék, elég sokat kellett tolni lejtőre fel. Többnyire a B96-ost koptattam, néha tett csak egy kis rövidítést a GPS, amit mindig gyanakodva fogadtam, de olyan igaziból nem vitt félre.
Hatvan km/nap sebességgel számoltam Németország átkelését, ez eddig reális is volt, igaz a mai nap 56 után kiálltam. Még csak négy óra múlt, mikor a bicikliút, amiből erre meglepően sok van, bekanyarodott egy tó partjára, ott is egy szépen gondozott, lenyírt szabad területre, egy szép kis parkba, ami a szántóföldes éjszakázás után igazán felüdülés volt. Úgy döntöttem, maradok. Kényelmesen, asztalnál megvacsoráztam, megírom a naplót, aztán pihenek. Majdnem azt írtam ebben a nagy csendben, erre a közelben, valószínű egy szabadtéri színpadon rákezdett egy valószínű helybeli metal banda, (a színvonalból gondolom) és bizony a víz nagyon jól vezeti a hangot…
139. éjszaka Berlin előtt, Gransee, a Geron-tó partján. 53°00’48.12” 13°11’01.34”
