Skandináv kerékpártúra, 132. nap. Svédország, Astorp. 2012. szeptember 17.
Szeptember 17. szombat, a 132. napom
Azért olyan kár, hogy a jó dolgok mindig ilyen rövid ideig tartanak! A mai nap az már teljesen más volt, mint a tegnapi. Sokkal rosszabb. Az éjszaka csillagfényes volt, és ennek megfelelően rettentő hideg. Hogy hasonlattal éljek, egész éjjel úgy fáztam, mint a kutya. Félálomban még a kesztyűt is felhúztam, és ugyanúgy le is vetettem, mert az meg még csurom víz volt. Teljesen beburkolództam a hálózsákba, hogy még a leheletem melege se vesszen kárba.
Nyolc után szántam rá magam hogy kinézzek, mert még hajnali szürkeség derengett, de ennek az oka a sűrű, mindent beborító, nyálkás köd volt. Az ilyen időt nevezik undorítónak. Megnéztem a kis múzeum ajtajában levő hőmérőt, hat fok volt! Azért csak rászántam magam a készülődésre, átöltöztem az úti ruhába, ami persze még félig vizes volt és jéghideg, úgyhogy az végképp felébresztett. Jött ki a szomszéd házban lakó férfi, megnézett, és kérdezte, hogy nem fáztam-e az éjszaka, mert nagyon hideg van. Kösz!
Az viszont vigasztalt, hogy a férfi nagykabátban, bakancsban, és vastag irha kesztyűben volt, és úgy általában, majd meg fagyott. Pedig svéd! Reggelire ugyanaz volt, mint tegnap, a szalonnás-hagymás rántotta. Lehet, hogy sok is volt a gyomromnak, mert dél körül elkezdett fájni gyomrom, hasam, mindenem, és egész nap igen kellemetlenül ki is tartott. Bár most, így az út finisében alig van már olyan alkatrészem, ami ne fájna folyamatosan.
Még ködben indultam, és csak igen nehezen, dél körül szakadozott fel, de akkor is csak a borult ég váltotta fel. Jellegtelen, az E4-et kísérő, de aránylag jó minőségű út volt, rengeteg irányváltással, úgyhogy egész nap a GPS diktált. És megfigyeltem, hogy út közben is aktualizál, változtat az eredeti útvonalon. Ma is egy nagyobbacska városon tekertem keresztül, ez Markaryd volt, a többi az sok apró település. Annyi volt az esemény egész nap, hogy fél háromkor végre eleredt az eső, és egy buszmegálló fedezékében beöltöztem. Ekkor ettem meg egy 15 dekányi nápolyit, ez volt az egész, bár ezt sem kívántam a fájós gyomromra, de valami kellett üzemanyagnak.
Délutánra valahogy belejöttem a tekerésbe, vagy a dac hajtott, de mindig mikor egy végállomásnak kinézett pontot elértem, ami először 60 km volt, akkor mindig úgy voltam vele, hogy na, még egy kicsit! Végül jól túlteljesítettem, 85 km-nél álltam meg, bár még nem volt hat óra, de kezdtek nagyon összenőni a települések, és az út mellett nagyon egybeérni a kerítések. Most egy kis leágazó mellékút buszmegállója mellett vagyok, ez talán nem magánterület.
Az idő ronda, sötét felhő mindenhol. Egy nappal korábban, már holnap át tudok menni Dániába, most csak kb. 25 km-re vagyok Helsinborgtól, ahonnan a komp átmegy. Dél körül szerintem bent leszek, kicsit szétnézek a városban, aztán átkelek.
A vacsora már jobban esett, csak fázok, pedig ami volt száraz azt magamra vettem. Most beburkolódzok, egy filmet megnézek, aztán alvás. Kellően fáradt is vagyok!
132. éjszaka, az utolsó éjszakám Svédországban Astorp mellett. 56°10’14.20” 12°59’54.07”
